Nem vagyunk elveszve, sőőőt mondhatnám nagyon sok a munka :) A kutyusokkal rendszeresen járunk Szentesen több óvodába hetente foglalkozást tartani, valamint mindig vannak bemutatóink.
Ezen a héten, hogy őszi szünet van, tudtunk tartani a csongrádi Égigérő-Házban ami egy családi napközi, egész napos gyerek-kutyás programokat.
Először Erzsi az Élet-Morzsa egyesület élén tartotta meg bábműsorát, és a gyerekeknek szóló tanítását, mondókákkal.
Ezután Mariann és én beszéltünk a gyerekeknek a kutya kommunikációjáról. Megmutattuk hogyan kel köszönni egy idegen kutyának, hol simogassuk a kutyát és hogyan. Megbeszéltük mit jelentenek a farok és a fül különböző pozíciói.
Átbeszéltük a magyar kutyafajtákat, majd képes puzzle-el meg is néztük a fajtákat, és átbeszéltük, hogy melyik kutyát mire tenyésztettek ki, mire használják stb. Hát nagyon meglepő de a gyerekek 90% nem ismeri a magyar fajtákat, sőt lehet hogy 97%-ot is írhatnék, hisz aki ismerte is csak 1-2-3 fajtát tudott felsorolni... Én úgy gondolom, hogy a környezet órákon lehetne erről beszélni a gyerekeknek, hiszen magyar gyerekekről és magyar fajtájú állatokról van szó. A vizsla is például már hungarikmnak számít és a gyerekek zöme nem ismeri föl, vagy nem tudja megnevezni... Ha a nemzeti parkokat és miegymást megtaníttatnak nekik ezt miért nem??? ...
Maja volt a bemutató alanyunk. majácskával jártam Szegedre a habil kiképzői tanfolyamra, ezért őt jól ismerem. Nagyon jó idegrendszerű kutyus, szuper terápiás lenne belőle.
Ezután az Agility Szentes csapata tartott az udvaron egy rövid bemutatót, mivel nagyon kicsi volt a hely nem tudtunk nagy pályát állítani, és az udvar természetes elemeit is felhazsnálták zsoltiék, pl a fát kerülni stb.
Majd a rövid ebédszünet után szerep játékokat játszottunk a gyerekekkel. Eljátszottuk, hogy a kutyát milyen helyekre kell és lehet vinni, ott hogy viselkedünk, mit mondunk stb...
Majd Csipesszel tartottunk egy röpke másfél órás terápiás foglalkozást. Nagyon jól sikerült a dolog, mert addigra szállingóztak vissza a gyerekek zöme az ebédszünetről, így ismét tele volt a csoportszoba. Aznap a memória, a téri orientáció és a kommunikáció volt nálam terítéken a foglalkozásba ágyazottan.
A foglalkozás végét rajzolással fejeztük be, a délelőtt tanult dolgokat kellett lerajzolniuk, pl, hogy mit eszik a kutya, milyen eszközökkel sétáltatjuk stb. Ezután a gyerekek teljesen kidőltek, leszívtuk az energiáikat, ezért a gátoldalon való kutyasétáltatásra már nem is maradt idő és erő. De nem baj, majd legközelebb.
Az alapítvány vezetői szeretnék, ha rendszeresen járnánk át foglalkozásokat tartani. Ennek nagyon örülünk és szívesen megyünk, hiszen jól éreztük magunkat, a csapatunkat is összekovácsolja egy-egy ilyen kiruccanás és közös munka.
Büszke vagyok a kezdő kutyára is hogy ilyen szép bemutatót tartottak és helytálltak.
Remélem a közeljövőben lesz majd egy segítőm, aki fotózna a foglalkozásokon hogy tudjak róla bejegyzést írni :)
