2012.02.29 Városi tréning, szocializáció

Hú ma annyi minden történt velünk, hogy nem is tudom hol kezdjem. :)
Először is, még sétába indulás előtt Máté segítségével gyakoroltunk egy kis élelem megtagadást. Máté ebédelt közbe véletlen leejtett étel darabokat a földre. Az első ilyen alkalommal még rá kellett szólnom a kutyára, majd utána már minden szó nélkül, bírta, hogy az étel oda potyog az orra elé, neki pedig tűrnie kell, hogy nem eszi meg.

Miután egyedül maradtam Zsófival otthon beengedtem a házba (bocsi apa :) de muszáj volt :) ). Miután beengedtem nekiálltam virslit szeletelni a konyhába. Zsófi ott ült mellettem, és én egészen véletlenül leejtettem közbe pár szelet virslit. Zsófi ránézett, majd rám, hogy most mit csináljon vele. Én annyira büszke voltam rá, hogy szó nélkül, rezdüléstelenül ült tovább egy helyben, és kibírta, hogy ne kapja fel azonnal a földről a finom illatú virslit. Így nagyon jó kedvel indultunk a városi tréningünkre.
A városban találkoztunk Tomikával, aki a mai segédem volt. Először is elmentünk az állatorvoshoz. A váróba több kutyával találkoztunk, aminek én felettébb örültem, mert így legalább a szocializációt gyakorolhattuk kicsit. Hát az egyik blökivel morgásig fajultunk, de én állítom, hogy itt nem Zsófi volt a hibás. Azzal a kutyával elég nehezen bírtak a gazdái, nem hallgatott a szóra. Majd rövid szagolgatás után morgássá fajult a dolog. Nem tudom ki volt a kezdeményező, én azért érzem úgy, hogy nem Zsófin múlott a dolog, mert előtte a másik kutyával aki bent volt a váróba semmi probléma nem volt. Teljesen nyugodtan ült mellette, tűrte, hogy szimatolja a kutya, mindemellett végrehajtotta a feladataimat. A doki azt mondta, hogy holnap mehetünk chipeztetni :) Úgyhogy hál istennek ide is eljutottunk, hogy meg lesz a chippünk :)

Nos ezután visszamentünk a városba tréningezni egy kicsit. Nagyon nagyon nagyon jól sikerült a mai tréning. Zsófi mindent megcsinált és nagyon ügyes volt. Több helyre is kifektettem, kiültettem, én pár méterre megálltam tőle. Eközben idegen emberek, biciklisek, babakocsisok, kisgyerekek kismotorral járkáltak köztem és Zsófi között és ő mindvégig engem figyelt és mozdulatlanul várt. Annyira büszke voltam rá. Iszonyatosan sokat fejlődött az elmúlt pár hétben. Sokkal kezelhetőbbé vált a blöki. A járókelők is gyönyörködtek benne, és mondogatták, hogy "Jaj de okos ez a kutyus, hogy figyeli a gazdáját." :)

Ezután átadtam a pórázt Tomikának. Ő is vitte bázis kommunikációval, az első irányváltás után megértette Zsófi, hogy nem csak nálam kell láb mellett menni, hanem másnál is, és gyönyörűen figyelt fel Tomikára is. Majd mondtam Tominak, hogy fektesse, majd ültesse le pár lépés után Zsófit. Ezeket is azonnal végrehajtotta neki. Úgyhogy igazából ebben a feladatban is maximálisan helytállt.:)

Miután a feladathelyzetekben ennyire jól teljesített a Drága levittük a Kurca partra egy kis kacsavadászatra, és szabad szaladgálásra. Útközben Tomi vitte pórázon a kutyát, majd elhangzott a mai nap aranyköpése: "Hallod, ez a kutya kikerüli a pocsolyát, én még ilyet nem láttam :) Ez egy úrikutya :)".
Lent a parton összetalálkoztunk egy 4hónapos gyönyörűséges vizsla babával Mollykával. Mollyt is elengedte a gazdája és olyan jó volt nézni, hogy milyen édesen eljátszadozik a két blöki.

Hát körülbelül ennyi volt a mai napunk. Nagyon nagyon jól éreztem ma magam, jó érzéssel fogok este lefeküdni, mert mostmár látom a munkám gyümölcsét, hogy nem hiába foglalkozom ennyit Zsófi tanításával, hanem tényleg hatásos is a módszerem. :) Alig várom, hogy vizsgaképes állapotba kerüljünk, és mehessünk a gyerkőcökhöz a suliba.

Városi tréning 2012.02.27.

Szuper volt a mai városi tréningünk, úgy érzem Zsófi egyre jobban érzi, hogy most valami új dolog kezdődött az életében és egyre jobban figyel rám és hajtja végre a feladatokat. Igazából én elég maximalista vagyok, és addig nem nyugszom, amíg a feladatokat hibátlanul végre nem hajtja, és többen ráébresztettek már, hogy túl sokat várok a kutyától, és nem probléma ha néha bohóckodik és nem fekszik órákat egy helybe ha egy csomó ember veszi körbe, de ezeket én mind szeretném nála elérni, ami nála elég sok munkát fog igényelni.

A mai tréninget a Kurca parton kezdtük. Ott találkoztunk egy hattyúval, sok sok vadkacsával, ami Zsófika vadászösztönét teljesen beindította. Rohangált kicsit szabadon, de közbe sokszor visszafutott hozzám, jelezvén, hogy tudja, ha odajön hozzám az jó dolog, várva a jutalmat. Olyankor általában klikkeltem neki, de egyre jobban építem le ezt nála, mert nem akarom, hogy csak akkor jöjjön vissza hozzám, ha ő akarja, hanem akkor is ha én hívom. De lényegében, ha már azzal tisztába van, hogy nem mehet tőlem messzire akkor már teljesen jók vagyunk.

Miután kiszaladgálta magát indultunk a városba. Már a sétánál a bázis kommunikációt gyakoroltuk, és mivel ezt már régebben is gyakoroltuk sokat, már nagyon tudja mi a dolga. Nem húzott, nem ment össze -vissza, és ami meglepett, hogy nem szagolt oda az emberekhez, és nem ment oda haverkodni, hanem szépen figyelt a gazdira :)
Mikor beértünk a városba kifektettem az egyik térre, ahol azért elég sokan járkáltak. Először mellé ültem le és ő meg csak feküdt, majd amikor arra járkáltak emberek én arrébb álltam, és közöttünk mentek el az idegenek. Ezt a feladatot szuperül megoldotta.

Ezután jött a neheze. A sétáló utcán van egy pékség, hát oda próbáltam kifektetni, majd mikor a 10. próbálkozásom is befuccsolt elkezdtem gondolkodni mi lehet a probléma.. Hát igen.. Elég nehéz úgy kifektetni egy blökit, hogy nyitogatják a pékségajtót, ahonnan tódul ki a finom illat, és járkálnak körülöttünk az emberek kezükben, és szájukban a finom falatokkal... Mikor végre hajlandó volt lefeküdni azonnal jutalmaztam, jelezve, hogy igen ez lenne a feladat, és az jó ha végre is hajtod :) Ezután tettünk még egy kört a városba, mikor megálltam kirakatokat nézni mindig kiültettem a járdára és otthagytam. Annyira ügyesen figyelt, végig engem nézett. Olyan büszke voltam arra az okos kis fejére :) :)
A tréning során végig nagyon jól dolgozott, szépen követett láb mellett, érti ha azt mondom lassan akkor lassítania kell. Néha annyira néz rám séta közben, hogy rálépek a lábára, mert nem bír így egyenesen menni. :)
Már alig várom, hogy jó idő legyen és mehessünk a kutyasuliba is, mert a sok hó elvette a kedvét a szentesi kutyásoknak, és nem igen jártak ki a suliba...

Zsófi és a háziállataink kapcsolata :)

Ahogy az már kiderült Zsófi kutyus egy magyar vizsla, ami köztudottan vadász fajta. Nos nem tudom miért, de nálunk valahogy mégis nyugodt a légkör Zsófi és Lizi a törpenyuszi között. Együtt esznek, de csak azért mert ha anya viszi Lizinek a magokat és a zöldséget, akkor Zsófi nagy örömmel megy és segít....Segít de mibe, hát megenni Lizike elől a kaját... A magoktól kezdve a zöldségek héjján át mindent megeszik a kutyusunk...Mondhatni mindenevő.. Ezért mindig nagy örömmel megy a kertbe Lizikéhez, mert tudja, hogy ott finom falatok várják. Ma például a répahéjjat húzta ki Lizike szájából...Úgy csinál mintha sosem kapna enni...Pedig nem valami gebe kutya :)

Ez a jó kapcsolat nem mondható el Zsófi és a kis kakas ismerkedéséről. A mi drága kis kakasunk ha meglátta Zsófit elkezdett kárálni meg hisztériázni, még ha a közelébe se ment  a kutya akkor is... Nagyon idegesítő volt. Hát ez valahogy szúrhatta a kis vadász ebünk szemét, vagyis fülét is zavarhatta, mert amikor alkalma adódott rá, egyből levadászta :) Elég vicces jelenet volt, konkrétan apportozott a kakassal :) Megfogta a szájába és rohangált vele az udvaron vagy 15percen keresztül. Nos a kis kakas pedig Oscar díjasokat lepipálva játszotta a halottat. Lógott és lilult a feje Zsófi szájába, mi már azt hittük, hogy meghalt, de mikor Zsófi letette felpattant és tovább futott nagy kárálás közepette. Hát azóta már sajnos elpusztult Zsófi kis játszótársa, de attól Lizikével még mindig tudnak együtt rosszalkodni. :)

Zsófi és Petra kapcsolatának kezdete

Petra vagyok Zsófi kutyus büszke gazdija. Zsófival 2010 nyarán hozott össze a sors. Akkor került be a Szentesi Menhelyre, ahol én akkoriban önkéntesként dolgoztam. Nagyon szerettem volna egy kutyust itthonra, de a szüleim még gyászolták az akkor elpusztult kutyánkat, így még nem szerettek volna egy újabb blökit a házhoz. Mikor anyát kivittem magammal a menhelyre és találkozott Zsófival azonnal egymásba szerettek. Zsófi nem volt hajlandó elmozdulni anya lába elől. Ekkor neki már kezdett megenyhülni a szíve, hogy talán örökbe fogadhatnánk őt, de apa akkor még hajthatatlan volt. Egyik nap, mikor mentem dolgozni láttam, hogy Zsófival valami baj van. Bementem a kennelbe és láttam, hogy nincs a fején se szőr, se bőr, nyílt seb volt az egész fejecskéje. A fülét szétmarcangolták, és a teste is tele volt harapásnyomokkal. Akkor döntöttem el, hogy nem hagyom itt a menhelyen Zsófit. Hazatelefonáltam, hogy készüljenek fel, mert én örökbe fogadom a kutyust. Gyorsan elláttuk a sebeit, befújtuk ilyen zöld fertőtlenítő sprayvel, és munka után jött is velem haza. Hát otthon mikor meglátták, hogy hazavittem egy zöld fejű, félénk, csupa prezúr kutyát, mondták is, hogy vigyem vissza, mert csúnya, meg különben se kell kutya.

Hát én nem vittem vissza, és láss csodát, a család szívébe is hamar belopta magát. Nálunk általában sok gyerkőc van, mert sok a kicsi unokatestvérem és mikor jöttek hozzánk vendégségbe észrevettem, hogy Zsófi mennyire jól viseli a gyerekek nem túl finom törődését is. Nyúzták, rátapostak a farkára, locsolták vödörből vízzel, és ő ezt szó nélkül tűrte. Szereti az emberi társaságot, és bármi áron de beférkőzik, még a "legkutyaellenesebb" családtagok szívébe is.

Ekkor gondolkoztam el rajta, hogy mivel gyógypedagógus leszek kutyás terápiában jó segítőtársam lenne Zsófi kutyus. Aztán egy idő után letettem erről az elgondolásomról, mert úgy gondoltam, hogy túl hiperaktív vizslalány és nem tudnám kordába tartani egy tanórán. Azután a barátnőim unszolására belevágtam a terápiás kutyakiképzésbe. Szerencsére Zsófival már 2010 nyara óta, hogy hozzám került jártunk a Szentesi Kutyaiskolába, és legjobb barátom Ádám segítségével megtanultuk az alap engedelmes parancsokat. Azóta már trükköket is tanulunk, például hátrafelé menni, pörögni, kosarat hozni stb.

Most, hogy megalapítottuk a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesületet, így sok segítséget kapok a terápiás kiképzés ügyében is. Remélem minél hamarabb együtt tudok majd járni Zsófival tanítani, és sok mosolyt és jókedvet varázsolhatunk együtt a sérült gyerkőcök "szürke" hétköznapi életébe. :)

Zsófiról

Zsófi vagyok, 2 éves terápiás tanuló kutya. Elmesélem Nektek a történetemet:

Nem mindig volt ilyen életem, mint most. Sőt… Azelőtt semmilyen életem sem volt, nem is nagyon emlékszem rá, de nem is szeretek visszagondolni AZOKra az időkre.

2010-ben kerültem be a Herosz Állatvédő Egyesület szentesi telephelyére. Forró nyári nap volt, több sorstársammal együtt kerültünk egy ketrecbe. Fiatal voltam, és játékos. Annyira, de annyira szerettem volna játszani a többiekkel, de ők kiközösítettek, azt mondták rám, túl fiatal vagyok, és szeleburdi. Sokszor bántottak. Kiabálni szerettem volna: „Segítség, én is itt vagyok, vigyen valaki haza!” Petra így talált rám. Akkoriban ott dolgozott a menhelyen, ezt úgy hívják: önkéntesség. Felfigyelt rám, küzdött értem, és végül hazavitt.

Az új családom hamar megszeretett, kaptam rendszeresen enni, foglalkoztak velem, szeretgettek. Hamarosan szép vizslalány lett belőlem, mára nyoma sincs a sérüléseimnek. Nem csak szép, de okos is vagyok. Gazdámmal rendszeresen járunk kutyaiskolába, és a trükköket is gyorsan és nagyon szívesen tanulom.

Az emberekbe és a kutyákba vetett hatalmas bizalmam vette rá Petrát (meg persze Petra barátnőinek unszolása), hogy alkalmas lennék terápiás kutyának. Csatlakoztunk a most alakuló Kékcsillag Segítőkutyás Egyesülethez, akik között két, már vizsgázott vizsla kutya is van és mi is készülünk a nyári terápiás vizsgára.

Úgy néz ki az én életem révbe ért, boldog vagyok, gazdis vagyok, fontos vagyok!