Fürge :)

Mikor Csipesz ivartalanítási műtéte volt, megismertem Fürgét a mopszot, akit szaporítótól mentettek ki a mopsz mentőangyalok. Ma Kinga és Kiara kísért el engem a Kiséri Állatorvosi Rendelőbe, ahol egyébként Magyarországon egyedülálló technológiával lézeres szemműtétet hajtanak végre beteg kutyusokon. Kiara egy yorki kutyus, hozzánk jár a kutyaiskolába, azért szerettem volna ha eljön velem, mert kíváncsi voltam Fürge hogy jön ki idegen kutyákkal, mert akkor még nem tudtam, hogy ma én leszek Fürge ideiglenes befogadója :)

A mai napon Móni az egyik mentőangyal elhozta Hutchyt szemműtétre, ő Fürgével egy helyről származik...

Fürgéről annyit lehet tudni, hogy egy 4-5 év körüli szuka kutyus. Az állatorvosok átnézték, azt mondják volt egy bordatörése, emiatt van egy pukli az oldalán. ha jól emlékszem a szemnyomása nagy és emiatt a szemgolyója sérült ezért be van szürkülve a szeme. Valamint legalább 3 császármetszésen túl van, ami miatt valószínűleg nem lehet normál sebészeti úton ivartalanítani, csak speciálisan, mert ennyiszer varrni nem tudnák a kutyát... Kicsit el is bizonytalanodtam a dologban, mert most jelen esetben nekem sajnos annyi pénzem nincs, hogy egy ilyen komplikált műtétet be tudjak vállalni... 

Csináltam Fürgével pár teszt feladatot, hogy alkalmas-e terápiára.

A teszten igazából a temperamentuma teljesen megfelelne a terápiához, viszont én az állóképességében nem vagyok biztos, hogy bírná a munkát... Egy terápiás foglalkozáson minimum 30percet végig dolgozik a kutya aktívan, de ha több csoportom van akkor van hogy 1-1,5 órát is... Ahogy Füri mostani kondiját nézem ezt még nem bírná. Viszont idősek otthonába nagyon szuper lenne. Annyira nyitott minden ember felé, nyugodt, barátságos, kis jótündér.

Nagyon nagy agyalás nekem Fürge, mert nagyon jó fej kutyus, csak most jelenleg nem tudok annyi plusz költséget beletenni amit az orvos mondott, szóval elgondolkodtató, hogy mi is legyen....

Álmom hogy egy mopsszal terápiázzak egyszer, mert egy olyan bűbáj fajta, aki az emberekkel annyira nyitott és barátkozó, hogy alkalmassá teszi a munkára...

Holnap viszem Fürgét a kutyasuliba, megnézem, hogy az engedelmes képzéshez hogy áll, mennyit bír. Reméljük nem lesz sem eső, sem tűző nap, mert a rövid orrú fajta a meleget nehezen viseli.

Voltam ma Fürgével a városban sétálni egy airedale terrier és egy foxi társaságában. Edinek is ez volt az első sétája a városban és Fürgének is Szentesen. Minden új volt nekik, a szökőkút a sok jármű, az idegen őrjöngő kutyák stb.

Szegény Fürgi nem nagyon tudta, hogy kit is kell követnie, és mindenki után akart szegődni :)

Olyan vicces, a macskám nagyobb mint Fürge :) Fürge nagyon édes kutya, az állataim is tök jól fogadták, csak nekem kell átgondolni, hogy ki tudnék-e most ennyi pénzt fizetni az orvosi ellátásáért.....

Állat terápiás konferencia bemutatója :)

Még pár hónappal ezelőtt kért fel, egyik volt kolléganőm, aki lovasterápiával foglalkozik, hogy nem-e tartanék egy kutyás bemutatót a látogatóba érkező vendégeinek.
Mondtam, hogy persze szívesen, jöjjenek el, mikor az oviban órám van és megnézhetik.

Elérkezett a nagy nap. Nekem angolul is fel kellett készülnöm a bemutatóra, hogy pár szót beszéljek magunkról. De olyan zavarba voltam, hogy a gyerekek nevét se tudtam nemhogy megszólalni :)
Megtartottam a foglalkozást a Bóbitáknak és a Pitypangoknak is. Zsófival álom volt ma dolgozni. Ilyen jó a helyben maradása tán még sose volt :D Nagyon büszke voltam rá. Én nagyon izgultam, mert az egyik oldalamon több mint 30 ember ült, 7 országból érkeztek állat terápiákkal foglalkozó szakemberek, valamint különleges bánásmódot igénylő fiatalok a hozzátartozóikkal. A másik oldalamon meg a 10-15 fős csoportjaim és a sok-sok gyerkőc :)
Nagyon büszke voltam mindkét csoportra, mert a gyerekek se voltak még ilyen fegyelmezettek sose :) Szuper volt ma velük dolgozni, csak nehéz volt a búcsúzás, hiszen a Pitypangok holnap ballagnak, így velük már ilyen formában nem találkozunk többet, a Bóbitákkal meg reméljük, hogy jövőre is együtt leszünk. :)

Próbáltam nagyon sokféle játékot bemutatni, Zsófi képességéhez és temperamentumához igazítva. Csipeszke a mozgékony, mozgás fejlesztős kutyám, Zsófi meg a nyugodt kutyusom.
A foglalkozások végeztével beszéltem pár szót angolul a látottakról, valamint magunkról, Zsófi előéletéről, valamint kérdésekre válaszoltam. Az egyik hölgy Spanyolországban kutyás terápiával foglalkozik, és elmesélte, hogy náluk nem kell a kutyáknak vizsgázniuk, nincs félévente kötelező orvosi vizsgálat stb... viszont náluk is nehézség az, hogy a kutyákat beengedjék a különböző intézményekbe. Én ott hüledeztem, hogy itt meg 2 évente vizsgázni kell stb... Mondtam neki, hogy milyen feladatok vannak, kérdezte, hogy ki dönt a vizsgákról, stb, valamint megmutattam neki a Tanúsítványainkat, amit a vizsga után kaptam a kutyákkal. Rögtön le is fényképezte, mint valami kuriózumot, hogy náluk semmi ilyen nincs.

Zsófi nagy sztár volt. Mindenki végig simogatta. Volt mozgáskorlátozott is közöttük, vele is jól kijött, pacsi osztás volt a kedvenc. Volt egy halmozottan sérült fiatalember is, akinek nagyon tetszett az ugatás és a pacsi adás :)
A végén készült nagyon sok közös kép a résztvevőkkel. Amikor megkapom őket fel is teszem majd. Ide is meg a Facebook-os oldalamra a Játékos Mancsokra, amit tegnap csináltam, hogy ott is nyomon lehessen minket követni.

A Szentes TV is készített velem egy riportot, ezt is meg lehet majd nézni a tv-ben :) Persze hoztam a formám és akadozva beszéltem, nem mindig találtam a szavakat, de hát na... ilyen az aki izgatott :) :)

Még egyszer köszönjük a lehetőséget Irénnek, hogy felkért minket a bemutatóra, és az ovinak, hogy helyet adtak ennek a programnak. Nagyon jó volt külföldi szakmabeliekkel megismerkedni, és bemutatni nekik a munkánkat. Remélem egyszer én is láthatok külföldi terápiás munkát, amiből tanulhatok :)

Zsófival a Mátéffy oviban :)

A mai napon elérkezett végre az idő, hogy Zsófival eljussunk a Mátéffy ovisokhoz is a beígért foglalkozást megtartani. A nagycsoportosok nem is tudták, hogy érkezünk, meglepetés volt nekik.
Mikor bementünk a terembe nagy volt a nyüzsgés. A gyerekek a szőnyeg szélén ültek és várták hogy odaérjünk Zsófival. Gondoljunk bele, 6éves gyerekekről van szó, akik a földön ülnek és eléjük áll egy magyar vizsla :) Bizony voltak akik megijedtek, hogy hoppá ez egy kicsit nagy kutya :) Zsófit gyorsan lefektettem középre és a félőseket odahívtam hogy most már Zsófi is picike meg merik-e simizni a hátát. Persze most már bátrabbak lettek, és megsimogatták Zsófi puha szőrét.
Mielőtt lekezdtünk volna játszani megbeszéltük a kutyázás szabályait. Mit szabad, mit nem szabad a kutyával csinálni stb.
Ezután jött a pacsikérés és köszönés. Azt veszem észre, hogy a gyerekek többségének ez nem természetes dolog, hogy a szemébe nézzenek egy állatnak és úgy adjanak utasítást neki. Szóval szeptembertől mikor újra kezdjük a foglalkozásokat minden alkalommal csak így fogjuk csinálni. Az állandó csoportjaimnál már elvárom, hogy ne a kutya hátának adják az utasítást, hanem szóljanak neki, a szemébe néznek és akkor adják ki a parancsot neki.
Több játékot is játszottunk a gyerekekkel. Játszottunk twister testrészekkel, csipesz gyűjtőt, bátorság próbát, vezesd a társad játékot,fújtunk kölesgolyót, meg mondókáztunk is.
Kicsit nyüzsi volt a csoport, ezért a szigorú Petra néni énemet kellett elővennem :) És szigorúan betartanom, hogy csak azokat válasszam, aki csöndben ül a helyén, nem sikítozik, hogy őt válasszam, és aki a játékban bohóckodik, vagy verekszik azt ki is állítottam, Ezzel is ösztönözve, hogy csak akkor tudnak kutyázni, ha úgy viselkednek, ahogy a kutyától pár centire illik :) Szegény Zsófi néha majdnem megsüketült mikor torka szakadtából belekiabáltak a fülébe a versenyek izgalmában. Az óvónénik meg is jegyezték, hogy de jól tűri a nyüzsit... hát mondom hozzá van szokva :) járunk pár oviba így jó sok gyereket ismer.

Volt egy kislány, aki az elején nagyon félt Zsófitól, sikongatott is tőle, a végén még a kapun is kirohant a kutya után, hogy Hiányozni fogsz Zsófi :) Olyan szép pillanatok ezek, amikor gátak szakadnak le a gyerekekben a kutya iránti kapcsolatukban, és mernek bízni ezekben az állatokban. Ezért is fontos a kutyás terápia, hogy a sok ilyen félelmet elűzzük, hiszen az ilyen félelmek miatt a gyerekek bánthatják az állatot, ami aztán a kutyatámadásokhoz is vezethetnek, ezért jó ha időben megbarátkozik az állatokkal és elhiszi, hogy nem kell tőlük félnie.


Jaj amin még nagyon csodálkoztam ma, hogy ebben az oviban csak egyszer voltunk még a kutyusokkal, nemrég az egészségnapon. És most hogy mentünk Zsófival, megállt az oldal kapunál, ahol legutóbb kijöttünk... Mondtam neki, hogy tovább, aztán megállt az ovi bejáratánál. Számomra hihetetlen, hogycsak egyszer voltunk ebben az oviban és így tudja azokat a bejáratokat ahol legutóbb be meg kimentünk... vagy oviradarja van. Mert oké azokat az ovikat ahova sűrűn járunk meg az idősek otthonát több irányból is ismeri az utat, de ezt? Ráadásul errefelé nem is szoktunk sétálni.. Szóval le voltam nyűgözve a kis eszes vizslámtól :)

A vezető óvónénivel egyeztettem, és ebben az oviban is rendszeres vendégek leszünk szeptembertől az ebekkel. Remélem már 3 kutyát fogok tudni hozni hozzájuk ;)
Ami nagyon jó élmény volt, hogy a volt óvónénim megismert, mert én is ebbe az oviba jártam :) Pedig akkor még szőke kislányka voltam :)

Zsófi pedig örülhet, mert kapott ajándékba májkrémet, meg kutyatápot :) Nagyon köszönjük, hogy itt lehettünk ma :)

Csongrádi bemutatón a vizslákkal

A mai napon bemutatót tartottunk a vizslákkal Csongrádon, az ottani állatmenhelyért rendezett kutyás napon.
Nagyon örültem a felkérésnek, mert mint azt oly sokan tudják az én Zsófi kutyám is menhelyi kutyus volt mielőtt örökbefogadtam és kolléganőkké váltunk :) Így megtiszteltetés volt, olyan kutyákért bemutatót tartani, akik szintén ezen a sorson vannak, mint Zsófi hajdanán. Azért is örültem neki, hogy megmutathattuk mit tudunk, mert így legalább láthatják az emberek is azt, hogy attól, hogy egy kutya menhelyről származik, még mennyi mindent elérhet az életben, csak kell hozzá egy kétlábú, aki meglátja benne a kincset és magához veszi. Én is sokáig dolgoztam önkéntesként a Szentesi Állatmenhelyen és nagyon sok kutyát hazahoztam volna, ha lehetett volna, de azzal is megelégedtem, hogy ha máshogy nem is legalább úgy tudjak segíteni a kutyusokon, hogy kijárok hozzájuk, segítek az ott dolgozóknak a kenneleket tisztán tartani, segítek az etetésben, valamint sétálok a kutyákkal a környéken és sok szeretet adok, kapok tőlük :)
Mindig egy lelki feltöltődés volt kimenni a menhelyi kutyusokhoz, annyi szeretetet, mint amennyit ott kaptam állatoktól még sosem éreztem. Mikor leültem a kutyaházak tetejére és jöttek hozzám a puszilgatós, bújós, "szomorú szemű" tündérkék az leírhatatlan érzés volt. Nem lehetett úgy kennelt takarítani, hogy ne pusziljon körbe pár kutyus.
Persze mindig voltak rosszabb napok is, mikor elpusztult valamelyik kutyus, vagy ha beteg lett vagy ha kutyáért kellett a városba menni és szörnyű körülmények között találtunk rá... Voltak ilyen depresszióba húzó élmények is, de úgy gondolom, hogy az én személyiségemet is rettentően formálta az a dolog, hogy én, igen ÉN is segíthettem rajuk, és fontos volt, hogy ott legyek....

Szóval én buzdítanám az iskolásokat, hogy ha nyári szünetbe olyan élményekkel akarnak gazdagodni, amiben kellő segítséget is tudnak adni árva kutyusoknak, akkor keressék fel a közelükben lévő menhelyet, és legyenek önkéntesek. Sok menhelyen örülnek minden segítő kéznek, hisz ha csak annyival is, hogy egy-egy körre elviszik a kutyusokat sétálni, azzal egy-egy kutyának a napjait teszik boldogabbá...

Azért írok pár szót a bemutatóról is :)  Nagyon jól sikerült az a pár játék amit bemutathattunk. Sajnos kevés időnk volt, így csak 2 játékot tudtunk játszani azzal a sok-sok gyerkőccel aki kijött a kutyás napra, de nagyon sok pozitív emlékkel és gondolattal érkeztünk haza a mai napon. Több óvodába és iskolába kaptunk meghívást, hogy tartsunk bemutatót ott is, és mi persze nagyon szívesen megyünk is, szóval ha valaki szeretné, hogy az óvodájába, iskolájába érkezzünk, akkor a pedagógusok, vagy az igazgatók nyugodtan keressenek fel és szívesen elmegyek az adott intézménybe :)

Meg persze ha szülők gondolnák azt, hogy a gyermekük kutyázzon egy kicsit és élményekkel gazdagon fejlődjenek képességei, akkor vasárnap délelőttönként nyugodtan hozza a gyerkőcét a Játékos Mancsok című foglalkozásomra a Szent László lovardába a Fábiáni útra Szentesen :)
Holnap délelőtt is várunk minden kutyázni váró gyerkőcöt 9:30-tól, Csipesz 2. szülinapján :)

Egy esős napon a Kiss Bálint suliban :)

A mai  napra lett lefixálva az a foglalkozás, amit Őze Virág nyert a Hanimec rajzpályázatán iskolás kategóriában. A foglalkozást az Ifjúsági ház mellett a Gödörben tartottuk meg, mert ilyenkor az iskola udvarán már száznál is több gyermek van kint napköziben.
Csipesszel érkeztem a mai napon a foglalkozásra, tegnap is vele voltam az Árpád utcai óvodában a Méhecskéknél. Hogy miért dolgoztatom őt ennyit? Hát azért mert hétfőn lesz a nagy nap, amikor ivartalanítva lesz, és utána pár hétig Zsófinak kell egyedül vinnie a sok foglalkozást, így addig őt pihentetem, amíg tudom.

Csipesszel tehát vártuk a Kiss Bálint iskola 2. osztályos tanulóit a Gödörben. Sajnos elég rossz idő lett mára, pedig annyi jó játékot játszhattunk volna, de a szél és az eső közbeszólt.
Pacsival köszönhettek a gyerekek a kutyának, majd elkezdtük a játékokat.
Mint minden bemutató foglalkozásra, ahol tudom, hogy csak egyszeri alkalom, hogy órát tartsunk, vagy nagyközönségnek akarunk látványos foglalkozást tartani, ott mindig nagymozgásos, sok gyermeket megmozgató játékokat választok.
Persze a Játékos Mancsok című foglalkozásom keretein belül és az ovikban azért más képességfejlesztő foglalkozásokat is tartunk, de itt ilyen esetekben csak az élményterápia a cél.

Játszottunk vagyis próbáltunk korong foglalózni egyet, de a szél elvitte  a korongjaimat, szóval gyorsan abba is hagytuk. Ezután a közkedvelt faroklopó érkezett, amivel nem volt baj, csak én voltam tiszta ideg, mert aki szentesi és ismeri a Gödörben az üvegszilánkok mennyiségét az tudja, hogy kb minden 5. lépésnél elvághatja a kutya mancsát egy üvegszilánk, de hál isten megúsztuk, és jó élményekkel zártuk a faroklopót.
Játszottunk tűz-víz-repülőt, meg élő agilityt is.
Mivel az osztály létszáma közel 30fő volt, így minden játékot többször is eljátszottunk, és 45perc alatt nem jutott több mindenre idő.

Elmondtam a gyerekeknek azt is, hogy hogyan kell egy kutyával kommunikálni. Mivel agilityn nekik kellett vezetni póráz nélkül  a kutyát, szélben és esőben elég nehéz dolguk volt, úgy hogy nem tudták hogyan is csinálják. Megmutattam hogy a kutya szemébe kell nézniük, ki kell mondani a kutya nevét ha megszólítják, és határozott utasításokat adjanak neki.
Ez a legfontosabb a kutyás órákon, hogy a gyerekek megtanuljanak kellő határozottsággal utasítást adni a kutyának,úgy hogy csak rájuk figyeljen és ne arra hogy a többi gyerek hívogatja magához.
Bevallom nekem is nagy feladat néha az izgő mozgó Csipesz kutyámat helyben marasztalni mikor imádja a gyerekeket és mindegyik egyszerre kedves vékony hangon hívogatja magához, és látom a kutyán, hogy már reszket, hogy fölpattanhasson és odarohanhasson hozzájuk :) Nekem is kihívás dolgozni néha velük :)

Összességében egy nagyon nehéz foglalkozás volt, hogy ennyien a széltől és az esőtől is jól halljanak engem, és a szabályokat betartva játsszanak, és ne azon veszekedjenek hogy ki volt és ki nem volt az előző játékban benne. Remélem egyszer találkozhatok velük nyugodtabb körülmények között is jó időben :)

Sikerélményeink :)

Mostanában, hogy egyre több helyen megjelenünk a vizslákkal és egyre több foglalkozást tartunk egyre több visszajelzést kapok szülőktől, nagyszülőktől, gyerekektől a foglalkozásainkról.

Több szülő is mondta, hogy otthon sűrűn hallják a Zsófi és a Csipesz nevet, de amíg nem láttak minket nem is tudták elképzelni, hogy kik is ezek a kutyusok.
Olyan furcsa, hogy főként azok a gyerkőcök beszélnek otthon rólunk, akik a foglalkozásokon csöndesek és visszahúzódóak. Nem tudom mi az összefüggés ebben, de nálam az arány itt mutatkozott meg magasabb számban.

A hétvégi foglalkozásunk után volt olyan nagyszülő, aki elmondta, hogy úgy elfáradtak az unokák a játékok során, hogy a vasárnapi ebédnél annyit és olyan jó ízűen ettek, mint még soha :)
Hát igen, kívülről ha nézi valaki a foglalkozásokat annyit láthat az ember, hogy szaladgálnak a gyerekek, meg ülnek a kutyákkal pokrócon, stb.. Nos igen, de mint tudjuk minden játéknak van fejlesztő ereje, és a gyerekek nem is tudva azt, hogy a játékok során ők nagyon sok mindent tanulnak meg. Persze ez nem csak a kutyás játékokra igaz, hanem az óvodai foglalkozások játékaira is, és persze a spontán játékokra is amiket egymás között játszanak, ha pedagógus irányítja a játékot, akkor a kiszemelt területeket képes fejleszteni a játékokkal.

Hogy milyen rejtett fejlesztő ereje van a kutyás terápiának? Hát segít a szorongások, és a frusztráció oldásában. Egy nagyon kedves édesanya keresett meg engem pár hónapja, azért mert kislányának szeretett volna kutyás foglalkozásokat szervezni az óvodában, ez sikerült is. Az óvónénik és a vezető segítségével megvalósult, hogy eljuthassunk a kislány csoportjába, és tarthassak náluk terápiás foglalkozásokat.
Még csak pár hete tartanak a foglalkozások és az ismertség köztünk, de az édesanya és egy pszichológus szakember elmondása alapján már látható pozitív eredmény a kislány életében. A kislány súlyos szorongásos tüneteket produkál az új helyzetekben, nehéz neki idegen környezetben boldogulni. Sok minden megrémiszti a rohanó világunkban....
Mikor az üzenetet olvastam arról, hogy a kutyákkal már mennyit tudtunk segíteni egy kislányon nagyon meghatódtam. Azért olyan megható számomra a dolog, mert ezt a kutyáim érték el! Zsófi és Csipesz!
Az ő "gyógyító" erejük az, ami annyi gyermeknek segít leküzdeni gyermekkoruk "szörnyeit"... Felemelő érzés ilyen jó eredményekről visszajelzést hallani... Hisz mi másért lenne az embert segítő szakmában ha nem azért, hogy magából adhasson át az embereknek... És nekünk sikerült. Valószínűleg minden terápiával foglalkozó kolléga hasonló pozitív élményeket tud elmondani a munkájával kapcsolatban. Már hál'istennek nekünk is egyre több ilyen jó élményünk van :)
Köszönjük azoknak, akik bíznak bennünk és minket választanak a gyermeküknek "játszótársnak" :)

Játékos mancsok :)

A mai napon végre meg tudtam tartani a Játékos mancsok nevű gyermek foglalkozásomat a lovardában. Múlthéten eső miatt maradt el, előtte pedig a vizsgám miatt, szóval most végre kijutottunk mi is a vizslákkal a pályára.

Reggel az első gyerkőcöm egy ovis kislányom volt, az ő csoportjába is járok az oviba foglalkozást tartani. Ott persze negyed ennyi idő sem jut egy gyerekre mint itt kint, mert ott egymás után több csoportba megyek és meg kell osztani az időt.
Ezután egy testvér pár érkezett, ők is ismerték már a vizslákat tavalyról, az akkori nyílt napunkról. Majd megjött Levi is, az egyik oktatónk kisfia, majd még egy testvér pár és egy kis gyerkőc :)

Reggel még féltem hogy esni fog az eső, de a foglalkozás vége felé már annyira sütött a nap és annyira meleg volt, hogy nehéz volt a kutyákat munkára bírni.
A foglalkozás másfél óra hosszú volt, és láttam némelyik gyerkőcön hogy nagyon elfáradt :)
A mai napon a testrészeket, a téri irányokat, orientációs képességeket és lateralitást fejlesztettünk.
Mikor a foglalkozásokat tartom az ovikban ezeket látom a legnehezebb feladatoknak a gyerkőcöknél. A jobb-bal megkülönböztetését és a határozott utasítások adása a legnehezebb a gyerekek számára. De ezeket a terápián tudjuk fejleszteni.

Tanultuk hogy milyen azonos testrésze van az embereknek és a kutyáknak, meg is néztük a vizslákon és magunkon. Majd az átismételt testrészekkel twistereztünk egyet, majd bátorság próbán egy kis stimulációval megerősítettük több érzékszerv bevonásával a testrészek tanulását.

A gyerekeknek vezetniük kellett a kutyákat a megadott útvonalon, jobbra, balra, stb :)

Szóval összességében egy sikeres napot zártunk a gyerekekkel. Sokat tanultunk közösen, és remélem lesznek erre épülő sikerek számukra :) Képek nemsokára érkeznek a honlapra :)

Jövőhét vasárnap ismét várom a játszani és tanulni vágyó gyerkőcöket egy kis játékra a vizslákkal.

Bemutató a Mátéffy óvodában

Még pár hete ellátogattam a Mátéffy óvodába, mert a rajzpályázatunk győztese óvodás kategóriában ebbe az intézménybe jár. Ottjártamkor felkért a vezető óvónő, hogy az egészség napon tartsak a vizslákkal egy kis bemutatót a gyerekeknek és szüleiknek. Én persze nagyon szívesen elvállaltam, mert szeretek velük minél több helyre eljutni.

A mai napon délután elindultunk a két vizslával és Tamással az óvodába. Mikor megérkeztünk kerestünk egy füves de árnyékos helyet magunknak, sajnos kicsit szűkös helyet találtam, de ez is megfelelt végülis az elvárásoknak.
Nem is tudtam pontosan hogy mikor kezdődik a bemutatóm, mert senki nem mondott semmit mikor megérkeztünk, csak egyszer arra lettem figyelmes, hogy megrohamoztak minket a gyerekek és családjaik.
Hát akkor én el is kezdtem a bemutatót Zsófival. Az első játékunk egy kis korong foglaló volt. Próbáltam szokás szerint olyan játékokat hozni, amibe minél több gyerek részt tud venni, látványos és jó élményt ad a gyerekeknek. A fejlesztő foglalkozásokon persze máshogy zajlik az összes játék mint egy bemutatón, ahol csak a játékokba akarom bevonni a gyerekeket és minél többüket megmozgatni.
Ezután játszottunk egy rókafogót Csipesszel, és a nap folyamán még 2x, a harmadiknál már nagyon elfáradt szegény :)

Játszottunk még bátorság próbát Zsófival, meg szoborjátékot, meg ragadd meg nevű játékot.
És eltelt másfél óra a bemutatóból :) A végén már szomjasak és fáradtak voltunk mindhárman, mert sok gyerkőccel játszottunk. Ilyenkor nekem is mindig nagyon nehéz a helyzetem, mert nem ismerem a gyerekeket, nem tudom, hogy fél-e valamelyik a kutyától, mit hogy reagál le, ha megijed akkor nem tudjuk azonnal korrigálni, mert addig az a jó sok ember és főleg türelmetlen gyereke mit csináljon...
Nem szeretem ha a gyerekeket nem a nevükön hanem mondjuk a pólójuk színéről kell elneveznem, én szeretem a gyerekeket mindig a foglalkozásokon kiismerni, néven szólítani, de ilyen helyzetekbe olyan személytelennek érzem az egészet, de sajnos azért én se vagyok zseni hogy 10másodperc alatt megtanuljak 20nevet archoz kötni.....

A bemutató végén osztogattam szórólapokat, hogy a hétvégi foglalkozásaimra is minél többen járjanak. A hétvégi foglalkozásaimon ha kialakulnának állandó csoportjaim és tudnánk komolyan képességfejlesztő és egyéb más kimondottan terápiás foglalkozást tartani az lenne a legjobb.... Már várom, hogy legyenek állandó csoportjaim ahol láthatom hogy milyen eredményeket érünk el a vizslákkal.

Szóval holnap reggel 9 óra 30perctől várok minden kutyázni váró gyerkőcöt kint a Szent László lovarda pályáján, ott lesz a Játékos mancsok nevű kutyás foglalkozásom gyereklétszámtól függően 10:30ig vagy 11:00ig :)

Zsófi és a Méhecskék :)

A mai napon Zsófival ellátogattunk a Farkas Antal utcai óvoda Méhecske csoportjába. Múlthéten Csipesszel voltam, de sajnos akkor nem készültek képek és nem tudtam beszámolót írni.
Idén sajnos csak most jutottunk el oda, hogy van elég időm eljárni más óvodákba is és meg is tettem, már a Farkas Antal utcai óvodában is megtalálhatóak vagyunk minden kedden délután a vizslákkal.

A mai napon Zsófira esett a választásom, mert múlthéten már Csipesszel bemutatkoztunk a gyerekeknek. Múlthéten főleg a nagy mozgások és az orientációs képességeket fejlesztettük különböző játékokkal, ma a memória, az auditív figyelem és a kommunikáció volt terítéken.
A foglalkozást pacsival kezdtük, a gyerekeknek magukhoz kellett hívniuk a kutyát, le kellett magukkal szemben ültetni és pacsit kérni tőle. Persze a bemutatkozós, azaz a jobb kezüket nyújtva, mintha egy embernek mutatkoznának be :)

Első játékunk egy korongfoglaló volt, a gyerekeknek a hallásukra kellett hagyatkozni, és amikor Zsófi ugat, akkor elfoglalni a korongot. Nagyon élvezik ezt a fajta játékot a gyerekek. Mivel nagy létszámú óvódás csoportokba járok a kutyákkal muszáj sok mozgásos egész csoportot megmozgató játékokat játszanunk, mert amíg valaki kutyázik a többiek nyüzsögnek, így az én és a kutya figyelme is osztódik és a munkánk rovására megy, mert én is csitítom a gyerekeket, közbe a kutyát figyelem, meg azt a gyerkőcöt aki a kutyával dolgozik, a kutya figyel rám, a gyerekere akivel dolgozik, plusz hallja folyamatosan hogy a nevét mondogatják a többiek... Szóval nem könnyű de viszont izgalmas :) Szerintem már én is és a kutyáim is hozzá vagyunk ehhez szokva hogy ezalatt az 1-1,5 óra alatt teljes káosz van a fejünkben :)

Játszottunk labdás memóriát, és bójás memória játékot, valamint hangerdőt. Plusz becsempésztem egy kis csipeszgyűjtő játékot is, hogy kicsit pihenjen a kutya a megterhelő feladatok között :)

A foglalkozásaink mostanában szabadtéren zajlanak, amik akkor jók nagyon ha mi vagyunk csak az udvaron, mikor mellettünk motoroznak az udvarba meg játszanak, akkor nehéz kint dolgozni mert nem halljuk egymás szavát, de majd hozzászokunk nyár végére, hogy minél jobb legyen a hallásunk :) ez akkor valószínűleg nekem is hallási differenciálás fejlesztés :)

A mai foglalkozás egyébként elég döcögősen indult. Zsófi lusta volt... azt vettem rajta észre, hogy ha délután tartok vele foglalkozást akkor le van lassulva, és nem dolgozik 100%-on...

Jó oké, tűző napon dolgoztunk a betonon, de azért ez még nem a nyári tűző nap hanem csak a tavaszi és maximum 20fok volt, szóval annyira nem volt neki nehéz dolga.

Körülbelül fél óra volt mire belemelegedett a munkába, addig kicsit szét volt csúszva :) de van ilyen, nem lehet mindenkinek mindig jó napja :)

A héten még több blogbejegyzés is fog születni, mert csütörtök-pénteken a Klauzál utcai óvodába megyünk, szombaton a Mátéffy utcai óvodába tartunk bemutatót, vasárnap pedig a Játékos mancsok nevű gyermek foglalkozásom lesz kint a kutyaiskolában :)