Dolgos csütörtök :)

Elérkezett ismét a csütörtök, mikor is Zsófival a Nyolcszín virág oviban kezdjük a napot. Zsófi már nagyon ismeri az utat, mikor megyünk az oviba mindig megáll először az idősek otthona kapuja előtt, majd mikor mondom neki, hogy most nem ide jövünk tudja, hogy melyik úton járunk és a következő kapu amiben megáll az az óvoda kapuja :)Még a kapuhoz se érek oda de ő már csóvál az ajtóba meg ugrál örömébe :) Hogy imádhat ennyire ide jönni...azért van egy tippem :) Mindig elhalmozzák minden jóval, szeretettel, simogatással, és finom falatokkal :) A Napraforgó csoport ismét készült Zsófinak, most körözöttes kenyér katonákat kapott óra végén a gyerekektől. A Napocska csoportból kekszet, a Mákvirágból ropit kapott :) Hát ki ne szeretne ide járni... :)

A Napraforgókkal elérkeztünk ahhoz a foglalkozáshoz, amikor meg kellett beszélnünk, hogy hogyan kell egy kutyával bánni. Ezt azért nem az első órákon tettem meg, mert mindig olyan izgalommal jönnek Zsófizni, hogy képtelenség lenne őket leültetni egy beszélgetésre, így a mozgásos csoportos játékokat részesítem náluk előnybe, mivel ők még főként kiscsoportosok.
Megbeszéltük, hogyan kell köszönni egy kutyának, mit jelent ha csóvál a farkával a kutya, mit jelent ha húzza az ínyét, ha morog stb... Majd jövőhéten kikérdezem mire emlékeznek még. Igen a kutyás terápia hátránya lehet az, ha a gyerek általánosítja azt, hogy Zsófi ilyen birkatürelmű és konkrétan észre se veszi hogy a farkán áll egy gyerek, meg nem érdekli ha néha kap egy csípést vagy ütést, de egy olyan kutya aki nem ilyen türelmes esetleg bánthatja is a gyereket. Ezért fontos nekünk elmagyarázni, hogy igen Zsófit lehet ölelgetni, de az utcán kóborló morgó kutyát nem, mert ő nem azért húzza az ínyét mert mosolyog mint Zsófi a Csíz trükkjével, hanem fenyegető magatartást mutat.

Miután hazaértünk Zsófit beraktam a boxba pihenni, mert délután vártak minket a Református Idősek otthonában.
Ide már Csipeszt is elvittem, mert a tüzelésnek úgy tűnik már vége mert nem találok sehol kóbor foltokat. szóval végre jövőhéten már őt is vihetem oviba :)
Elérkezett az idő, a kutyákra ráadtam a hámot... hát nem kellett volna... sose tanulok a hibáimból... ha a hám rájuk kerül olyan izgalmi állapotba kerülnek hogy nem végzik el a dolgukat az otthonba vezető úton...

Nos megérkeztünk az Otthonba,a lakók már nagyon vártak minket. Voltak szokásos kérdések, amiket mindig megkérdeznek, pl hogy tanítom a kutyát, mit adok neki enni, mennyibe kerül a tartásuk, mit jelent a Hanimec stb :)
Megkapták a napi sőt szerintem heti simi adagjukat is a kutyák. Elképesztő hogy mennyi szeretet árad ilyenkor a kutyák és a lakók között. A kivirult arcok, a zsebekből előkerülő nasik a kutyáknak :) Előkerültek dugi sajtok, meg kenyér darabok is a zsebekből amit szívből adtak a kutyáknak. persze ezután levakarhatatlanak voltak a nyálcsorgató ebek :)

Még az a néni is nagy mosollyal simogatta a kutyákat, aki múltkor a botjával majdnem megsuhintotta Csipeszkét mert útba volt..

A héten etológia órán nagyon sokat tanultunk a terápiás kutyák jótékony hatásáról. Ezen felbuzdulva írok majd egy olyan bejegyzést is, ahol saját példákkal támasztom majd alá  a hatásokat :)

Túl egy megterhelő héten

Zsófit múlthéten sikerült teljesen lenulláznom :) Igazából nem dolgozott annyira sokat, mert ahhoz képest, hogy tavaly mennyit volt bent velem a suliba dolgozni, ahhoz képest ez semmi nem volt, csakhát még csak most kezdünk visszarázódni a munkába, mert szeptembertől elég sok idő telt el, amíg nem tudtunk gyerekcsoportba dolgozni, csak időseknél látogató terápián. Ami persze nem olyan megerőltető a kutyának, mint mikor egyszerre 20gyerek kiabál, és közbe valaki próbálja irányítani, akinek nem érti a parancsait, mert még a bizonytalanságtól olyan halkan beszél, hogy nem hallatszik amit mond, a kézjeleket pedig még keveri. Így valljuk be azért nem könnyű a kutyák számára a terápia. Én is elfáradok az órák után, nemhogy a kutya. De persze ez jóleső fáradtság, mert Zsófi is és én is úgy megyünk el a foglalkozásokról hogy csupa jó élménnyel zárul  az aznapi fejezetünk.
Csütörtökön a Napraforgóknál voltunk. Már az óvónénik is megjegyezték, hogy mennyivel ügyesebbek a gyerekek mint 2 hete. És ez így igaz. Mérhetetlenül büszke vagyok a kis törpikre hogy mennyire nagy önuralommal képesek már végigülni a terápia azon részeit ahol nem az egész csoport dolgozik együtt hanem csak 1-1 gyerek, például mikor akadálypályán vezetik a kutyát. Két hete még nagyon új volt nekik az egész helyzet, és szinte tomboltak örömükben. :) Most már sokkal higgadtabban tudunk dolgozni, és egyre határozottabban adnak utasítást a kutyának. Persze ezen még csiszolni kell, mert nem könnyű jutifalat nélkül úgy maguknál tartani a kutyát, hogy közbe a társai hívogatják a kutyát és mikor elhalad mellettük meg is simogatják. Most tesztelem őket, hogy milyen nehézségű feladatokat adhatok nekik, és egyre komplexebb és nehezebb szabályt követő játékokat is tudunk játszani. Direkt nem adok nekik falatot, szeretném hogy úgy tanulják meg a kutyát irányítani, hogy közbe figyeljenek rá, adjanak neki utasítást stb...Jutalomfalatot csak annak adok ilyen esetben akinek nagyon nehéz irányítania a kutyát, mert annyira bátortalan, és nem szól a kutyához, nem tudja mit hogy mondjon stb..

Hú  sok mindent játszottunk, vissza se tudok emlékezni már rá hogy miket, mert képek sem készültek aznap.
De azt tudom hogy a foglalkozás végén, a csoport elhívott engem meg Zsófit a termükhöz és Zsófit megvendégelték májas kenyér katonákkal :) Így persze csak még jobban könyvelhető volt a jó élménnyel távozás Zsófiban :)

Miután hazaértünk Zsófit beraktam a boxba és pihenés volt, hiszen délután egy másik oviba a Farkas Antal utcai ovi Méhecske csoportjába voltunk hivatalosak.
Mivel Csipeszke nagyon rossz néven veszi, hogy csak Zsófival járok dolgozni, így mikor indultunk a délutáni órára Csipeszt is magunkkal vittük, persze ő a kocsiba várta végig a foglalkozást, de legalább kimozdult. Fránya tüzelés.... De jövőhétre már elvileg elmúlik és akkor ő is járhat velem a gyerekekhez.
Nos mikor megérkeztünk a Farkas Antal utcai oviba a gyerekek már nagyon vártak minket. Ők már ismerték Csipeszt, mert mikor az idősek otthonában bemutatóztunk, akkor ők is játszottak vele, szóval ők már tudták, hogy milyen játékokra számíthatnak. Sok játékot játszottunk délután is. Zsófira nagyon büszke voltam, egyre jobban teljesít. Igaz az kicsit elvonta a figyelmét, hogy mikor beléptünk a terembe már szinte kezdtük is a foglalkozást, így nem tudott körbenézni és némelyik feladatnál ő rettentően körbe akart szimatolni.... főleg az asztalok körül... :D Nagyon jó élményekkel távoztunk ebből az oviból is, két kislány úgy búcsúzott tőlünk, hogy most mennek haza és terápiásat játszanak, egyikük lesz Zsófi másik meg a gazdi :)

Péntek délelőtt ismét a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz látogattunk el. Ők már kaptak múlthéten házi feladatot tőlem, és el is készítették. Kapott Zsófi vagy 40rajzot :) Nagyon gyönyörű műalkotások készültek. Persze mi sem mentünk üres kézzel. Csipesz festett nekik a mancsával egy képet, amit mindkét csoport megkapott :) Jó nem egy Picasso alkotás de Csipeszke beleadta minden tudását (helyben maradás amíg én befestem a mancsát és lenyomatot készítek vele a papírra :D )

Ezen a héten is be van tervezve az óvodai és az idősek otthonába való látogatás :)

Egyre jobban teljesítünk :)

Ennek a bejegyzésnek a címe, hogy "egyre jobban teljesítünk", ez vonatkozik, mind Zsófira, mind a gyerekekre és rám is. Zsófi egyre otthonosabban mozog az óvodában, már megjegyezte az útvonalat is, szóval ma már befékezett az ovi bejáratánál jelezve hogy ő tudja hogy ide jövünk. Az oviban tudja hogy merre találja a tornatermet, és tudja hogy a gyerekektől is csak pozitív dolgokat várhat. A gyerekek is egyre ügyesebbek és egyre jobban értik és tartják a szabályokat. Sokkal könnyebben elcsendesednek ha valamelyikük dolgozik a kutyával, szóval le a kalappal előttük, hogy 2 hét után ennyit fejlődtek. Én pedig egyre kevésbé izgulok a vizsgám miatt. Igaz most mindent hibának látok, még azt is ami nem az, de nemsokára vége a vizsga előtti izgalmaknak és csak a munka szeretete marad meg bennem. :)

A mai nap a Bóbiták érkeztek meg hozzánk először a foglalkozásra. Pacsi adással indítottuk a napot. A gyerekeknek egyesével kellet magukhoz hívniuk Zsófit és pacsit kérni tőle. Mivel még csak ez a 2. alkalom hogy együtt dolgoznak a kutyával még sokat segítek a gyerekeknek a feladatok megoldásában. Mivel Zsófi elég nagy kutya az óvodásokhoz nehéz neki a gyerekek kezébe találnia pacsiadáskor, mert az van neki megszokva hogy magasra emelje a mancsát de akkor meg a gyerekek hasára adja a pacsit, szóval ezt még pontosítanunk kell.

Első játékunk egy élő akadály pálya volt. a gyerekekből épült akadálypályán kellett Zsófit egyesével végig vezetniük pórázon. Amit célként kitűztem az az, hogy a gyerekek év végére sokkal határozottabban és hangosabban irányítsák a kutyát. Igazából az alapzaj miatt és a halkan kimondott vezényszó miatt a kutya azt se tudta mit csináljon néha. Bemutattam a gyerekeknek hogy milyen az ha leültetem Zsófit és elindulok, persze Zsófi nem mozdult a helyéről, majd elmondtam a gyerekeknek, hogy figyeljék meg mit csinál ha azt mondom neki hogy "gyere", persze Zsófi azonnal utánam jött, és csináltuk a feladatunkat. Kellett a gyerekeknek, hogy lássák, hogy ki kell adniuk a parancsszavakat a kutyának, hogy együttműködjön velük.
Ezután játszottunk jutifalat gyűjtős játékot, amikor Zsófi feküdt középen a gyerekek pedig párban gyűjtötték körülötte a falatokat. Határozottan büszke voltam Zsófira hogy esze ágába se volt a jutifalathoz nyúlnia, ami nála nagy szó, mert ő itthon nagyon nagy kodé...
Ezután játszottunk egy szalagfogót. Zsófi ebbe a játékban nem a legjobb, aki ismeri őt az tudja, hogy az ő temperamentuma olyan mint az állóvízé :D A nyugis, majd lesz valami típus, úgy van vele ha valaki gyorsan fut akkor nem kell utána menni úgysincs esélye :) Viszont egész jól teljesített a játékban, persze direkt választottam segítő fogókat, akik segítettek Zsófinak elkapni a többieket, így a gyerekek nagyon élvezték a játékot.

A következő csoport a Pitypang csoport volt. Velük is pacsiosztással kezdtük a napot. Majd az első játék amit velük játszottam a kölesgolyó fújás volt. Ehhez gyorsan rögtönöztem egy történetet, hogy izgalmasabb legyen. Eljátszottam, hogy Zsófit átvarázsolom egy sárkánnyá, aki a várat őrzi, nekik pedig az ágyúgolyókkal, ami a kölesgolyó le kell bombázni a sárkányt :) Hát ezt nagyon élvezték a gyerekek, pláne hogy miután lebombázták a sárkányt odaadhatták neki a kölesgolyókat. Zsófi tök jófej volt, kibírta hogy ne egye meg a felé érkező kölesgolyókat. Hát le a kalappal előtte. Régen gyakoroltuk már ezt és féltem hogy ellopja idő előtt a falatokat, de kibírta.:)
Ezután velük is játszottunk egy jutifalat gyűjtős játékot, a gyerekek annyira be voltak zsongva hogy kissé ráugrottak Zsófi farkára, de szakmai ártalom, bírnia kell :)
Ezzel a csoporttal is játszottunk élő agilityt, viszont velük póráz nélkül. Náluk is elsődleges célom lesz a határozottság, és a hangos irányítás megtanítása. :)

Majd náluk is játszottunk egy szalagfogót, a végén pedig mindenki egy nagy simivel búcsúzott Zsófitól.

Nagyon köszönjük a Bóbita és a Pitypang csoportnak a virslit, jövőhéten hasznát fogjuk venni a foglalkozáson :)
A gyerekek még házi feladatot is kaptak a mai nap, hát igen előjött belőlem Petra néni a tanár néni, és megkértem a gyerekeket, hogy jövőhétre rajzoljanak Zsófinak. Méghozzá olyan rajzokat készítsenek amiken azt rajzolják le, hogy szerintük mi az amit Zsófi eszik, mit adnának a kutyának enni.Ezért cserébe Zsófi is fog nekik festeni valamit :)

Már várjuk a jövőhetet, mert akkor már újabb kihívások is érkeznek :)

Zsófi és a Napraforgók

Ismét Zsófival mentem a Nyolcszín virág oviba a mai nap, mivel Csipesz tüzel..
Érkezésünk után nemsokkal megérkeztek a Napraforgó csoport gyerkőcei. Ők múlthéten Csipesszel játszottak, ezért nekik Zsófi újdonság volt.
Köszönésként mindenki egyesével magához hívta Zsófit, leültette magával szembe és kért tőle egy pacsit. Zsófinak nehéz dolga van, mert ülve akkora mint a gyerekek így a pacsit nehéz kézbe adnia, így a gyerekeknek elég sokat kell ebbe segítenem :) Viszont nagyon nagyon nagyon pozitív dolog volt a múlthéthez képest, hogy most a gyerekek már mérhetően határozottabbak voltak mint múlthéten. Viszonylag hangosan hívták a kutyát, és adták ki neki a parancsot :) És még Nati drágám is mert Zsófitól pacsit kérni, aki múlthéten még épphogy csak Csipesz fenekét merte megsimizni :) el voltam ájulva, egyszerűen le voltam nyűgözve a gyerekektől :)
Ezután játszottunk egy kis mozgásos játékot, egy kis mókusok ki a házbólt, ami szintén jobban sikerült mint múlthéten. Akkor akkora sikítozás volt, hogy szegény Csipesz alig hallotta a parancsszavakat most meg mintha nem is ugyan az a csoport lett volna :)
Ezután játszottunk egy kis jutifalat gyűjtő játékot. Zsófi középen feküdt, köré szórtam a jutifalatot és a gyerekeknek párba kellett fölszedniük úgy hogy nem engedik el egymás kezét. Nem akartam erős szabályokat kikötni hogy csak egyesével vihetik stb, mert tudom hogy összevont csoport és a kicsik még nem értik úgy a szabályokat mint a nagyok. De ennél a játéknál is pozitív csalódás volt a dolog, mert nagyon fegyelmezetten játszottak a gyerekek, a szabályokat egészen jól tudták tartani :)

Ezután játszottunk egy kis tűz-víz-repülőt átkutyulva :) Majd játszottunk titkos várat, ahol a kapunak mosolyognia kellett a többieknek pedig mérges arcot vágniuk. Meg voltam lepve mennyire ügyesen tudják a mérges arcot tartani a gyerekek, ez nálunk a habilitációs kiképzői csoportba nem ment, mindig elnevettük magunkat :)

Viszont volt a mai napon olyan is ami kevésbé villanyozott fel engem. A terem egyik részébe Zsófi úgy megy mint aki  a jégen jár, teljesen fura. Gondolkoztam hogy mi lehet ott a baja, hogy nem hajlandó a teremnek arra a részére menni, majd arra jutottam hogy valószínűleg azért mert a laminált padlót úgy sütötte a nap, hogy a Zsófi szemmagasságának az vakító fény lehet....

Végezetül elismételtük a múltheti mondókát a Mit csinál a két kezemet. Nagyon örültem neki hogy a gyerekek mennyire megjegyezték :)

Lényegében Zsófi jobban teljesített most mint múlthéten. Látszik a sok kimaradásunk a munkából, de múlthéten folyamatosan minden jót megerősítettem nála, másról nem szólt neki a dolog csak arról h mit csinál jól és azért kaja jár, ma már sokkal kevesebbet kellett jutalmaznom, ezt bizonyítja az is, hogy míg múlthéten elfogyott minden jutalomfalat most a felét hazahoztam, és most a végén minden gyerkőctől kapott 1-1 virsli darabot :)

A foglalkozás végén elkísértük a csoportot a terméhez, ahol Zsófi kapott egy csomó almát a gyerekektől és az óvónéniktől :) Majd mielőtt még elindultunk volna egy másik teremből kekszet kapott egy dajka nénitől :) Mindenki imádja Zsófit az oviban, ő pedig nagyon szeret ide járni, hiszen mindig jó élményekkel térünk haza, amiért érdemes a következő alkalommal is elmenni :)
Holnap ismét megyünk a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz :) Már megírtam az óravázatomat a holnapi foglalkozásokhoz, de szinte fölöslegesen, mert egyszerűen képtelen vagyok az alapján dolgozni. Mindig írok pár játékot hogy aznap mit szeretnék, de valahogy mindig improvizálok :D Ezért voltam képtelen világ életembe magolni is... :)
Képek sajnos a mai nap nem készültek, mert elfelejtettem gépet vinni, szóval ezek a múltheti foglalkozáson készültek Csipesszel.

Zsófival a Bóbita és a Pitypang csoportban

Pénteken Zsófi következett, akivel elindultam a Nyolcszín virág óvodába, ahol most már heti rendszerességgel tartunk kutyás foglalkozást a gyerekeknek. Egyre több csoport jelentkezik nálunk az oviból, hogy ők is szeretnének részt venni a kutyázásban, szóval most egy újabb csoporttal nőtt a létszám, már 4 csoportba járunk be a kutyákkal :) Ennek jelenleg csak egy hátulütője van, hogy Csipeszke tegnap elkezdett tüzelni, szóval ő egy bő 3 hétre kiesik a munkából sajnos.... Hát igen már ki kellett volna ivartalanítani, tudom jól, csak hát az egy elég húzós beruházás most, szóval még halogatom....Sajnos..

Nos akkor írok pár sort a pénteki foglalkozásainkról. Mikor megérkeztünk az oviba a tornaterem melletti csoport is nagyon szerette volna megsimogatni Zsófit. Mindig kérdezi tőlem az ottani óvónéni , hogy hozzájuk mikor megyek, és mindig elszomorítom, hogy nem tudom nem én írom a csoportbeosztást, hogy hova megyek... A gyerekek épp gyümölcsöt tízóraiztak mikor az óvónéni kérésére kijöhettek Zsófizni egy kicsit. Csak simogatásra jutott idő mert már vártuk a Bóbitákat hogy kezdődjön a foglalkozásuk. Zsófiról tudni kell hogy nagy gyümölcs evő. A fáról szedi a körtét meg az almát, a diót is megtöri magának ami lehullik a fáról, meg a szőlőt is szedi  a tőkéről.... Szóval volt is nevelési célzata a Zsófis simogatásnak, mert amikor látták a gyerekek hogy Zsófi is megeszi az almát amit tőlük kapott, és mondtam, hogy látjátok ettől lett Zsófi ilyen szép nagy meg okos, akkor visszaérve a terembe mindegyikük elkezdte majszolni az almáját :)

Ezután megérkeztek a Bóbiták. Az ő óvónénijük Saci által kerültem én ebbe az óvódába, akinek nagyon hálás is vagyok érte.. :) A gyerkőcök pacsival köszönhettek Zsófinak, de most az óvónénit kérdeztem, hogy ki volt aznap az 5 legügyesebb gyerek és azok jöhettek pacsit kérni.

Hú már nem is emlékszem, hogy miket játszottunk így 2 nap elteltével, azt tudom, hogy volt terpeszfogó, utánozd Zsófit, hangerdő, meg még pár másik játék. Majd gyors váltással megérkeztek a Pitypangok.
Velük játszottunk mókusok ki a házbólt, terpeszfogót, testrészekkel érjenek a koronghoz játékot és kutya vezetést irányokkal.

Ők az egyetlen olyan csoportom EDDIG, akikkel komolyabb feladatokat is tudok már játszani, ők már ismerik a testrészeket, a jobb-bal irányokat stb. A többi csoportba még kisebbek vannak, de annál nagyobb élmény lesz nekik a kutyával együtt tanítani ezeket a dolgokat :) Most ez az első hét a feltérképezésé volt. Megismertem a gyerekeket, most már tudom melyik csoporttól milyen szabályokat tudok betartatni és játékokat tudok játszani.

Hát most pár hétig csak Zsófival tudunk dolgozni, de remélem utána végre Csipeszt is bevethetem még több éles helyzetbe :)

Csipesszel a Napraforgóknál

Elérkezett Csipesz első napja a Nyolcszín virág oviban. Már vártam, hogy őt is elvihessem magammal dolgozni, mert a vizsgája óta csak keveset volt még konkrétan terápiás helyzetben dolgozni.
Igazából nem tudtam, hogy milyen csoportba fogunk kerülni, milyen korosztály lesz, azt sem tudtam, hogy hány fő lesz aki jön hozzám kutyázni aznap, de bátrak voltunk Csipesszel és besétáltunk az oviba, gondolva, majd improvizálunk valamit :)

Mikor megérkeztünk mindenki körbesimogatta Csipeszkét. Csináltam vele pár engedelmes feladatot mielőtt bementünk a tornaterembe az órára, de mikor meghallotta a gyerek zsivajt a farokcsóválást képtelen volt abbahagyni és rám koncentrálni mert ment volna a gyerekekhez bratyizni. Örülök neki, hogy ennyi szeret dolgozni, de azért szerettem volna ha azért úgy is zajlana a dolog ahogy én szeretném.
Egy több mint 20fős vegyes csoportba voltunk. Kiscsoport és nagycsoport összevonva, szóval elég nehéz volt differenciálni, és a létszámnak megfelelő játékokat kitalálni.

A foglalkozást köszönéssel kezdtük, mindenki kijöhetett, bemutatkoztak nekem, persze még ovisok szóval ezt ők is tanulták hogy melyik kezüket nyújtsák hova nézzenek, mit mondjanak. Majd miután velem kezet fogtak, Csipesszel is kezet foghattak egy pacsi erejéig.
Ezután egy labdacicával próbálkoztunk, de mivel ennyire vegyes volt a csoport, és ilyen sokan voltak nehéz volt csöndbe tűrni hogy ők kapják meg a labdát ezért feladatot váltottam, és Csipesznek kellett gurítaniuk a labdát :)
Labdacica után jött a mókusok ki a házból. A gyerekek rettentően élvezték ezt a játékot és hangos sikolyokkal rohangáltak a teremben :) A nyertes kis mókus kérhetett egy trükköt a vadászkutyánktól :)
Ezután jöhetett a csipesz gyűjtő játék. Aki a legtöbb csipeszt gyűjtötte össze az a páros kérhetett Csipesztől trükköt :)

Játszottunk utánozd a kutyát játékot, amikor a gyerekeknek figyelniük kellett Csipeszt és lekövetni amit ő csinál, pl amikor ült nekik guggolni kellett, amikor feküdt nekik le kellett hasalniuk stb...
Ezután játszottunk még hangerdőt, amikor bekötött szemmel kellett megkeresniük ugatás után a kutyát a gyerekeknek.
Elkezdtük a gyerekekkel tanulni, hogy mit jelent hogy előtte-mögötte-mellette. Csipeszt kellett pórázon egy kosár elé-mögé vagy mellé ültetniük vagy fektetniük. Még nagyon kicsik, tőlük még nem várhattam el, hogy tudják hogy merre van jobbra meg balra, de nagyon ügyesek voltak :)
A végén elkezdtük tanulni a mit csinál a két kezem mondókát és elköszönhettek egy közös simivel Csipesztől.

Összességébe nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten Csipesszel. Csipeszen is láttam hogy nagyon élvezi a munkát, csak mivel most épp a kamasz korban van nehéz a koncentrációját összpontosítani, de ez majd alakul ha jobban belerázódik a munkába, és ezt hol máshol taníthatnám meg neki ha nem munka közben gyermek csoportban. Így egy kicsit nehéz hogy több mint 20ovist kell irányítanom plusz  a kutyát aki még csak most tanulja a dolgot, de az óvónénik nagyon kedvesen segítettek nekem a gyerekeket karban tartani, csak még most nekik is újak voltak a játékok.

Amit át kell kicsit dolgoznom azok majd a játékok szabályai lesznek. Mivel nem tudtam hogy milyen csoportosaim lesznek meg hány gyerkőcöm lesz egyszerre addig nem tudtam előre gondolkodni, de most hogy már megismertem őket sokkal könnyebben és gördülékenyebben indulunk neki a jövőheti óránknak Csipesszel.

A gyerekek alig akartak elengedni minket, némelyikük édesen azt mondta: "hiányozni fogtok nekem.." :) mi másért ha nem ezekért az édes mondatokért érdemes ezt csinálni. Jó élmény volt, hogy az a kislány aki annyira félt az elején a kutyától és be se mert jönni a terembe kijött és megsimogatta velem Csipesz hátát, még a kezét is nyújtotta pacsiért de aztán azt még nem merte bevállalni, de sebaj majd jövőhéten :)
Csipesz miután hazaért lefeküdt és azóta alszik mint akit leütöttek :) Ritkán látni őt ennyire elfáradni :)
Holnap Zsófival 2 csoporthoz megyünk kutyás órát tartani, már arra is nagyon készülünk :)

Debütálás a Nyolcszín virág óvodában

2014 január 30-án nagy volt az izgalom nálunk. Nekem épp modulzáróra kellett volna tanulnom, de minden agytekervényem a délutáni bemutató körül mozgott. Kicsit izgultam, hiszen tudtam hogy itt most nem a gyerekeket, hanem a szülőket és az óvónéniket kell levennem a lábukról, hogy megmutassuk Zsófival, hogy miért is olyan kihagyhatatlan és hasznos a kutyás foglalkozás :)
Sokat gondolkoztam, hogy milyen játékokat játsszunk a gyerekekkel, hisz egy egész óvoda lesz ott, több mint 40 gyerekkel... tehát nem játszhatunk mondókásat, vagy olyat ami nyugalmat kíván, hisz ez most nem arról szól, ezért sok mozgásos játékkal készültem, amibe egyszerre több gyermek is részt tud venni.
Egy hét gondolkodás és gyakorlás után megszületett a döntés a helyfoglalóra, a kalózos játékra, a szobor játékra, egy kis bátorság próbára(ami nem mozgásos de izgalmas), merre ugat a kutyára és labda dobósba. Szóval ezeket a játékokat játszottuk aznap délután.

Én ugyebár Szegedre járok suliba most minden nap, a héten kétszer is Csipeszt vittem a kiképzés gyakorlati óráimra, ezért úgy döntöttem, hogy a tapasztaltabb és kipihentebb Zsófimmal érkezem az óvodába. Ez is sok fejtörést okozott hogy melyik kutyámmal menjek? Zsófival, aki tapasztaltabb hisz már másfél éve folyamatosan dolgozik, viszont mióta suliba járok csak idősek otthonába meg bemutatózni járunk, de tudom hogy mérhetetlenül tűri a nyúzást a ricsajt és a simit, vagy Csipeszt, aki szeptemberbe vizsgázott energia gombóc, aki tuti hogy képes talpon tűrni nekem sok játékot fáradhatatlanul, viszont mivel a vizsgája óta suliba járok ő még nem dolgozott úgy gyermekcsoportba mint Zsófi, ő is rendszeresen jár velem idősek otthonába meg bemutatózni meg ilyenek, de lehet hogy nem kellene beledobnom a mély vízbe.

Délután 3kor elindultunk az oviba Zsófival, Tamással és Dalmával, akik jöttek minket megnézni munka közben és segíteni pakolászni a tornateremben.
Még csak fél4körül járt az idő de a tornaterem kezdett megtelni érdeklődő szülőkkel és játékra éhes ovisokkal, akik imádták, hogy Zsófit lehet nyúzni és simizni :)
Mikor elérkezett a 4 óra kicsit izgatottan mutatkoztam be a nézőknek. Elmondtam pár szóban Zsófi történetét meg azt is, hogy mi kell ahhoz hogy terápiás kutyus lehessen valamelyik kutyából, és hogy bizonyosodjanak meg róla, hogy gyermekeik jó mancsok között lesznek a foglalkozások alatt :)
Majd elkezdtünk játszani. Igazából örültem neki hogy Zsófi kézjelre is tudja a parancsokat, hisz a hangomat nem hallotta akkora volt a ricsaj. Nem kicsit melegedtem ki ezalatt az 1 óra alatt amit végig játszottunk a körülbelül 40 gyerekkel :)
Zsófi nagyon ügyesen állta a sarat, ő volt az óvoda sztárja, amit persze érzett is, ezért láttam rajta hogy nagyon boldog, és már nagyon nagy szüksége volt arra hogy ismét dolgozhasson. Néha alig birtam a simogató kezek közül elcsábítani, hogy na akkor most dolgozzunk :)

Nagyon jól sikerült a bemutató. Sikerült mindenkit lenyűgöznünk, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és egyre több csoport szeretné hogy járhassanak kutyázni az óvodából.
Mostmár amíg az iskolám tart még áprilisig sajnos csak heti 1 alkalommal tudok körülbelül járni az oviba, mert a folyamatosan változó órarendem miatt nincs egy olyan fix időpont amikor azt tudom mondani az oviban a gyerekeknek hogy na gyerekek Zsófi és Csipesz minden héten ekkor meg ekkor jön hozzátok..ami rettentő zavaró lehet a kutyás órákhoz éppen hozzászokó gyerkőcöknek.
De nemsoká vége a sulinak és ismét dolgozhatunk, remélem minél több környékbeli óvodába és iskolába el tudunk majd jutni a kutyákkal, és jövőre már fix helyeken kezdhetjük a tanévet.
De addig vár rám 2 OKJ-s vizsga és az államvizsga :)