Az univerzális Csipesz :)

Nos, ahogy a cím is mutatja, ez a bejegyzés főként Csipeszről fog szólni.

Csipesz májusban volt 2 éves. Hú ezt még leírni is furcsa, hiszen még csak most hoztam el őt Nagymágocsról... De megnőtt...
Mostanában sokat dolgozunk együtt. A többiek akik láttak minket dolgozni, azt mondták, hogy egyre ügyesebb a terápiás foglalkozásokon. Néha viszont szétszórt. Persze ez rajtam is múlik, hiszen én is a főállásom után járok az ovikba, ahogy hazaérek Fábiánból pakolok és indulok velük az ovisaimhoz. Azt kell mondjam, hogy elég nehéz az ovi. Sajnos nincs segítségem, így egy személyben vagyok felvezető, terapeuta, fényképész és miegymás.... Viszont a kicsik egyre jobban kezdik megszokni a kutyázást, csak sajnos ritkán találkozunk, így amit megtanulunk meg gyakorlunk, az következő alkalomig elfelejtődik...
Csipesz elég nagy mozgásigényű kutya, viszont mikor munka van tudja, mi a dolga. Amikor koncentrálni kell akkor nagyon ügyes, viszont a gyerekek meg az én aktuális érzelmi állapotom nagyon sokban befolyásolja a munkáját. Ő egy érzékeny kutya, ha fáradt vagyok azt nagyon szépen kihasználja :) vagy ha a gyerekek nyüzsögnek ő is elkalandozik... Szóval nála dupla koncentráció kell. Teljesen más mint Zsófi, mindkettőjükkel szeretek dolgozni, mindkét kutyával másért. Mindig aznap döntöm el, hogy kit viszek aznap magammal dolgozni, végig gondolom a csoportomat, meg hogy mit fogunk játszani, megnézem a kutyáim fáradtsági szintjét és ezek alapján döntök, valamint az is közrejátszik, hogy épp azon a héten hány terápia lesz, mert Csipesz többet bír dolgozni mnit Zsófi.

Hétvégente a kutyasuliban vagyunk. Ott a volt tanítványaim vagy mostani tanítványaim gyakorolhatnak engedelmességi feladatokat a kutyáimmal, így ott is le vannak fárasztva :)

Csipesszel elkezdtük a kutyázás egyik új ágazatát gyakorolni a mantrailinget. Hogy mi is ez? "Trailing: ennél a feladattípusnál a nyom minél gyorsabb végigkövetése a lényeg, a nyom végén levő cél megtalálása a fontos. Emiatt a kutyák itt föld- és légszimatot is használnak. Jellemzően ilyen munkát végeznek az eltűnt embereket kereső mentőkutyák."

A három kutyám közül Csipeszt tudtam erre a feladatra elképzelni. Ő az aki séták alkalmával is használja elégszer az orrát, mozgékony és gyorsan tanul. Mogyi még túl kicsi ehhez szerintem, meg vele most más dolgokat tanulunk. Zsófika pedig hamar fárad már, nem mai csirke :)

Tegnap volt az első tréningünk. Mariannal voltunk múlt héten Szentendrén egy mantrailing edzésen a Budapesti Mantrailing Akadémiával, és nagyon megtetszett a dolog. Vártam, hogy kipróbálhassam saját kutyával, csak mivel az egész hetem be van táblázva, meg Mariannak is ezért nehéz volt időpontot találni amikor még világos van és mindketten ráérünk.

Az első tréningen gazdakeresést csináltunk, azaz én bújtam el és Mariann vezette Csipeszt, így kerestek meg engem 3x. Az elsőnél még látta hova bújok, ott még nem esett le neki hogy az orrát használja, viszont ott rájöhetett, hogy engem kell keresnie, így kapott egy pozitív megerősítést mikor megtalált. Másodjára látta merre megyek, de mikor elindult észrevette, hogy nem vagyok látótávolságba, és ott kezste el használni az orrát. Nagyon gyorsan és könnyedén megtalált. Szuper volt elsőre ez kis rövid tréning. Mindannyiunk sikerekkel zárta a napot így következőleg már dolgozhatunk kicsit többet is :)

Úgy látom az agility, a frizbi, a canicross és a görkorizás mellett ez lesz Csipu új hobbija a terápia mellé. Hogy nem sok ez egy kicsit? Nem, mert figyelek arra hogy be legyen osztva a dolog, ne terhelje túl, de mindig legyen valami új dolog ami leköti, az ásáson kívül :)

Most pedig készülök, mert nemsokára gyerek foglalkozásunk lesz Csongrádon az Égigérő-Házban :)

Égigérő-Ház Csongrád

Nagyon nagyon régen írtam már blogot... Mostanában csak a Facebook oldalamon posztolok a Játékos Mancsok profilba, vagy még azt is kihagyom.
Nem vagyunk elveszve, sőőőt mondhatnám nagyon sok a munka :) A kutyusokkal rendszeresen járunk Szentesen több óvodába hetente foglalkozást tartani, valamint mindig vannak bemutatóink.

Ezen a héten, hogy őszi szünet van, tudtunk tartani a csongrádi Égigérő-Házban ami egy családi napközi, egész napos gyerek-kutyás programokat.
Először Erzsi az Élet-Morzsa egyesület élén tartotta meg bábműsorát, és a gyerekeknek szóló tanítását, mondókákkal.
Ezután Mariann és én beszéltünk a gyerekeknek a kutya kommunikációjáról. Megmutattuk hogyan kel köszönni egy idegen kutyának, hol simogassuk a kutyát és hogyan. Megbeszéltük mit jelentenek a farok és a fül különböző pozíciói.

 Átbeszéltük a magyar kutyafajtákat, majd képes puzzle-el meg is néztük a fajtákat, és átbeszéltük, hogy melyik kutyát mire tenyésztettek ki, mire használják stb. Hát nagyon meglepő de a gyerekek 90% nem ismeri a magyar fajtákat, sőt lehet hogy 97%-ot is írhatnék, hisz aki ismerte is csak 1-2-3 fajtát tudott felsorolni... Én úgy gondolom, hogy a környezet órákon lehetne erről beszélni a gyerekeknek, hiszen magyar gyerekekről és magyar fajtájú állatokról van szó. A vizsla is például már hungarikmnak számít és a gyerekek zöme nem ismeri föl, vagy nem tudja megnevezni... Ha a nemzeti parkokat és miegymást megtaníttatnak nekik ezt miért nem??? ...

Maja volt a bemutató alanyunk. majácskával jártam Szegedre a habil kiképzői tanfolyamra, ezért őt jól ismerem. Nagyon jó idegrendszerű kutyus, szuper terápiás lenne belőle.

Ezután az Agility Szentes csapata tartott az udvaron egy rövid bemutatót, mivel nagyon kicsi volt a hely nem tudtunk nagy pályát állítani, és az udvar természetes elemeit is felhazsnálták zsoltiék, pl a fát kerülni stb.

Majd a rövid ebédszünet után szerep játékokat játszottunk a gyerekekkel. Eljátszottuk, hogy a kutyát milyen helyekre kell és lehet vinni, ott hogy viselkedünk, mit mondunk stb...

Majd Csipesszel tartottunk egy röpke másfél órás terápiás foglalkozást. Nagyon jól sikerült a dolog, mert addigra szállingóztak vissza a gyerekek zöme az ebédszünetről, így ismét tele volt a csoportszoba. Aznap a memória, a téri orientáció és a kommunikáció volt nálam terítéken a foglalkozásba ágyazottan.

A foglalkozás végét rajzolással fejeztük be, a délelőtt tanult dolgokat kellett lerajzolniuk, pl, hogy mit eszik a kutya, milyen eszközökkel sétáltatjuk stb. Ezután a gyerekek teljesen kidőltek, leszívtuk az energiáikat, ezért a gátoldalon való kutyasétáltatásra már nem is maradt idő és erő. De nem baj, majd legközelebb.

Az alapítvány vezetői szeretnék, ha rendszeresen járnánk át foglalkozásokat tartani. Ennek nagyon örülünk és szívesen megyünk, hiszen jól éreztük magunkat, a csapatunkat is összekovácsolja egy-egy ilyen kiruccanás és közös munka.
Büszke vagyok a kezdő kutyára is hogy ilyen szép bemutatót tartottak és helytálltak.

Remélem a közeljövőben lesz majd egy segítőm, aki fotózna a foglalkozásokon hogy tudjak róla bejegyzést írni :)

Mogyoró

Hogy ki is az a Mogyoró? Nos nem más mint a 3. magyar vizsla kutyusom. Már régóta szerettem volna egy utánpótlást, ha Zsófi kutyám kiöregedne a munkából. Úgyis hosszú idő, míg egy kölyökből terápiás kutya válik, így nem árt időben elkezdeni a kiképzést.
Nos emiatt érkezett hozzám Mogyi baba :) Kingával és Tamással mentünk Mindszentre kutya nézőbe, és teljesen beleszerettünk Mogyiba. Több kutyus közül választhattunk, volt olyan aki nagyon nyugis volt, de ránéztem, és nem éreztem azt, hogy nekem ennyire nyugis kutya való, valahogy a személyiségemhez nem passzol igazán, hiszen Zsófi is pörgősebb kutyus volt fiatalabb korában, jó sosem volt az a nagy rohangálós mint Csipesz, de annyira ő sem volt nyugis mint aki ott volt. Volt olyan kutyus is aki nagyon pörgős volt, és kicsit hisztis, nos őt sem éreztem magamhoz közel. Ezért a választásunk egyhangúan mindhármunknak Mogyoróra esett.
Mikor hazahoztam eleinte Csipeszke nem szívlelte, féltékeny volt rá... Nem akart megbarátkozni vele... 1 nap telt el, mire sikerült megtörni a jeget, és azóta levakarhatatlanok egymásról. Zsófi az a mamakutya maradt, az alfa kutyák között. Ő az aki irányítja a törpét ha nem megfelelően viselkedik, míg Csipesz az a játszós társ, és akitől a legtöbbet tanul a kicsi, persze csupa rosszat :P

Mogyi egyébként egy közepesen mozgékony kutya, ha kell pörög, ha nem akkor pihen. Jó még nagyon fiatal ezért változhat a jelleme. Igazából anno Csipesz is a legnyugisabb volt az alomba, de mellettem valahogy az életmódja és életritmusa felgyorsult, így ő is folyamatosan keresi az interakciót és a lehetőséget a játékra és a munkára :) Hát igen nálunk mindig történik valami, szinte minden hétvégén bemutatózunk, ha nincs bemutató akkor kutya sulizunk és foglalkozást tartunk, valamint év közben több oviba járunk foglalkozásokat tartani. Ezért nálunk sosincs megállás. Nyáron több táborba járunk gyerekekkel játszani.
Mogyikára is ez a sors fog jutni :) Még nem kezdtem el a képzését, eddig elég mozgékony időszakunk volt, hiszen én vigyáztam a tesójára Zizire is, valamint hétvégén bemutatónk is volt, ezért nem volt lehetőségem még belekezdeni. Majd jövőhéttől :)
Erről majd többet tudok írni, most még csak próbáljuk egymást megismerni :) Egyre nagyobb sikerrel :) Még csak a nevét és a szobatisztaságot tanulja :)

Családi és Ifjúsági Nap 2014.07.12.

A legutóbbi közgyűlésen kaptam a felkérést, hogy ezen a napon tartsak egy gyerek programot, mert csak fél órát kaptunk kutyás bemutatókra, így nem tudtuk megmutatni kutyaiskolánk és klubunk repertoárját. Persze szívesen elvállaltam, hiszen minden alkalomnak örülök, amikor megmutathatjuk magunkat a kutyákkal.
A bemutatóba beépítettük klubunk legifjabb tanoncainak trükk bemutatóját is, amire engem kértek fel, hogy rakjam össze a programot és irányítsam a lányokat.
A legfiatalabb bemutatózónk mindössze 12 éves, a legidősebb 17 éves volt. Láthatjuk, hogy nem olyan idős felnőttekről van szó, akik évek óta foglalkoznak kutyákkal, hanem kislányokról, akik pár hónapos munkájukat szerették volna megmutatni az érdeklődőknek. Nagyon szépen felkészültek a lányok a bemutatóra, a trükköket egyedül tanulják otthon az internetről és kutyás könyvekből. Ahhoz képest, hogy semmilyen felnőtt kezű segítséget nem kapnak nagyon szépen teljesítettek ezen a napon. Persze nagy volt az izgalom, de színpadra lépés előtt a Kurca partra lementünk, egy gyors pórázfegyelmező gyakorlat és pár ültetés-fektetés-helyben maradási gyakorlat után következett a gyors megbeszélés, egy ismétlés, hogy ki mikor lép a színpadra, mit csináljanak, hogy kontrollálják a kutyákat stb. :)

A színpadra először szlalomozva érkeztek a párosok, majd egyesével megmutathatták, hogy miket tanítottak már meg kutyáiknak.

A trükk bemutató után jött a mi bemutatónk Zsófival. Csak egy kutyát vittem magammal, mert kevés időnk volt a bemutatóra, ráadásul nem tudtunk olyanokat játszani ahol a kutya is sokat mozogna így csak Zsófit vittem le a színpadi bemutatóra.

Egy gyors pacsi után jött egy kis korongfoglaló, bátorság próba és szoborjáték. Próbáltam olyanokat kitalálni, ami megvalósítható a színpadon és sokan tudják játszani, hiszen megrohamoztak minket a gyerekek. :) Zsófi alig látszott ki a gyerek tömegből a színpadon :)
Mi jól éreztük magunkat :) Remélem a részt vevő gyerekek is :)

Tábor- Kertvárosi Nap

Kicsit el vagyok maradva mostanában a blog írásával, pedig folyamatosan történnek velünk a dolgok. Múlt héten 5 napot voltunk a vizslákkal Szentesen a Szent László lovardában Lovas-Kutyás Élménytábort tartani.
Nagyon jól sikerült a tábor, sok gyerek volt, és a fáradtság mellett nagyon jól éreztük magunkat.
Minden nap már reggel 8-tól délután 4-ig kint voltunk a gyerekkel. A kutyák nagyon élvezték a kint létet. Picit sok volt nekik ez az 5 nap, de csak azért mert egész nap kint voltak, Csipesz az végig rohangálta ezt a hetet. Imád a locsolónál vizet harapni, ezért a pálya locsolásánál ő mindig jelen volt. Edivel nagyokat játszottak :)  Délelőttönként lovagoltunk, valamint kézműveskedtünk, délután pedig kutyáztunk és próbáltam olyan játékokat kitalálni ami összekovácsolja a csoportot, valamint azért kaptak szabad kezet is a gyerekek, hogy azt játszanak amit szeretnének.

Pénteki napon tartottunk egy vetélkedőt lovas és kutyás részen is. Minden gyerek egyéniben indult, lovas részen színek, lóápolás eszközei stb kerültek terítékre. Kutyás részen pedig a gyerekeknek önállóan segítség nélkül kellett a kutyákat végig vinni az akadálypályán. Általában segítek nekik a vezényszavak a kézjelek mutatásában, mert mindig összekeverik őket, de most maguknak kellett emlékezniük, amit egy hét alatt tanultak. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, büszke voltam rájuk. Végezetül mondtam nekik egy trükk nevet, azt kellett önállóan kérniük a kutyáktól. Egész jól megjegyezték őket  :)
Végül mindenkinek vittem ki egy kis ajándékot, hogy legyen miért küzdeniük :)

Szombaton ismét egy bemutató következett. Most a Kertvárosi Napon kellett megmutatnunk hogy mit tudunk. A vizsláim hulla fáradtak voltak... Próbáltam a játékos részt minél rövidebbre húzni, mert Csipesznek még aztán a csoportos engedelmes bemutatón is szerepelnie kellett a nagy melegben... Hát az én pörgős vizslám most nagyon lassú volt... :) szegénykém nagyon fáradt volt, de mindketten hősiesen dolgoztak a közönség előtt, büszke voltam rájuk :) A bemutató képei megtekinthetőek a Facebook Játékos Mancsok oldalán.

Este viszont jött a rémálom :( Zsófia rosszul lett... A nyakán kialakult egy nagyon nagy csomó és egy tenyérnyi levedző seb... :( Szombat este 11-kor még állatorvos után keresgéltünk, végül Adri jött át megvizsgálni. Kiderült, hogy valami allergiás reakció, valószínűleg valamilyen növényre, vagy vegyszerre amivel ott kint érintkezhetett... Kapott szteroidos injekciót... Attól jobban lett, de én nagyon megijedtem, mikor a kezem mozgását se követte a szemével, fényre se reagált a pupillája, és remegett :(
Másnapra jobban lett, Aloe Fisttel fújtuk a nyakát és gyönyörűen meggyógyult. Aztán még pár napig jártunk Bandi bácsihoz szurira, hogy helyrejöjjön az immunrendszere! Nagyon hálás voltam a két dokinknak, hogy így meggyógyították Zsófit. Remélem nem hozza rám  a szívbajt mostanában...

Kézilabdások tábora-idősek otthona- Palkós tréning- és úszótábor

Még a cím is hosszú, pláne a sok élmény és munka ami így két nap alatt történt velünk. Tegnap fél1-kor buszra ültem Csipesszel és mentünk Zsuzsához a lovardába. Mikor Csipesz meglátta Edit a nagy barátját, másfél órán át rohangáltak... Edi már feküdt és teljesen kifáradt, de az én energia bomba vizslám még ugrált előtte, hogy kergesse meg őt Edi... Sokan kérdezik, hogy miért ilyen vékony Csipesz.. hogy miért?? azért mert körülbelül 10x annyit mozog mint Zsófi... Tegnap másfél óra megállás nélküli kergetőzés után következett 2 óra gyermek foglalkozás a kézilabda táboros gyerekekkel, majd onnan mentünk át Csongrádra Palkóhoz és gazdijához Mártihoz egy kis közös kutyázásra.... Csipesz délután 3/4 1-től este fél 7ig megállás nélkül rohangált és dolgozott... Simán lemozogja azt a mennyiséget amit megeszik, hiába adok neki sok tápot...

Nos tehát tegnap a lovaglással párhuzamosan mentek a kutyás játékok a gyermekeknek. Egész sokat játszottunk, de Csipeszt sem akartam teljesen lefárasztani, mert tudtam, hogy még utána vár rá a kemény munka és tréning.
Tamás kihozta Zsófit így vele is tudtak egy kicsit dolgozni a gyerekek, tőle is kérhettek pár trükköt.

A foglalkozás után kocsiba ültünk, össze szedtük Kingát is és indultunk Mártihoz és Palkóhoz Csongrádra. Palkó egy nagyon édes, és nagy mozgás igényű labrador kutyus. Sok féle dolgot kipróbáltunk és gyakoroltunk, például, hogy minden kutya dolgozzon mindenkivel, helyben maradás zavarással, különböző zajokhoz szoktatás, apport tanítása, klikkerezés stb.
A vizslák hulla fáradtan értek haza tegnap... :) De jó volt, hogy egy dolgos napot zárhattunk le.

Ma délelőtt kissé fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk el a vizslákkal a Szentesi Idősek Otthonába, ahol már vártak minket idős barátaink. Szeretünk ide járni mindannyian, a kutyák végig járnak körbe-körbe simogattatják magukat, és csóválnak végig :) Az elején nagyon fel voltak pörögve, Csipesz már régen volt, mivel a műtéte miatt kimaradt a munkából, de az idősek már nagyon várták őt, hiszen ő a pusziosztó örökmozgó, és ahogy észrevettem nekik szükségük van a pörgésre :) Edina az ápoló azt mondta, hogy kiraktak egy csomó kutyás képet a folyosóra, de az idősek bevitték a képeket a szobáikba, ahol ők vannak a kutyákkal lefotózva, hogy mindig láthassák őket :) Nagyon kedvesek, mindig nagyon örülnek nekünk, olyan kedves dolgokat mondanak nekünk mindig, ami feltölt lelkileg, így mindig kapok egy plusz löketet a kutyázáshoz. :)

Útközben a foglalkozásra kaptam egy telefonhívást, hogy délután a strandon várnak minket egy kutyás foglalkozásra az úszótáboros gyerekeknek.
Csipeszt tudtam délutánra összekaparni annyira, hogy lemenjünk a strandra egy rövid foglalkozást tartani a gyerekeknek. Még a kapun se jutottunk be és kiabáltak utánunk, hogy "Csipeeeeeeeeeeeeesz" :) Jó megálltunk egy gyors simire az ismerős arcoknak :) Majd nem mentünk 100 métert se tovább hallottam megint, hogy " Nézd ott van Zsófi, vagy Csipesz... " :) Hát igen egyre több gyerek ismer meg minket a városban :) Ami jó jel :)
Megtaláltuk a gyerekeinket a strandon és elkezdődött a foglalkozás. Csipeszt annyira érdekelte a medence az úszással és a labdázással, hogy hátra mentünk a házak közé és ott tartottam meg a foglalkozást, kicsit csöndesebb körülmények között.
Nem játszottunk most sokat, mert nem akartam Csipeszt nagyon lefárasztani, mert holnap egész nap Szegeden leszünk a Játékdzsungel Játszóházban bemutatózni és a gyerekekkel lenni :)

Mostanában elég sűrűek a programjaink, tele vagyunk bemutató hegyekkel. Jövőhéten minden nap táboroztatunk a vizslákkal a lovas-kutyás táborban :) Szóval el leszünk fáradva rendesen :) De nem baj, legalább benne leszünk a munkába :)
Most pihenünk egy kicsit a holnapi megmérettetésre, hogy Szegeden is megmutathassuk magunkat a gyerekeknek :)

Nemzetközi gyermektáborban jártunk

Múlthéten egyik klub tagunk Erzsi felkeresett engem, hogy tudnék-e egy kis bemutatót vállalni ebbe a táborban, mert ők az agility csapattal tartanak majd bemutatót a gyerkőcöknek. Persze nagyon szívesen vállaltam a megmérettetést, hiszen én is és a vizslák is szeretünk dolgozni, új embereket megismerni, és megmutatni nekik is hogy kik vagyunk és mit tudunk. :)
Már hétfőn elkezdődött a helyszín kiválasztása a Kurca parton. Kivonult a kis csapatunk: Erzsi és Dudás, Zsolti és Bogi, Kinga és Kiara, Tamara, Emese és Mónika Zanzával én vittem Csipeszt akinek a pótgazdája Kinga anyukája Tercsi volt :)
Megnéztük a helyet és kiválasztottuk a nekünk való pályát. El is kezdtük a gyakorlást, nekem a terápiára nem kellett gyakorolni, de Teri és Csipesz beálltak agilityzni :) Nagyon ügyesek voltak :) Csipeszke nagyon élvezi ezt a sportot, szívesen csinálnám is vele csak nincs időm rá, de most hogy a kutyaovi egy időbe lesz az agilityvel valószínű Tamás fog a vizslákkal járni sportolni :)
Nagyon jó hangulatba telt a gyakorlás. Mindenki élvezte, hogy nem a megszokott pályán gyakorolhat :)

Elérkezett a szerda délután :) Szakadt az eső :( Mi teljesen kétségbe estünk, hogy mi lesz így a bemutatónkkal??? A terápiás bemutatót bent az Ifjúsági Házban tartottam végül meg.
40 gyermek volt a táborban, nem csak magyar anyanyelvűek, hanem határon túliak is voltak közöttük. Volt egy nagyon kedves kislány aki tolmácsolt a többieknek akik nem értettek magyarul :)

Egy óra hosszát játszottunk a gyerekekkel bent a Művelődési házban. Nagyon sokféle játékot játszottunk, főként olyanokat hogy minél több gyerek részt tudjon venni, és ne az legyen hogy 1 gyerek játszik a többi 39 meg nézi. Ha jól tudom főleg felső tagozatos gyerkőcök voltak. Ezért tettem bele sok olyan játékot ahol gyakorolhatták hogyan tudják irányítani a kutyát, és le a kalappal előttük mesterien csinálták. Nem kellett nekik mondani, hogy javítsák ki a hibákat, maguktól hívták a kutyát és maximalitásra törekedtek :) Persze Csipeszke könnyű eset volt nekik :) Ő könnyen irányítható kutyus, szeret dolgozni idegenekkel, de persze ő is ugyan olyan mint a többi kutya, hogy ha nem kap utasítást akkor megy a dolgára :)

Az egy óra leteltével kimentünk a Kurca partra mert elállt az eső, így meg tudtuk tartani az agility bemutatót is. Zenére ment a bemutató, a trükkök és az agilitynek a bemutatása. A gyerekek nagyon élvezték, hogy a kutyusok ilyen ügyesek és ennyi mindent tudnak.

Egy nagyon jó délutánt zártunk le tegnap a kutyusokkal. Mindenki nagyon szépen teljesített, Néha a sok szag és a vizes talaj bezavarta a kutyákat, de ennyi belefér a dologba, hiszen kutyák nem robotok :)

A mai nap Csipesszel a Szent László lovardába fogjuk a kézilabda táboros gyerekeket megmozgatni. Már készülünk a mai délutánra is :)

Egy újabb vasárnap délután a gyerekekkel :)

Elérkezett ismét a vasárnap délután, ami a Játékos Mancsok jegyében telik a kutyaiskolában. A vizslák kicsit pihenhettek, mert múlthéten nem sokat dolgoztunk, mert most több programot lemondtam mert vizsgára készülök. Ez már legalább az 5. alkalom volt, hogy a kutyákkal kint a kutyaiskola pályáján tartottunk foglalkozást. Azt veszem rajtuk észre, hogy kint a jól megszokott pályán, ami nekik nem a terápiáról szólt eddig, hanem a pálya munkáról, aglityről, labdázásról stb, most egy egész másfajta viselkedést és hozzáállást követel meg tőlük. Látom rajtuk, hogy nagyon nehéz nekik koncentrálni és a munkával foglalkozni, hiszen még nekik is meg kell azt tanulni, hogy azon a pályán ahol eddig csak a játék és a kutyás barátokkal való játék volt, most terápiás munkát követel meg tőlük. Bízom benne, hogy minél előbb kialakul bennük a dolog :)

Csipeszen látom ezt elsősorban, hiszen ő a kis pörgős, labda fanatikus kutyám, aki nem is érti, hogy miért nem mehet szaglászni a pályán, miért nem csak labdázunk meg engedelmesezünk vele, és ez egy kicsit még rányomja a bélyegét a munkájára, ami a figyelemelterelésből fakad. Az ovikban és egyéb helyeken, ami nem volt neki összerakva egyéb más programmal, csak a terápiával, ott szabad téren is nagyon szépen dolgozik, koncentrál, és sokkal nyugisabb mint itt kint. Itt most nekem egy kicsit újra kell írnom a fejében a programot, hogy Csipeszke, mindenhol, minden körülmények között helyt kell állnod :) Ugyan ilyen nehéz volt 2 hete a Kurca parton a Szent Erzsébetesek akadály versenyén is a részvétel, mivel az egy olyan terület nekünk, ahol ő rohangálhat, kacsát kergethet, úszhat stb... Nos ehhez képest mérhetetlen nagy kontroll alatt tartva kellett 2 napot végig csinálnia :) De megcsinálta, kisebb nehézségekkel de megoldottuk :)
Valószínű egyébként, hogy nekem is sokkal jobban szór a figyelmem a kutyasulis gyerekprogramon. Itt nincs óvónéni velem, aki összefogja a bandát, hanem figyelnem a gyerkőcökre, hogy egy kupacba legyenek, mondani a feladatot neki, a kutyát kontroll alatt tartani, kipakolni az eszközöket és azt a gyereket is irányítani aki éppen a pályán van és a kutyával dolgozik :) Hmm hát nem kis munka :) Nem kicsit fáradok el a végén, de mindez MEGÉRI :) Hiszen olyan csodákat élek át nap, mint nap velük, hogy minden pillanata fantasztikus. Leküzdöttünk már szorongást, félelmeket, frusztrációt és sok-sok mindent :)
Most egy új fajta motivációs eszközt vezettem be a foglalkozáson, a gyerkőcök matricákat gyűjthetnek, és ha kigyűlik 5 darab, akkor valamilyen ajándékba részesülhetnek, több ötlet is mozog a fejembe, majd valamelyiket meg is valósítom :) Ez is egy jó motiváció a gyerkőcöknek a jó viselkedésre, és a még jobb munkákra :)

Tegnap is nagyon sok területet fejlesztettünk. Például orientációs képességek területén a soralkotást gyakoroltuk póráz díszítéssel, kognitív képességek közül most memóriát és figyelem koncentrációt fejlesztettünk, a bójás memória feladattal. Játszottunk auditív differenciálós játékot ugatással segítve :) És igen eljött a pillanat, amikor ugathattak a kutyák :) Ez egy nehéz és mérföldkőnek számító momentum volt Benének :) Ő az egyik tündéri kisfiú, aki hozzám jár. Az ő ovis csoportjukba is voltunk február óta a kutyákkal. Nehéz volt eljutni ide, de sikerült :) Emlékszem, még az első napokban a teremben sem akart bent maradni, most meg már puszilgatja a kutyákat, simogatja őket egyedül, és már hangot is adhatnak és a fülét sem fogja be :) Szupeeeer nap volt a tegnapi is :)
Mivel tegnap kevés gyerkőcöm volt, mert így nyári szünetben többen elutaztak a nagymamákhoz, így most többet dolgoztak a gyerekek a kutyával egyedül. Fontos, hogy megtanulják, hogyan milyen határozottsággal tudnak irányítani egy élőlényt. Ez a későbbiekben az önbizalmukat is fejleszti, valamint határozottságot az egész élethez :)

Miután letettem a vizsgámat elkezdek még újabb játékokon gondolkodni, hogy minél színesebb legyen a foglalkozás :) Ezen  héten több helyre is megyünk bemutatózni: szerdán a nemzetiségiek táborába, csütörtökön a kézilabdások táborába, péntek idősek otthona, szombaton pedig Szegeden a Játékdzsungel játszóház születésnapi bulijára. Jövőhét hétfőtől pedig egy hét lovas-kutyás tábor lesz, ahol minden nap lovas foglalkozások, kézműves foglalkozások, csoport játékok és kutyás foglalkozások lesznek a kilátogató gyermekeknek :)
Szóval most két hétig gyűlik a sok-sok blogbejegyzés :)

Élmények a Játékos Mancsok foglalkozásról

Tegnap délután tartottam meg a Szent László lovardában a Játékos Mancsok című foglalkozásomat. Mostanában nem hirdettem időpontot, mert nem tudtam a nagy meleg miatt mikor tartsam meg, hogy ne süljünk meg a napon a gyerekekkel és a kutyákkal. De végre sikerült megfelelő időpontot találni, ami sok gyerkőcnek jó volt.
A kutyaovi foglalkozás után kezdődött a gyermek foglalkozás. Gyorsan előkaptam a kutyákat és már kezdtük is a gyerekekkel a játékot. Elsőként mindenki egy-egy pacsival köszönt a kutyáknak. Most is mint ezeken a foglalkozásokon mindig felváltva dolgoztam a kutyákkal. Mivel a kutyáim délután 3tól fél6-ig a boxba feküdtek rettentő energiákkal érkeztek a foglalkozásra :) Csipesz az képtelen volt szinte egy helyben maradni, mert ment volna már fogócskázni a gyerekkel meg labdázni :) Hihetetlen hogy bezsonganak a kutyáim mikor gyerekeket látnak :) Szóval most egy kicsit nehezebb dolgom volt, de legközelebb majd máshogy csinálom a dolgot, hogy előtte kicsit vezessék le a sok pihenésből fakadó plusz energiát :)

Sok játékot játszottunk a gyerekekkel, és olyan gyorsan elrepült másfél óra, hogy észre se vettem. Sok gyerkőc még a foglalkozás végén is ott maradt labdázni Csipesszel és játszani egymással és az akadálypályával :)
Játszottunk jutigyűjtőt, faroklopót, szoborjátékot, gumis tapogatósat, korongoztunk, meg akadály pályáztunk :) Ahhoz képest, hogy az utolsó pillanatban hirdettem meg a foglalkozást sokan eljöttek :) És mondhatom bátran hogy remekül éreztük magunkat, hiszen a szülők is a gyerekekkel együtt játszottak :)
Kint voltak többen az Árpád utcai oviból, a régi csoportomból ahova jártunk a vizslákkal, valamint többen voltak a Klauzál utcai oviból is, azokból a csoportokból ahová szintén jártunk a kutyákkal.
Valamint voltak újoncok is, akik még nem kutyáztak velünk sosem, de ez nem okozott akadályt a foglalkozáson. :)
Nagyon nagy gátakat törtünk le ismét a kutyákkal. Több gyerkőcöm is volt, aki félt a kutyáktól, volt akiről nem tudtam, mert én már nem is láttam rajta a félelmet, volt olyan is akiről tudtam, nála a feladatokat átformáltam kicsit, például a korongfoglalónál nem ugatással jelzett Zsófi, hanem egy-egy testrészét megfogva kellett korongot foglalni, így az auditív figyelem fejlesztésből vizuális figyelem fejlesztés lett egy kis testséma fejlesztéssel kombinálva :) Nekünk ez is jó :)
Az óvodás kor egy nagyon szenzitív kor a gyermekek mozgás fejlődésében, ezért próbáltam minél többféle mozgásformát gyakorolni a gyerekekkel úgy, hogy ők nem is tudták, hogy most éppen egy olyan mozgásformát tanulnak, amit még nem gyakoroltak be, például ilyen volt a szobor játéknál a pókjárás :) Itt elég összerendezett mozgás szükséges, amik ebben a korban alakulnak a gyerekeknél, és a játék közben önmagától fejlődik náluk, egy kis irányítással ;)

A következő héten szeretném a határozottságot még jobban fejleszteni, Most a kutya irányításával gyakorolták ezt, mikor végig kellett vezetniük Csipeszt az akadálypályán. Többen olyan halkan beszéltek, hogy a kutya csak a kézjelekből értette meg hogy mit akarnak, meg abból, hogy amilyen instrukciót mondtam a gyerekeknek, hogy mit mondjanak a kutyának, abból kihallotta a lényeget, és a parancs szavakat. :) Nos ez lesz a legfőbb feladatom a nyáron, hogy a gyerekek úgy menjenek szeptembertől oviba, és suliba, hogy megtanulnak határozottan kiállni, beszélni, és utasítást adni. Ez rettentő fontos, hiszen az élet sok területén lesz erre szükségük. Szóval ezen fogunk csiszolni :) A kutya vezetésénél sokszor mutattam nekik, hogy pl ha nem mondom a kutyának hogy gyere akkor ül addig míg nem hívom stb... Persze pórázon ha elhúzza a kutyát megy vele, de itt nem ez lenne a feladat, hanem hogy használja a szavakat, mellyel irányít egy állatot: gyere, ül, fekszik stb :) Ha megtapasztalják az irányítás örömét sokkal magabiztosabbá válhatnak a későbbiekben :)

Nos végezetül leírom még egyszer, hogy nagyon jól éreztem magamat én is és a kutyák is :) Remélem most vasárnap is hasonlóan sokan leszünk és ismét játszunk egy jót :) Hiszen attól, hogy kívülről nem is látszik a gyerekek nagyon sokat fejlődnek a foglalkozásokon, én ezt azért látom mert ismerem őket már pár hónapja és látom a különbséget, hogy az első kezdeti félénk utasításokból és félelmektől hogyan szabadulnak meg és válnak egyre ügyesebbé :)
Köszönöm a segítséget Csehók Tibinek és Paczali Kingának, akik segítettek nekem a kutyákat irányítani és fényképezni :) Képek megtekinthetőek a Facebook Játékos Mancsok oldalán :)
Vasárnap 17:30-tól várunk ismét minden játszani vágyó gyerkőcöt és szülőt ;)

Felsős akadályverseny!

Elérkezett az idei év akadály versenyének második fordulója, ami a felsős évfolyamoké volt. Reggel ismét lehurcolkodtunk Tamással a Kurca partra az "Y" lépcsőhöz, két kutyástól, kutyaboxostól, pokrócostól. Jól fel voltunk szerelkezve mindennel.

Elérkezett a 3/4 9 és vártuk az első csapatunkat. Meg is érkeztek időben, de nálam már az első mondattal elvágták magukat... A kísérőjük első mondata, a fúj kutya, eredj innen kicsit szíven ütött.... Én meg is mondtam az úrnak a magamét, hogy gratulálok neki, hogy ezt a példát mutatja a vele lévő gyerekeknek, hogy így kell az állatokkal bánni... úgyhogy én már az első percbe fel is húztam magam a dolgon... Aztán a gyerekekből áradó passzivitás volt ami még szíven ütött... egyszerűen nem értettem, hogy mitől van ennyi élet unalom bennük, nemhogy örülnének, hogy vége a sulinak és még vetélkednek egy jót. Hát én totálisan el voltam képedve... Na mind1, akkor azt gondoltam, hogy na jó kis nap lesz... csak ezeket a rossz szavakat és életunt fejeket fogom látni egész nap, de nem :) Hála az égnek a többi csapat teljesen aktív volt, még az utolsó csapat is gond nélkül megcsinált minden feladatot nekünk, pedig akkor már 3 órája legalább úton voltak és vetélkedtek.

A mai vetélkedőnk része egy váltó  verseny volt rákjárásban, a nyertes embereknek kellett trükköt kérni a kutyáktól, miután megcsináltam a trükköket a kutyákkal, nekik önállóan kellett velük dolgozniuk. A pontokat arra kapták, hogy mennyire voltak aktívak, lelkesek, mennyire figyelték meg hogy miket csinálok, és azt mennyire tudták kivitelezni. Azokat a gyerekeket külön jutalmaztam, akik féltek a kutyától és minden félelmüket felül múlva is ki mertek állni és mertek a vizsláktól trükköt kérni. Le a kalappal előttük, hogy röpke 5 perc alatt mennyi bátorságot gyűjtöttek. Azért biztosan közrejátszott, hogy nem akartak pontot veszíteni, plusz hogy látták hogy a többi gyerek is milyen jól teljesít és nem akartak lemaradni.

Az állomás második részében egy kutyás igaz-hamis tesztet töltöttek ki a gyerekek, ezekben is egész jól teljesítettek. Tavaly megdöbbentő volt nekem a fajta felismerős játékban, hogy mennyire nem ismerik fel a kutyafajtákat, ráadásul a magyar fajtákat sem ismerték a gyerekek 70%... pedig magyarok vagyunk hahóóóó... oké, hogy egy akitát nem ismernek föl, de hogy egy pulit vagy egy kuvaszt??? hmmm ez nekem elgondolkodtató volt, hogy az ilyen fajta feladatokat is bele kellene vennem a gyermek foglalkozásaimba... valamint a kutya jelzéseit hogy értsék... mit jelent ha behúzza a farkát, ha a füle így meg úgy áll a kutyának stb.... azért szerintem nem árt ha ezekkel tisztába vannak a gyerekek, hiszen a kutya az az állat, akivel azért szinte a legtöbb gyerek napi kapcsolatba van...

Szóval a mai napon is túl vagyunk a vizslákkal. Nevettünk ma is sokat a gyerekekkel, és ahogy próbálták "kiüzletelni" a plusz pontokat :) A vizslák ma is kifáradtak, pedig kevesebbet dolgoztak mint tegnap, de azért ebbe a 35 fokba ez is megviseli őket.

Vasárnap délután fél 6-tól várom a kutyázni vágyó gyerekeket a Szent László lovardába a Fábiáni útra :)

Akadály verseny a Szent Erzsébet iskolásokkal

A mai napon, csakúgy mint tavaly ilyenkor ismét felkérést kaptunk a Szent Erzsébet iskolából, hogy a minden évben megrendezésre kerülő akadályversenyükön legyünk mi is egy állomáshely a vizslákkal.
Persze szívesen elvállatuk, hiszen tavaly is jól éreztük magunkat.
Tavaly mikor ezen a rendezvényen részt vettem, Csipesz még csak tanuló kutyus volt, akkor még csak 1-2 betanulós foglalkozáson vett részt velem a napköziben, de erre az alkalomra kivittem őt is, hiszen tudtam hogy Zsófi nem bírná egyedül, ez volt igazából akkor az első komoly "bevetése", és nekem az első 2 kutyás foglalkozásom :)
Ma az egyik tanárnő azt mondta, hogy Csipesz tavalyhoz képest láthatóan nagyon sokat fejlődött és komolyodott. Akkor még kis szertelen, hiperaktív vizsla volt, most pedig milyen fegyelmezett és nyugis lett :) Annyira örültem ezeknek a mondatoknak hogy el se tudom mondani. Én is látom a kis hülyémen a változást jó irányba, tényleg szépen dolgozik már csoportban, de ez annak is köszönhető, hogy azért idén elég sokat dolgoztam velük az ovikba meg bemutatókon, millió meg egy új helyre, szituációba mentem velük, ami sokat fejlesztett rajtuk is és rajtam is. Már én se olyan vagyok mint pl egy éve, érzem magamon, hogy sokkal magabiztosabban dolgozok, a bemutatókon is már lámpaláz nélkül tudok dolgozni velük, ami azért nagy segítség nekik is, hogy gazdi nem izgulja végig a bemutatót :)

Reggel fél8 körül már elindultunk Tamással és a vizslákkal megpakolva a Kurca partra az "Y" lépcsőhöz, mert az volt a Játékos Mancsok állomáshelye.
Nos nem mondom, hogy felhőtlen nyugalommal indult a reggel... még pakolás közben elengedtem a vizslákat, hogy hagy szaladgálják ki magukat a foglalkozások előtt.... nos kár volt... Csipesz híven önmagához csupa koszosan tért vissza... valami agyagos sáros földbe dörgölőzött a parton.... bennem föl is ment a pumpa, hogy hogyan fogok vele így dolgozni ma, de Tamás jó hogy ott volt, és hazahozta megfürdetni :) Hihetetlen ez a kutya, hogy mindig csak akkor koszolja így össze magát, amikor bemutatózni megyünk.. múltkor a Mátéffy ovis bemutató előtt csinálta ezt... :D

8 óra után érkezett az első csapatunk. Felváltva dolgoztam a két kutyával. Összesen 16 csapatot kellett megdolgoztatnunk a vizslákkal, ami olyan 160-170 gyereket jelent. Szóval nem kicsit fáradtunk el... A végén már nem akartam őket sok energiát igyénbe vevő feladatokkal fárasztani, ezért csak egyszerű, kevés kutya aktivitást igénylő játékokat játszottunk.
Nagyon meleg is volt, azért ez is hozzá tett ahhoz, hogy ennyire elfáradjunk. A tavalyi képeket nézve, ott azért pólóba és farmerba voltam, ami azt jelenti hogy nem 35 fok volt mi a mai nap :)

Miután hazaértünk mindhárman elaludtunk... Én is rendkívül elfáradtam :) Sokat kellett beszélni, meg kutyát irányítani, de megoldottuk :) Összességében jól éreztük magunkat :) Petra néni szigorú volt, és azokért vontam le pontokat, ha a gyerekek veszekedtek egymással, azon vitáztak, hogy most a páratlan ember beállhat-e közéjük játszani, meg a csúnya beszédért, valamint a hisztiért :) Igazából a játékok kiesősek voltak, de nem pontokra mentek így azokért nem vonhattam le, mást kellett kitalálni, de így legalább ösztönözve voltak a helyes viselkedésre :D

Köszönöm a hősies kitartást, és segítséget Tamarának :) Sokat segített, mert a foglalkozások egy részében ő volt a gyerekekkel a tesztes feladatoknál. 10 perc jutott egy csapatra, az első részében volt egy kutyás játék, szinte minden csapatnál mást játszottunk, hogy a kutyák ne unják meg a monotóniát, és ezután jött egy kutyás kérdőív :)

Fél 1-kor végeztünk a mai akadály versennyel :) Holnap a felsősökhöz megyünk a vizslákkal :) Addig is pihenünk :)
Képek itt lesznek megtekinthetőek: https://www.facebook.com/pages/Játékos-Mancsok/286960224830087

Egészségnap a Kiss Bálint iskolában

Múlt héten felkeresett egy kedves Tanárnő a Kiss Bálint Általános Iskolából, hogy esetleg tartanék-e a vizslákkal bemutatókat a gyerekeknek.
Én természetesen elvállaltam, mert szeretek velük mindig új helyekre járni, hogy minél többen megismerjenek minket, és hogy ők is egyre több új szituációba kerüljenek, és egyre több új gyerekkel dolgozhassanak együtt.
Mivel elég közel lakok az iskolához gyalog mentem a két kutyával, kutyabox-szal és a nagy táskával :) Kicsit úgy néztem ki, mint akit most dobtak ki otthonról és éppen költözik annyi dolog volt nálam :)
Elég nehéz volt bejutni a kutyákkal az udvar végébe, mert kint volt legalább 3 osztály, és a gyerekek úgy körbekaptak minket, hogy mozdulni nem tudtunk :)

Miután lepakoltam el is kezdődött az első foglalkozásom, az egyik elsős osztállyal. A gyerekek nagyon lelkesek voltak. Velük először Csipesszel játszottam. Elég sok mindenre jutott idő, mert fél órám volt egy csoporttal. Csipesz 3 hét kiesés után újult erővel állt vissza a munkába, de nem igazán látszott rajta, hogy kihagyott ennyi terápiát :) Viszont ebbe a melegbe sokkal hamarabb elfáradt ő is, így minden csoportnál váltogattam a kutyákat, egyik pihent azalatt a fél óra alatt míg a másik csoporttal dolgoztam.
Összesen 4 csoportom volt ma, szóval 2 órát dolgoztunk a kutyákkal, de úgy elfáradtunk mindhárman, hogy délbe mindannyian elaludtunk :) Ez a meleg nagyon lenyomott mindannyiunkat. :)

Zsófi is sokat játszott a gyerekekkel. Hozta a jól ismert nyugalmas személyiségét :) A gyerekeknek megmutattam Csipesz puszi adós trükkjét, azután mindegyikük pusziltatta magát vele :)

Egyik unokahúgom Linda is ebbe az iskolába jár, tegnap a vendégségbe nem mondtam el neki, hogy ma az ő osztályába is megyünk a kutyákkal, ezért vicces volt látni a meglepődést az arcán. Először el se hitte hogy ezek mi vagyunk, de utána persze nagy örömmel és öleléssel fogadott minket :) Furcsa mert sok gyerkőc van a családomba, de még egyikőjük se volt terápiás órámon, az ő csoportjaikba pont nem járok az ebekkel így mindig kimaradt, így most Linda próbálhatta ki először milyen is a kutyás foglalkozás :)

Már pihenéssel készülünk a holnapi és holnap utáni napra a "barnákkal"... Megyünk a Szent Erzsébet iskola akadály versenyére, mi is egy állomás leszünk a versenyen, tavaly is kellően elfáradtunk ezért most pihenés van :)
A következő bejegyzés az akadályversenyről hamarosan érkezik :)

Fürge :)

Mikor Csipesz ivartalanítási műtéte volt, megismertem Fürgét a mopszot, akit szaporítótól mentettek ki a mopsz mentőangyalok. Ma Kinga és Kiara kísért el engem a Kiséri Állatorvosi Rendelőbe, ahol egyébként Magyarországon egyedülálló technológiával lézeres szemműtétet hajtanak végre beteg kutyusokon. Kiara egy yorki kutyus, hozzánk jár a kutyaiskolába, azért szerettem volna ha eljön velem, mert kíváncsi voltam Fürge hogy jön ki idegen kutyákkal, mert akkor még nem tudtam, hogy ma én leszek Fürge ideiglenes befogadója :)

A mai napon Móni az egyik mentőangyal elhozta Hutchyt szemműtétre, ő Fürgével egy helyről származik...

Fürgéről annyit lehet tudni, hogy egy 4-5 év körüli szuka kutyus. Az állatorvosok átnézték, azt mondják volt egy bordatörése, emiatt van egy pukli az oldalán. ha jól emlékszem a szemnyomása nagy és emiatt a szemgolyója sérült ezért be van szürkülve a szeme. Valamint legalább 3 császármetszésen túl van, ami miatt valószínűleg nem lehet normál sebészeti úton ivartalanítani, csak speciálisan, mert ennyiszer varrni nem tudnák a kutyát... Kicsit el is bizonytalanodtam a dologban, mert most jelen esetben nekem sajnos annyi pénzem nincs, hogy egy ilyen komplikált műtétet be tudjak vállalni... 

Csináltam Fürgével pár teszt feladatot, hogy alkalmas-e terápiára.

A teszten igazából a temperamentuma teljesen megfelelne a terápiához, viszont én az állóképességében nem vagyok biztos, hogy bírná a munkát... Egy terápiás foglalkozáson minimum 30percet végig dolgozik a kutya aktívan, de ha több csoportom van akkor van hogy 1-1,5 órát is... Ahogy Füri mostani kondiját nézem ezt még nem bírná. Viszont idősek otthonába nagyon szuper lenne. Annyira nyitott minden ember felé, nyugodt, barátságos, kis jótündér.

Nagyon nagy agyalás nekem Fürge, mert nagyon jó fej kutyus, csak most jelenleg nem tudok annyi plusz költséget beletenni amit az orvos mondott, szóval elgondolkodtató, hogy mi is legyen....

Álmom hogy egy mopsszal terápiázzak egyszer, mert egy olyan bűbáj fajta, aki az emberekkel annyira nyitott és barátkozó, hogy alkalmassá teszi a munkára...

Holnap viszem Fürgét a kutyasuliba, megnézem, hogy az engedelmes képzéshez hogy áll, mennyit bír. Reméljük nem lesz sem eső, sem tűző nap, mert a rövid orrú fajta a meleget nehezen viseli.

Voltam ma Fürgével a városban sétálni egy airedale terrier és egy foxi társaságában. Edinek is ez volt az első sétája a városban és Fürgének is Szentesen. Minden új volt nekik, a szökőkút a sok jármű, az idegen őrjöngő kutyák stb.

Szegény Fürgi nem nagyon tudta, hogy kit is kell követnie, és mindenki után akart szegődni :)

Olyan vicces, a macskám nagyobb mint Fürge :) Fürge nagyon édes kutya, az állataim is tök jól fogadták, csak nekem kell átgondolni, hogy ki tudnék-e most ennyi pénzt fizetni az orvosi ellátásáért.....

Állat terápiás konferencia bemutatója :)

Még pár hónappal ezelőtt kért fel, egyik volt kolléganőm, aki lovasterápiával foglalkozik, hogy nem-e tartanék egy kutyás bemutatót a látogatóba érkező vendégeinek.
Mondtam, hogy persze szívesen, jöjjenek el, mikor az oviban órám van és megnézhetik.

Elérkezett a nagy nap. Nekem angolul is fel kellett készülnöm a bemutatóra, hogy pár szót beszéljek magunkról. De olyan zavarba voltam, hogy a gyerekek nevét se tudtam nemhogy megszólalni :)
Megtartottam a foglalkozást a Bóbitáknak és a Pitypangoknak is. Zsófival álom volt ma dolgozni. Ilyen jó a helyben maradása tán még sose volt :D Nagyon büszke voltam rá. Én nagyon izgultam, mert az egyik oldalamon több mint 30 ember ült, 7 országból érkeztek állat terápiákkal foglalkozó szakemberek, valamint különleges bánásmódot igénylő fiatalok a hozzátartozóikkal. A másik oldalamon meg a 10-15 fős csoportjaim és a sok-sok gyerkőc :)
Nagyon büszke voltam mindkét csoportra, mert a gyerekek se voltak még ilyen fegyelmezettek sose :) Szuper volt ma velük dolgozni, csak nehéz volt a búcsúzás, hiszen a Pitypangok holnap ballagnak, így velük már ilyen formában nem találkozunk többet, a Bóbitákkal meg reméljük, hogy jövőre is együtt leszünk. :)

Próbáltam nagyon sokféle játékot bemutatni, Zsófi képességéhez és temperamentumához igazítva. Csipeszke a mozgékony, mozgás fejlesztős kutyám, Zsófi meg a nyugodt kutyusom.
A foglalkozások végeztével beszéltem pár szót angolul a látottakról, valamint magunkról, Zsófi előéletéről, valamint kérdésekre válaszoltam. Az egyik hölgy Spanyolországban kutyás terápiával foglalkozik, és elmesélte, hogy náluk nem kell a kutyáknak vizsgázniuk, nincs félévente kötelező orvosi vizsgálat stb... viszont náluk is nehézség az, hogy a kutyákat beengedjék a különböző intézményekbe. Én ott hüledeztem, hogy itt meg 2 évente vizsgázni kell stb... Mondtam neki, hogy milyen feladatok vannak, kérdezte, hogy ki dönt a vizsgákról, stb, valamint megmutattam neki a Tanúsítványainkat, amit a vizsga után kaptam a kutyákkal. Rögtön le is fényképezte, mint valami kuriózumot, hogy náluk semmi ilyen nincs.

Zsófi nagy sztár volt. Mindenki végig simogatta. Volt mozgáskorlátozott is közöttük, vele is jól kijött, pacsi osztás volt a kedvenc. Volt egy halmozottan sérült fiatalember is, akinek nagyon tetszett az ugatás és a pacsi adás :)
A végén készült nagyon sok közös kép a résztvevőkkel. Amikor megkapom őket fel is teszem majd. Ide is meg a Facebook-os oldalamra a Játékos Mancsokra, amit tegnap csináltam, hogy ott is nyomon lehessen minket követni.

A Szentes TV is készített velem egy riportot, ezt is meg lehet majd nézni a tv-ben :) Persze hoztam a formám és akadozva beszéltem, nem mindig találtam a szavakat, de hát na... ilyen az aki izgatott :) :)

Még egyszer köszönjük a lehetőséget Irénnek, hogy felkért minket a bemutatóra, és az ovinak, hogy helyet adtak ennek a programnak. Nagyon jó volt külföldi szakmabeliekkel megismerkedni, és bemutatni nekik a munkánkat. Remélem egyszer én is láthatok külföldi terápiás munkát, amiből tanulhatok :)

Zsófival a Mátéffy oviban :)

A mai napon elérkezett végre az idő, hogy Zsófival eljussunk a Mátéffy ovisokhoz is a beígért foglalkozást megtartani. A nagycsoportosok nem is tudták, hogy érkezünk, meglepetés volt nekik.
Mikor bementünk a terembe nagy volt a nyüzsgés. A gyerekek a szőnyeg szélén ültek és várták hogy odaérjünk Zsófival. Gondoljunk bele, 6éves gyerekekről van szó, akik a földön ülnek és eléjük áll egy magyar vizsla :) Bizony voltak akik megijedtek, hogy hoppá ez egy kicsit nagy kutya :) Zsófit gyorsan lefektettem középre és a félőseket odahívtam hogy most már Zsófi is picike meg merik-e simizni a hátát. Persze most már bátrabbak lettek, és megsimogatták Zsófi puha szőrét.
Mielőtt lekezdtünk volna játszani megbeszéltük a kutyázás szabályait. Mit szabad, mit nem szabad a kutyával csinálni stb.
Ezután jött a pacsikérés és köszönés. Azt veszem észre, hogy a gyerekek többségének ez nem természetes dolog, hogy a szemébe nézzenek egy állatnak és úgy adjanak utasítást neki. Szóval szeptembertől mikor újra kezdjük a foglalkozásokat minden alkalommal csak így fogjuk csinálni. Az állandó csoportjaimnál már elvárom, hogy ne a kutya hátának adják az utasítást, hanem szóljanak neki, a szemébe néznek és akkor adják ki a parancsot neki.
Több játékot is játszottunk a gyerekekkel. Játszottunk twister testrészekkel, csipesz gyűjtőt, bátorság próbát, vezesd a társad játékot,fújtunk kölesgolyót, meg mondókáztunk is.
Kicsit nyüzsi volt a csoport, ezért a szigorú Petra néni énemet kellett elővennem :) És szigorúan betartanom, hogy csak azokat válasszam, aki csöndben ül a helyén, nem sikítozik, hogy őt válasszam, és aki a játékban bohóckodik, vagy verekszik azt ki is állítottam, Ezzel is ösztönözve, hogy csak akkor tudnak kutyázni, ha úgy viselkednek, ahogy a kutyától pár centire illik :) Szegény Zsófi néha majdnem megsüketült mikor torka szakadtából belekiabáltak a fülébe a versenyek izgalmában. Az óvónénik meg is jegyezték, hogy de jól tűri a nyüzsit... hát mondom hozzá van szokva :) járunk pár oviba így jó sok gyereket ismer.

Volt egy kislány, aki az elején nagyon félt Zsófitól, sikongatott is tőle, a végén még a kapun is kirohant a kutya után, hogy Hiányozni fogsz Zsófi :) Olyan szép pillanatok ezek, amikor gátak szakadnak le a gyerekekben a kutya iránti kapcsolatukban, és mernek bízni ezekben az állatokban. Ezért is fontos a kutyás terápia, hogy a sok ilyen félelmet elűzzük, hiszen az ilyen félelmek miatt a gyerekek bánthatják az állatot, ami aztán a kutyatámadásokhoz is vezethetnek, ezért jó ha időben megbarátkozik az állatokkal és elhiszi, hogy nem kell tőlük félnie.


Jaj amin még nagyon csodálkoztam ma, hogy ebben az oviban csak egyszer voltunk még a kutyusokkal, nemrég az egészségnapon. És most hogy mentünk Zsófival, megállt az oldal kapunál, ahol legutóbb kijöttünk... Mondtam neki, hogy tovább, aztán megállt az ovi bejáratánál. Számomra hihetetlen, hogycsak egyszer voltunk ebben az oviban és így tudja azokat a bejáratokat ahol legutóbb be meg kimentünk... vagy oviradarja van. Mert oké azokat az ovikat ahova sűrűn járunk meg az idősek otthonát több irányból is ismeri az utat, de ezt? Ráadásul errefelé nem is szoktunk sétálni.. Szóval le voltam nyűgözve a kis eszes vizslámtól :)

A vezető óvónénivel egyeztettem, és ebben az oviban is rendszeres vendégek leszünk szeptembertől az ebekkel. Remélem már 3 kutyát fogok tudni hozni hozzájuk ;)
Ami nagyon jó élmény volt, hogy a volt óvónénim megismert, mert én is ebbe az oviba jártam :) Pedig akkor még szőke kislányka voltam :)

Zsófi pedig örülhet, mert kapott ajándékba májkrémet, meg kutyatápot :) Nagyon köszönjük, hogy itt lehettünk ma :)

Csongrádi bemutatón a vizslákkal

A mai napon bemutatót tartottunk a vizslákkal Csongrádon, az ottani állatmenhelyért rendezett kutyás napon.
Nagyon örültem a felkérésnek, mert mint azt oly sokan tudják az én Zsófi kutyám is menhelyi kutyus volt mielőtt örökbefogadtam és kolléganőkké váltunk :) Így megtiszteltetés volt, olyan kutyákért bemutatót tartani, akik szintén ezen a sorson vannak, mint Zsófi hajdanán. Azért is örültem neki, hogy megmutathattuk mit tudunk, mert így legalább láthatják az emberek is azt, hogy attól, hogy egy kutya menhelyről származik, még mennyi mindent elérhet az életben, csak kell hozzá egy kétlábú, aki meglátja benne a kincset és magához veszi. Én is sokáig dolgoztam önkéntesként a Szentesi Állatmenhelyen és nagyon sok kutyát hazahoztam volna, ha lehetett volna, de azzal is megelégedtem, hogy ha máshogy nem is legalább úgy tudjak segíteni a kutyusokon, hogy kijárok hozzájuk, segítek az ott dolgozóknak a kenneleket tisztán tartani, segítek az etetésben, valamint sétálok a kutyákkal a környéken és sok szeretet adok, kapok tőlük :)
Mindig egy lelki feltöltődés volt kimenni a menhelyi kutyusokhoz, annyi szeretetet, mint amennyit ott kaptam állatoktól még sosem éreztem. Mikor leültem a kutyaházak tetejére és jöttek hozzám a puszilgatós, bújós, "szomorú szemű" tündérkék az leírhatatlan érzés volt. Nem lehetett úgy kennelt takarítani, hogy ne pusziljon körbe pár kutyus.
Persze mindig voltak rosszabb napok is, mikor elpusztult valamelyik kutyus, vagy ha beteg lett vagy ha kutyáért kellett a városba menni és szörnyű körülmények között találtunk rá... Voltak ilyen depresszióba húzó élmények is, de úgy gondolom, hogy az én személyiségemet is rettentően formálta az a dolog, hogy én, igen ÉN is segíthettem rajuk, és fontos volt, hogy ott legyek....

Szóval én buzdítanám az iskolásokat, hogy ha nyári szünetbe olyan élményekkel akarnak gazdagodni, amiben kellő segítséget is tudnak adni árva kutyusoknak, akkor keressék fel a közelükben lévő menhelyet, és legyenek önkéntesek. Sok menhelyen örülnek minden segítő kéznek, hisz ha csak annyival is, hogy egy-egy körre elviszik a kutyusokat sétálni, azzal egy-egy kutyának a napjait teszik boldogabbá...

Azért írok pár szót a bemutatóról is :)  Nagyon jól sikerült az a pár játék amit bemutathattunk. Sajnos kevés időnk volt, így csak 2 játékot tudtunk játszani azzal a sok-sok gyerkőccel aki kijött a kutyás napra, de nagyon sok pozitív emlékkel és gondolattal érkeztünk haza a mai napon. Több óvodába és iskolába kaptunk meghívást, hogy tartsunk bemutatót ott is, és mi persze nagyon szívesen megyünk is, szóval ha valaki szeretné, hogy az óvodájába, iskolájába érkezzünk, akkor a pedagógusok, vagy az igazgatók nyugodtan keressenek fel és szívesen elmegyek az adott intézménybe :)

Meg persze ha szülők gondolnák azt, hogy a gyermekük kutyázzon egy kicsit és élményekkel gazdagon fejlődjenek képességei, akkor vasárnap délelőttönként nyugodtan hozza a gyerkőcét a Játékos Mancsok című foglalkozásomra a Szent László lovardába a Fábiáni útra Szentesen :)
Holnap délelőtt is várunk minden kutyázni váró gyerkőcöt 9:30-tól, Csipesz 2. szülinapján :)