Látogatás a Parkerdő Idősek Otthonában

Hál'istennek elég elfoglaltak vagyunk Zsófival, mivel egyre többen érdeklődnek Szentesen a kutyás terápia iránt. Miután megjelentek rólunk a különböző cikkek, és a Szentesi tv-ben is benne voltunk, így egyre többen tudják, hogy miért is dolgozunk mi együtt Zsófival. Elsődleges célunk nem a fejlesztés, hanem a jókedv, és a kutya által közvetített nyugodtság átadása a körülöttünk lévőknek. Nagyon szeretek Zsófival az iskolába bejárni, mert a gyerkőceim nagyon tündérien tiszteletbe tartják, hogy Zsófinak is pihennie kell a játék után, ezért olyan csöndbe sosem csinálják a házi feladatot, mint amikor Zsófi is ott van velünk. Van bent a terembe egy mancs alakú párnája, amit még Ádámtól kapott, azon szokott aludni, míg a kis nebulók okosodnak. :)

Egyik nap kaptam egy e-mailt, melyben meghívtak egy látogató foglalkozást tartani a Parkerdő Otthonba Szentesen. Természetesen elfogadtam a meghívást, mihelyst Zsófi felépült a műtét utáni lábadozásból.
Így történt hogy ma ellátogattunk az Otthonba. Mivel több mint 100-an laknak itt, ezért csak a lakók egy töredéke tudott a foglalkozáson részt venni, pedig így is két csoportnak is tartottunk egy kis bemutatót. Beszéltem kicsit a segítőkutyusokról, megmutattuk Zsófi trükkjeit, amit aztán a lakók is kérhettek tőle.
Segítőkutyás feladatokat is mutattunk, például tárgyfeladást (kulcs) valamint azt hogy Zsófi hogyan segítene rajtam ha mozgás korlátozott lennék, tehát lehúzta a zoknim feladta a cipőm stb.

Volt olyan bátor jelentkezőnk aki egy sétakörre is elvitte Zsófit. De a legnépszerűbb trükk a pacsi volt a lakók körében. Az ápolók körében pedig a láb közötti szlalomozás :)

Zsófi nagyon szeret idősek között lenni, mert a simogatás a lét eleme. Itt aztán bőségesen be is gyűjtötte a napi adagot belőle :)

És nagy örömömre ma már végre a vadi új Vizslamentős pólómba dolgozhattam. Mivel Zsófi is mentett kutyus, és életcélomként tűztem ki az árva kutyusok segítését, elhelyezését, képzését, ezért úgy éreztem egy kis adománnyal támogatom a Vizslamentőket, amiért cserébe ezt a pólót kaptam tőlük.:)
Én vallom azt hogy egy mentett kutyusból is válhat nagyon jó házi kedvenc, és akár segítőkutyus, mint például Zsófiból. Ezért én mindenkinek javaslom a  menhelyes kutyusokat, vagy a fajtamentőknél található kutyusokat örökbefogadni, mert annál nagyobb tiszteletet, és szeretetet egyik kutya sem tud adni, mint egy mentett kutyus.

A Parkerdő Otthonnak pedig köszönjük a lehetőséget, hogy bemutatkozhattunk, és reméljük mihamarabb találkozunk megint :)

Lovas-kutyás bemutató a Szent László LK-nál :)

2012.november 25-én vasárnap 10órától tartott közös bemutatót a Szent László Lovas Sport Klub, a Lovakkal a Gyermekekért Közhasznú Alapítvány és a Hanimec Terápiáskutya és Sport Egyesület a Fábiáni út melletti lovardában Babinszky Zsuzsánál.

Vasárnap már reggel 8kor kimentünk Zsuzsához a családdal. Öcsi volt a hangosító, hozta a hangfalait és összerakta a hangosítást apa segítségével, anya kutyázott, én pedig intéztem a bemutató részleteit Pirivel, Zsuzsával és Zolival.
Mivel nagyon jó idő lett aznap, ezért a kinti pályákat használtuk a bemutatóhoz. A lovasok az ugrópályán bemutatóztak, míg a kutyákkal mi a füves parkolórészben állítottuk fel az akadálypályát.

Már fél10kor elkezdtek szállingózni az érdeklődők. Egyre több kocsi parkolt le mellettünk, és egyre több gyerkőc és kutya érkezett hozzánk játékra várva.

A lovasok bemutatták a tanya lovait, megmutatták, hogy hogyan zajlik az újonc lovasok képzése, a lovasiskolások segítségével, majd az érdeklődők és bátor jelentkezők is felülhettek a lovakra és kipróbálhatták milyen is nálunk a lovaglás.

 Eközben Piri Lurika póniával és kis tanítványaival mutatta be, hogy ők Nagyszénáson hogyan is szoktak játékos formában, gyerekekhez igazítva lovagolni.

A kutyákkal pedig Zoli vezényletével egy kis kiképző munkát mutattunk be játékos formában, hiszen a kutyusok kipróbálhatták a különböző agility eszközöket is.
Ezután Zsófival és Puszedlivel a beagle-el egy kis terápiás játékos foglalkozást tartottunk az ott lévő gyermekeknek. Kipróbálhatták milyen a kutyákat vezetni pórázzal és anélkül, milyen trükköket tudnak kutyáink, valamint játékokat is játszattunk például székfoglaló, faroklopó stb.

A bemutatónk célja az volt, hogy megmutassuk a nagyközönségnek, hogy milyen projektet szeretnénk bevezetni ezen a tanyán. Szeretnénk a lovas-kutyás foglalkozásokat egy fedél alá hozni. Mivel Zsuzsánál van fedeles lovarda, ezért télen is bátran tudunk dolgozni, valamint akár este is, hiszen világítás mellett nem zavarhat minket senki.

Benczur Piroska lovas játékokat tartana gyermekek részére. Már kis kortól várja a jelentkezőket, hiszen jól idomított pónijára Lurikára már a kicsi gyermekek is fel tudnak ülni, de a nagyobb gyerekeket is várja, hiszen  nagy lovon is tud foglalkozást tartani. 

Babinszky Zsuzsához és lovasaihoz pedig díjlovas foglalkozásra és lovagló tanfolyamokra lehet jelentkezni, valamint a lovassportok többféle ágazatában tud szakszerű segítséget adni.

Keller Zoltánhoz a problémás kutyákkal lehet érkezni, rehabilitáció céljából, valamint nagy tervünk, hogy terápiás kutyák képzését beindítsuk, hogy minél több intézményt el tudjunk látni kutyás foglalkozással.

Hozzám pedig kutyás játékokra lehet érkezni. Nem csak sajátos nevelési igényű gyermekeket várok, hanem minden olyan gyerkőcöt, aki szereti a kutyákat, szeretne kutyás foglalkozáson részt venni. Ép gyermekeknél is, például a visszahúzódó gyermekeknél is nagy sikereket tudunk elérni. Valamint például ha a gyermeknek még nem tisztázottak például a téri irányok, vagy mozgás problémái vannak, vagy nem indul meg a beszéd stb, akkor fejlesztő foglalkozáson is részt vehetnek, mind csoportos mind pedig egyéni foglalkozás keretein belül. Ezen kívül szeretném a gyermekekbe már kis korban beépíteni, hogy hogyan kell egy kutyával bánni, kommunikálni, hogyan kell ápolni, gondoskodni egy állatról, ez mind-mind fontos a gyermekek életében, hogy később egyre kevesebb kutyatámadás lehessen.

A bemutató végére a látogatók száma már elérte a körülbelül 200főt is, hiszen a kocsik folyamatosan érkeztek, ha valaki elment jött helyette más, így délután 3óráig folyamatosan voltak érdeklődők a tanyán. Az emberek felülhettek a lovakra, kipróbálhatták saját kutyáikkal is a kutyakiképzés lehetőségeit, játszhattak Zsófival fejlesztő játékokat, melyek nem csak sérült gyermek érdekes, és hatásos, hanem mindenkinek.

Ha valakit érdekel valamelyik lovas-kutyás foglalkozásunk, akkor érdeklődni lehet nálunk:

Piri: 70/944-56-35.

Zsuzsa: 30/852-26-60.

Zoli: 30/463-00-55.

Petra: 30/33-44-494.

Téli szünetben pedig egy tábort szeretnénk szervezni, ahol mind lovas foglalkozások, mind pedig kutyás foglalkozások lennének terítéket. Érdeklődni nálunk :)

A fejlesztő órák forgatagában

Zsófival ismét a fejlesztő csoportban jártunk ahol ezúttal kommunikáció és szenzomotoros fejlesztő órát tartottunk.
A szenzomotoros fejlesztés lényege: A szenzoros (látás, hallás, taktilis, vesztibuláris, proprioceptív, szaglás és ízlelés) és motoros (mozgásos) rendszerek integrációjával az idegrendszer stimulálása, a kérgi funkciók összekapcsolása. Vagyis: a koordinációs képesség és ritmusérzék az ügyesség, az erő, a rugalmasság, egyensúlyozó képesség, gyorsaság, kreatív mozgások megvalósítása.

Mi Zsófival ezt a szenzomotoros fejlesztést átformáltuk kutyás játékokra. Az órát mint mindig üdvözléssel kezdtük. Mivel súlyosan fogyatékkal élő gyermekekről van szó ebben az osztályban, itt még fontosabb az, hogy az óra elején odamenjen hozzájuk a kutya és ők megsimogathassák, hiszen náluk már az is nagyon nagy siker ha egyáltalán észlelik, hogy ott van a kutya a teremben. Az egyik kislány a múlthéten körülbelül fél óra elteltével érzékelte először Zsófit, most viszont azonnal és nagy mosollyal és jókedvvel szállt be a játékokba, a maga módján.

Az üdvözlés után gyakoroltuk kicsit, hogy a gyermekek felismerjék a jelüket. Ki kellett választaniuk a saját jelüket, majd ezután Zsófi odavitte nekik.

Ezután tovább folytattuk az alak-háttér felfogásának fejlesztését, egy tábla kirakósat játszottunk, kivettük a figurákat, a gyermekeknek pedig a megfelelő formába kellett tenniük ezeket.

Majd Zsófi memóriatábláját használtuk fel szem-kéz kordináció fejlesztéséhez. A gyermekeknek mozgatniuk kellett a kis csontocskákat, valamint a lyukakba jutalomfalatokat kellett eldugniuk Zsófinak.

Mivel a szenzomotoros fejlesztéshez hozzátartozik a taktilis érzékelés fejlesztése, ezért elhoztam nekik a már sokat használt játékunkat, a hajgumi tapogatós játékot. A gyerekek szemét bekötöttük, Zsófi testén elrejtettem egy hajgumit és a gyermekeknek a tapintó érzékelésüket használva kellett megtalálniuk a hajgumit. Némelyik gyermek nagyon jól teljesített, némelyikőjüknek sajnos még a szemét sem lehetett bekötni, és a feladatot nem tudták helyesen értelmezni. 

Utolsó játékunk ismét egy kis szem-kéz koordináció fejlesztéséhez fűződő feladat volt. A gyermekeknek labdát kellett gurítaniuk Zsófinak. Ez nehéz feladatnak bizonyult számukra, mert a gurító mozgást nehezen tudták kivitelezni.

Szenzomotoros fejlesztő óra után tartottunk Zsófival kommunikáció fejlesztő foglalkozást ugyan ebben a csoportban.
Ezt a foglalkozást is köszöntéssel kezdtük, hiszen nem azonos napon volt a szenzomotoros fejlesztő órával. 
Az óra anyaga a téli öltözködés volt, ezért Barbi kolléganőmmel ötleteltünk, hogy mit is kellene a gyermekek képességeihez mérten játszanunk.
Mivel kommunikáció fejlesztés volt, ezért az arc izmait is "meg kellett mozgatnunk" :) A fújó mozgást gyakoroltuk, hogy egy asztalra tettünk kölesgolyót, majd a gyermekeknek egyesével oda kellett fújniuk Zsófinak a kölesgolyót. Két gyermek kivételével nem nagyon sikerült kivitelezni a feladatot, mivel ezek a gyermekek súlyosan halmozottan fogyatékkal élők, ezért nem beszélnek, és nehezen értelmezik az utasításokat, ezért volt, aki csak pöckölte a golyót, de ez így legalább a finom motorikájukat fejlesztette.

Mivel a téli öltözködés volt a téma, ezért behoztuk a gyerekek sapkáját, sálát, kesztyűjét, cipőjét. Zsófi a szájában odavitte a gyermekeknek a ruhadarabjaikat, majd az asszisztensek segítségével a gyerekeknek fel kellett venniük ezeket a ruhadarabokat. 

Közben gyakoroltuk a ruhadarabok nevét, mi micsoda, hova kell felvenni. Mivel minden gyermeknek egyéni segítség nyújtás szükséges ezért elég hosszadalmas feladat volt, hiszen egyedül nem tudnak felöltözni, az asszisztensek segítségére szorulnak.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat a fejlesztő csoportban. Zsófinak elég nehéz feladat volt, hiszen a gyermekek nem érzékelik megfelelően a fájdalmat, és nem tudják a tetteiket mérlegelni, ezért többször ráléptek Zsófi farkára, a körmét piszkálták, a szemébe majdnem belenyúltak, a fülét, lábát megszorították, ő pedig tűrte hősiesen. Biztosan érzi azt, hogy nem agresszióból, nem direkt csinálják ezt vele a gyermekek, hanem azért hogy jobban megismerjék, ők máshogyan tapogatnak, máshogy érzékelnek, ezért viselkednek a kutyával is máshogy. De hál istennek Zsófinak nagyon nagy a türelme, és élvezi  a munkát, ezért tudunk a súlyosan sérült gyermekekkel is foglalkozást csinálni, hogy nekik is kicsit feldobjuk a napjukat, és új ingereket vigyünk be a foglalkozásaikba.

A Szivárvány hídon túl... :(

Hétfő reggel egy szomorú hírrel hívott fel kedves barátom Ádám. Ronnie kutyusa elpusztult az éjjel. Először el sem akartam hinni, hisz egy ilyen dologba nagyon nehéz belegondolni hirtelen.... Elpusztult, nincs többé... hiába keressük, hívjuk, várjuk hogy hozza Ádám a kutyasuliba többet nem tudja...
Mérhetetlen az  a fájdalom amit most Ő érez... Elveszítette a társát...Azt aki minden nap hazavárta, akivel sok terve és célja volt az életben. Munkakutya versenyeken szeretett volna Ronnival részt venni, de sajnos az élet közbevágott... :(
Hétfőn elmentem Ádámhoz, tudtam, hogy mennem kell, ott kellett lennem, meg kellett néznem még utoljára Ronniet hogy elbúcsúzhassak tőle... :( Jaj nagyon nehéz erről könnyek nélkül írni... hisz annyira rossz volt látni hogy hiába ülünk mellette, hiába hívjuk a nevén ő már többet nem fog felébredni..

Eszembe jutott sokszor, milyen is volt mikor először találkoztunk. Zsófi első engedelmes órájára mentünk a Sportpályára Ádámhoz, aki persze hozta magával kutyusát Ronniet. Először azt hittem egy farkas, ordas németjuhász révén nagyon hasonlít a farkasra. Azelőtt még sosem láttam a német juhász ordas változatát, de nagyon megtetszett. Pár hét elteltével már Ádám meg is engedte hogy labdázzak vele, utána pedig segítettem nekik az engedelmesnél mint zavaró tényező és fő kritikus :)

Majd januárba jött a rossz hír, Ronnienak gyomorcsavarodása volt. Hosszas műtét után sikerült az életét megmenteni. Hosszas lábadozás után, azért láttuk a fényt az alagút végén.

Nyáron sokat kutyáztunk együtt, vittük Zsófit és Ronniet is a gátra futni, kutyasuliba, városba sétálni stb..

Szeptemberben letették Ádámmal az IPO1-es munkavizsgát, emellett a tenyészszemlén 2.-ok lettek. Nagyon büszke volt rájuk az egész kutyaiskola.

Olyan rossz belegondolni, hogy most már nincs akivel labdázzak, és aki buldózerként az embernek ütközve hozza vissza az eldobott labdát...Nem lesz akit fogjak bemutatón mikor őrző-védőzünk... Nincs aki szétugassa a kutyasulit ha labdát dobálunk előtte...
Nem lesz akit nyáron titokban eperrel etessek...Nem lesz akit elképedve nézünk a kutyasuliban, hogy na igen ő egy vérbeli munkakutya...
Látom magam előtt a beszélni tudó szemét, ahogy szugerált, hogy na érj már hozzám, köss már belém, vagy történjen már valami, mert dolgozni akarok.. :)

Nagyon hiányzol nekünk Arachis Ronnie. Pótolhatatlan vagy... Egy személyiség voltál, egy társ, egy barát és egy nagyon jó munka kutya, aki imádott dolgozni...
Nyugodj békében és vigyázz ránk föntről!!

Zsófi a fejlesztő osztályban :)

Zsófival a mai nap a fejlesztő osztályba kaptunk meghívást foglalkozást tartani. A játékra nevelés órát szerettük volna egy kicsit feldobni a gyerekeknek, egy kis plusz ingerforrást belevinni a napjukba.

Az osztályba 5 gyermek jár. Az osztály fejlesztő csoport, ami annyit jelent, hogy súlyosan fogyatékkal élő gyermekek járnak ide. A pedagógusoknak nagyon nehéz helyeztük volt a mai nap, mivel kicsit belevittem a mozgás fejlesztést is a játékokba, ezért nekik is sokat kellett a gyermekekkel együtt tornázniuk :)

Mivel a gyermekek beszélni nem tudnak, egy gyermek kivételével, de ő is csak szavakat mond néha, ezért inkább a kézjelekre hagyatkoztam a kutyával való parancsok alkalmazásánál.

Első játékként egy átformált székfoglalót játszottunk. Mivel ők ezt a játékot nem tudják a maga minőségében értelmezni, ezért csak körbe kellett járniuk a székek között, majd mikor Zsófi ugatott le kellett ülniük. Ezzel kicsit a figyelem-koncentrációt, valamint a hallási differenciálást fejlesztettük náluk, valamint a mozgást, hiszen sétálniuk kellett sokat.

Ezután a játék után a Mókusok ki a házból egyfajta verzióját próbáltuk ki. Itt hullahopp karikákat tettem le a földre, majd mikor Zsófi ugatott bele kellett ugraniuk a hullahopp karikába. 

A következő játék az utánozd a kutyát volt. Elég nehéz volt őket rávenni arra hogy lekövessék a kutya mozgását, de a pedagógusok segítségével mindenki ügyesen megoldotta a feladatot.

Játszottunk még faroklopót is, de mivel futni ők nem tudnak úgy, mint mondjuk a tanulásban akadályozott gyermekek ezért náluk már az is nagy szó volt, ha meg tudták fogni a farkincákat. Ekkor a finom motorikát fejlesztettük, azzal hogy a csippentő ujjmozgást kellett használniuk a farkincák megfogásához, amit aztán Zsófi sikeresen ellopott tőlük. :)

Majd leültünk a földre, és a labdát gurítottuk, úgy hogy Zsófi ne tudja elkapni. Eléggé át kellett formálni a játékot, mert ők nem tudják a labdát gurítani, ezért nekik már az is nagy feladat volt, hogy gurítsák, vagy dobják a labdákat. Zsófi sajnos nem értette miért nem kaphatja el a labdákat, miért kell inkább feküdnie és várni hogy felé gurítsák a labdát.

Mikor végeztünk megkérdeztem a gyermekek pedagógusait, hogy szerintük mennyire tetszett a gyerekeknek a foglalkozás, és azt válaszolták, hogy több gyermek is fél a kutyától a csoportba, de most mindenki nagy mosollyal játszott Zsófival, amennyire tudott.  Ezért nagyon megnyugodtam, és nagy lelkesedéssel készülünk a jövőheti kommunikáció, és szenzomotoros fejlesztő órára.

Zsófinak ekkor még nem ért vége a munkanapja, mert beígértem az osztályomnak, hogy ott lesz velük Zsófi a napköziben, ezért ebéd után játszhattak kicsit Zsófival, majd tanulás időben Zsófi kipihente magát a tappancsos párnáján a tanáriasztal mellett. :)

A napközi végén a többi alsós osztályból is átjöttek a jól viselkedő gyermekek jutalmul ők is kérhettek Zsófitól trükköt.