Kutyás vetélkedő

Minden évben egy közös vacsora keretében zajlik az évzáró ünnepség a kutyaiskolában. Idén azonban egy remek ötlete támadt Sipos Tibinek a Köröstoroki Ebtanoda vezetőjének, mégpedig, hogy tartsunk egy kutyás vetélkedőt, ahová meghívunk más városok kutyaiskoláinak tanoncait is.
Így került sor a 2012 december 22-i kutyás vetélkedőre és világvége afterpartyra :)

Reggel már fél 10-kor gyülekeztünk a kutyaiskolában. Nagyon hideg volt.. és ködös idő, de ez mégsem lehetett akadály a kutyafanatikusok körében, hiszen több mint 20 kutyával neveztek a vetélkedőre. :)
10 óra magasságában el is kezdődött a várva várt vetélkedő :) Először is, minden nevező húzott egy számot 1-től 5ig. Így alakult ki 5 csapat, mindenki ahhoz a csapathoz tartozott, amelyik számot húzta. Minden csapatnak ki kellett találnia egy csapatnevet, majd egyesével bemutatkozni, és a párosok neveit bemondani.
Ezután kezdődhetett az első igazi feladat, egy akadály pálya. Az akadálypályával nincs is baj, de ha ezt időre kell teljesíteni, ráadásul csúszós jeges-havas fűben, akkor már veszélyes. Nem is véletlen, hogy elestem a célba beérve :) Öcsi Zsófival csinálta a vetélkedőt, én pedig Csipeszkével. Mindkét kutyusom nagyon ügyesen teljesített, Csipeszt még nem vittem rá a nagy "A" akadályra, mert nagynak gondoltam neki, ezért azt kikerültük, amiért másodperceket kaptunk büntetésként.

A második feladatban 3 különböző méretű apportfát kellett beledobnunk egy négyzetbe, persze itt is pontokat kellett gyűjteni, attól függően hogy milyen pontosan céloztunk az apportfával.

A harmadik feladatban pedig tárgyakat kellett egyik négyzetből a másikba átvinni, úgy hogy amelyiket a kutya megszagolta, azt a tárgyat vehettük fel a földről, majd ha a másik négyzetbe is hozzáért a kutya a tárgyhoz, akkor vissza kellett vinnünk, és újra próbálkozni vele. A cél az volt, hogy 1 perc alatt minél több tárgyat átvigyünk egyik négyzetből a másikba.

A másik feladatban minden csapatból ki kellett választanunk két jelentkezőt, egyik volt a kutya a másik pedig a gazda. Klikerrel kellett a "kutyának" megtanítani egy parancsot, persze időre, és csak nonverbális kommunikációval lehetett kommunikálni.

A következő feladatban a kutyákat kellett ölben végig vinni egy pályán időre. Csipesszel elég nehéz feladatom volt, mert miközben az ölembe volt és futottam vele, folyamatosan az arcomat nyalogatta, amitől nem láttam a lábam elé :)

Az utolsó feladat egy behívás volt időre :) Hál istennek elég gyors kutyusaim vannak, és elég motiváltak arra, hogy szél sebesen jöjjenek a behívó szóra :)

A vetélkedő végeztével hazavittük a kutyákat, és visszamentünk a Krisztina Presszóba, ami a kutyasuli mellett van közvetlen, és ott volt nekünk megterítve a késői ebédhez amit Lajos főzött a kutyásoknak :)

Mikor mindenki odaért megkezdődött az eredményhirdetés, nagy meglepetésemre a mi csapatunk lett az első helyezett :) A fagyott kutyák, melynek tagjai: Bertus Tamara-Sophie, Babinszky Zsuzsa-Sili, Grund Fanni-Hektor és Csák Petra-Csipesz :)

Egyéniben is értékelték a versenyzőket, itt harmadik helyezett lettem Csipesszel, a második öcsi lett Zsófikámmal, az első pedig Keller Zoli-Edivel :)
Mi nagyon küzdöttünk Csipesszel :) büszke vagyok a két lányomra, hogy ilyen szép eredményt értek el :)

Reméljük jövőre is ilyen jól fogjuk magunkat érezni, és rendszeresen tartunk hasonló játékos vetélkedőket :)

És íme egy kis videó, amit Fanni csinált az akadálypályáról :)

Zsófi, a négylábú színésznő :)

Múlthéten összebeszéltünk kedves kolléganőmmel Tündivel, aki a színjátszó csoportot vezeti az iskolában, hogy még nem találtak farkasnak való szereplőt a Szépség és a Szörnyeteg karácsonya című darabba, és hogy mennyire érdekes lenne, ha Zsófi lenne a színdarab farkasa. Persze azonnal vállaltuk a szerepet, mert Zsófi szeret szerepelni, és középpontba lenni, szereti ha simogatják, és mindenki vele foglalkozik, ezért úgy gondoltam, hogy neki sem lesz ezellen kifogása.

Voltunk két próbán Zsófival, ahol megtudtuk, hogy hol és mikor lépünk mi a színre, mint két vérszomjas farkas :)

És végre elérkezett a nagy nap, 2012.december 20. 15óra... Kicsit izgultam azért. Igazából semmi nagy szerepünk nem volt, csak rá kellett ijesztenünk Csészikére és Bell-re az erdőben.
Mielőtt színre léptünk volna, Zsófira ráadtam egy kecskebőr szőrmejelmezt, amitől nagyon vérszomjasnak nézett ki :)

A bemutató után az iskola minden osztálya kapott egy csomagot a Jézuskától, az 5.osztály is felvitte a terembe a maga kis csomagját, amit ki is bontottunk nagy izgalommal. Persze ebből Zsófi sem maradhatott ki, hiszen remélte, hogy ő is talál benne valami finomságot magának. :)

Összegzésként: nagyon jól éreztük magunkat a mai napon Zsófival. Nagyon büszke voltam a gyerkőceinkre, mert annyira izgultak, és olyan ügyesen szerepeltek, megtanulták  a szöveget, segítették egymást a színfalak mögött is. Tünde kolléganőm pedig nagyon sok munkát ölt bele ebbe a produkcióba, és nem hiába, hiszen szerintem nagyon ügyesek voltak a gyerekek, ügyesen használták fel azokat a tanácsokat, amiket színjátszó szakkörön elsajátítottak.

Csipesz első napjai a Rigó Iskolában

Izgatottan vártam már ezt a napot. Kicsit féltem, de annál jobban vártam, hogy végre elkövetkezzen az a nap, amikor Csipesszel indulok el dolgozni.
Bár tudtam, hogy Csipesz nem fog horror filmbe illő módon embert ölni, és bántalmazni akárkit, de attól féltem, hogy majd szétrágja az osztály berendezését :)
Megszoktam tőle, hogy itthon is mindig van a szájában valami, hol egy plüss állat, hogy egy gumicsont, hol egy lopott mamusz...Ezeket a képeket látva magam előtt kissé megrémültem, hogy majd szétszedi a gyerekek kabátját, vagy kipakolja a padokat, de csodák-csodájára nagy meglepetésemre pozitívan kellett csalódnom benne :)

Mikor megérkeztünk az iskolába, ő kedves farkcsóválással és nyaldosással üdvözölte a hozzá közeledő gyerekeket. Felmentünk a titkáriba, ahol mindig le szoktam adni Zsófit is megőrzésre, amíg a gyerkőceimet leviszem ebédelni. Az étkezőbe nem szoktam levinni a kutyát, mert nem tudok a 8 gyerekre és még a kutyára is egyszerre figyelni és fegyelmezni. Az étkező egy mumus, ott mindig elszabadul a pokol és mindenkire akkor jön rá a beszélhetnék és az egyéb dolgok, amiket meg kell fékeznem :)

Szóval leadtam Csipeszt a titkáriban, majd ebéd után mikor mentem érte, boldogan és megnyugodva láttam, hogy nem hiányolt engem, mert sokan körberajongták, simogatták, kapott egy kis jutalomfalatot is :)
Azt mondták volt az elején 1-2 nyüsszentés, de mikor elterelték a figyelmét már semmi baja nem volt a kutyusnak. Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy akkor a vizsgán sem lesz majd problémánk, hisz itt azért beleszokik majd ebbe a szituációba, itt 20percet kell egyedül lennie, míg vizsgán csak 1et :)
Ezután bementünk a gyerekekkel a terembe és mindenki odahívhatta magához Csipeszt, hogy megismerkedjen velük.

Csipeszke mindenkinek adott egy puszit, és pacsit.
Kiképzőnk Zoli utasítására tanulási időben kifektettem Csipeszt a mancsos fekhelyére, és amíg a gyerekek tanultak ő tudott pihenni és tudta, hogy neki a teremben az a helye, ott kell maradnia.

Tanulás után a gyerekek kérhettek Csipesztől 1-2 trükköt, mondtam nekik, hogy most még nem terhelhetjük túl a kutyust, hisz most van itt először, de fokozatosan majd vele is játszhatnak úgy mint Zsófival szoktak.
Csipeszke nagyon ügyesen végrehajtotta a feladatokat a gyerekeknek, sokkal gyorsabban értelmezi a parancsokat mint Zsófi, valószínűleg azért, mert ő már ebbe nőtt bele, hisz őt már 8hetes kora óta képzem, míg Zsófi volt már vagy másfél éves mikor vele elkezdtem tanulni a parancsokat.

Tehát így telt Csipesz első napja a napköziben, kicsit játékosan, kicsit gyakorolva a szeparációt, az élelem megtagadást (uzsonna), az idegeneknek való engedelmességet, zajingerekhez való alkalmazkodást stb.

Miután hazavittem Csipeszt, gyorsan kutyát cseréltem és rohantunk busszal Szegvárra az egyik kis tanítványomhoz, akinek a testvére és az unokatestvére is várta már Zsófi érkezését, hiszen nagyon szerettek régebben is vele játszani, ezért feladatokkal felkészülve indultunk dolgozni-játszani :)

Ez volt az egyik legfárasztóbb, mégis az egyik legrégebb óta várt napom. Nagyon szerettem volna már úgy dolgozni, hogy mindkét kutyámmal dolgozhassak. Még nem együtt dolgoznak, hiszen én az iskolában napközis nevelő vagyok, így 8 gyerkőcre kell vigyáznom, miközben kutyázunk, velük vagyok egész délután, így két kutyával, kezdő pedagógusként ez még elég nehezen menne nekem :) De mindennek eljön az ideje egyszer :)

Mivel ezen a héten szombaton is munkanap volt, természetesen nálunk is tanítási nap volt a Rigó iskolában. Olgával az osztályom másik tanárnőjével megbeszéltük, hogy így szünet előtt, szombaton nem nyúzzuk meg nagyon a gyerekeket, ezért hozunk be ropogtatni valót, és üdítőt, inkább karácsonyozunk egyet. Ennek örömére magammal hoztam Csipeszt, mivel Zsófi a Télapó ünnepségen volt a kis négylábú segítségem, a Karácsonyi ünnepségen pedig Csipeszre került  a sor.

Persze nem lazsáltunk egész nap. A tanulás viszont játékos formában zajlott a mai napon :) Átismételtük a történelmet, természetismeretet, matematikát. A gyerekek a jó válaszokért cserébe kérhettek egy trükköt Csipesztől. Ezt nagyon élvezték, sosem voltak még ennyire buzgók, ha tanulásról volt szó. Mindenki jelentkezett, még akkor is ha nem tudta a választ :)

A tanulás után készítettünk karácsonyi üdvözlő kártyákat a családoknak, tanároknak.

A kemény munka után pedig jöhetett a dínom-dánom, evés-ivás. Persze ennek is megvolt a negatívuma, hiszen délbe már senki nem volt éhes az ebédre... Ebédszünetben Csipeszke az igazgató irodában volt, ott vigyáztak rá, mert olyan erős a nyálelválasztása, hogy ha meglátja az ételt azonnal hatalmas cipőfűzők lógnak ki a szájából, így vele nem merem megkockáztatni az étkezőt, mert akkor a végén még gumicsónakban kellett volna kijutnunk az étkezőből a nyáltenger miatt :)

A következtetést levonva, Csipeszbe pozitívan csalódtam az elmúlt két napon, sokkal ügyesebb és fegyelmezettebb volt, mint azt gondoltam :) Nagyon büszke voltam rá, így már bátran merem vinni magammal   akárhová :)

Rénszarvas járt a Rigó iskolában :)

2012 december 6-a... Sokan várták már a mai napot, főleg a gyerekek, de nem titkolom én magam is :) Főként azért mert vártam, hogy bevihessem Zsófi nevezetű vizslarénszarvasomat a suliba :)
Mivel nem minden gyerkőcöm napközis, ezért délelőtt tartottunk egy kis Mikulás-bulit az osztállyal.
Persze már mikor megérkeztünk körbekapták Zsófit a folyosón, hiszen nem mindennapi látvány volt, egy sálas agancsos magyar vizsla és felvezetője a télapósapkába bújtatott Petra néni :)

Mikor beértünk az ötödikesekhez, az én osztályomhoz, akkor először is kihúztuk, hogy ki kinek adja majd a csomagot, amit elkészített otthon. Mivel páratlanul vannak, ezért Zsófi lett a 10. kis nebuló, akinek a neve szintén felkerült a papírra. Persze Zsófi is húzott nevet, hogy átadhassa a csomagját :)
Miután mindenki kihúzta a nevet, Zsófival mindenkihez odamentünk, majd odaadták Zsófinak a csomagot, aki kézbesítette annak az osztálytársnak, akié lett a Mikulás csomag. :)

Miután mindenki elkezdte bontogatni a kis csomagját, és eszegetni a benne rejlő finomságokat, mi Zsófival elkezdtük körbejárni az alsós osztályokat. Bekukucskáltunk persze a 6. osztályba is, hiszen év elején náluk tanítottam több órát is, ezért ők már nagyon jól ismerték Zsófit, hisz több tanórát is vele tartottam meg, például a történelem, életvitel és testnevelés órákat.

Jó volt hallani a gyerekektől, hogy milyen jó hogy Zsófika bejött hozzájuk, és még a pedagógusok is nagyon élvezték Zsófi jelenlétét, hiszen az állat asszisztált terápiák nem csak gyermekeknek hasznosak, hanem mindenkinek, és nem is kell ahhoz tevékenykedni az állattal elég ha csak jelen van, már azzal fel tudja dobni a napi rutint :)
Jövőre már Csipeszkét is szeretném magammal vinni :) Akkor már a Télanyó jelmezem mellé lesz egy Krampusz és egy Rénszarvas kísérő is :)
Már készülünk is rá :)

Látogatás a Parkerdő Idősek Otthonában

Hál'istennek elég elfoglaltak vagyunk Zsófival, mivel egyre többen érdeklődnek Szentesen a kutyás terápia iránt. Miután megjelentek rólunk a különböző cikkek, és a Szentesi tv-ben is benne voltunk, így egyre többen tudják, hogy miért is dolgozunk mi együtt Zsófival. Elsődleges célunk nem a fejlesztés, hanem a jókedv, és a kutya által közvetített nyugodtság átadása a körülöttünk lévőknek. Nagyon szeretek Zsófival az iskolába bejárni, mert a gyerkőceim nagyon tündérien tiszteletbe tartják, hogy Zsófinak is pihennie kell a játék után, ezért olyan csöndbe sosem csinálják a házi feladatot, mint amikor Zsófi is ott van velünk. Van bent a terembe egy mancs alakú párnája, amit még Ádámtól kapott, azon szokott aludni, míg a kis nebulók okosodnak. :)

Egyik nap kaptam egy e-mailt, melyben meghívtak egy látogató foglalkozást tartani a Parkerdő Otthonba Szentesen. Természetesen elfogadtam a meghívást, mihelyst Zsófi felépült a műtét utáni lábadozásból.
Így történt hogy ma ellátogattunk az Otthonba. Mivel több mint 100-an laknak itt, ezért csak a lakók egy töredéke tudott a foglalkozáson részt venni, pedig így is két csoportnak is tartottunk egy kis bemutatót. Beszéltem kicsit a segítőkutyusokról, megmutattuk Zsófi trükkjeit, amit aztán a lakók is kérhettek tőle.
Segítőkutyás feladatokat is mutattunk, például tárgyfeladást (kulcs) valamint azt hogy Zsófi hogyan segítene rajtam ha mozgás korlátozott lennék, tehát lehúzta a zoknim feladta a cipőm stb.

Volt olyan bátor jelentkezőnk aki egy sétakörre is elvitte Zsófit. De a legnépszerűbb trükk a pacsi volt a lakók körében. Az ápolók körében pedig a láb közötti szlalomozás :)

Zsófi nagyon szeret idősek között lenni, mert a simogatás a lét eleme. Itt aztán bőségesen be is gyűjtötte a napi adagot belőle :)

És nagy örömömre ma már végre a vadi új Vizslamentős pólómba dolgozhattam. Mivel Zsófi is mentett kutyus, és életcélomként tűztem ki az árva kutyusok segítését, elhelyezését, képzését, ezért úgy éreztem egy kis adománnyal támogatom a Vizslamentőket, amiért cserébe ezt a pólót kaptam tőlük.:)
Én vallom azt hogy egy mentett kutyusból is válhat nagyon jó házi kedvenc, és akár segítőkutyus, mint például Zsófiból. Ezért én mindenkinek javaslom a  menhelyes kutyusokat, vagy a fajtamentőknél található kutyusokat örökbefogadni, mert annál nagyobb tiszteletet, és szeretetet egyik kutya sem tud adni, mint egy mentett kutyus.

A Parkerdő Otthonnak pedig köszönjük a lehetőséget, hogy bemutatkozhattunk, és reméljük mihamarabb találkozunk megint :)

Lovas-kutyás bemutató a Szent László LK-nál :)

2012.november 25-én vasárnap 10órától tartott közös bemutatót a Szent László Lovas Sport Klub, a Lovakkal a Gyermekekért Közhasznú Alapítvány és a Hanimec Terápiáskutya és Sport Egyesület a Fábiáni út melletti lovardában Babinszky Zsuzsánál.

Vasárnap már reggel 8kor kimentünk Zsuzsához a családdal. Öcsi volt a hangosító, hozta a hangfalait és összerakta a hangosítást apa segítségével, anya kutyázott, én pedig intéztem a bemutató részleteit Pirivel, Zsuzsával és Zolival.
Mivel nagyon jó idő lett aznap, ezért a kinti pályákat használtuk a bemutatóhoz. A lovasok az ugrópályán bemutatóztak, míg a kutyákkal mi a füves parkolórészben állítottuk fel az akadálypályát.

Már fél10kor elkezdtek szállingózni az érdeklődők. Egyre több kocsi parkolt le mellettünk, és egyre több gyerkőc és kutya érkezett hozzánk játékra várva.

A lovasok bemutatták a tanya lovait, megmutatták, hogy hogyan zajlik az újonc lovasok képzése, a lovasiskolások segítségével, majd az érdeklődők és bátor jelentkezők is felülhettek a lovakra és kipróbálhatták milyen is nálunk a lovaglás.

 Eközben Piri Lurika póniával és kis tanítványaival mutatta be, hogy ők Nagyszénáson hogyan is szoktak játékos formában, gyerekekhez igazítva lovagolni.

A kutyákkal pedig Zoli vezényletével egy kis kiképző munkát mutattunk be játékos formában, hiszen a kutyusok kipróbálhatták a különböző agility eszközöket is.
Ezután Zsófival és Puszedlivel a beagle-el egy kis terápiás játékos foglalkozást tartottunk az ott lévő gyermekeknek. Kipróbálhatták milyen a kutyákat vezetni pórázzal és anélkül, milyen trükköket tudnak kutyáink, valamint játékokat is játszattunk például székfoglaló, faroklopó stb.

A bemutatónk célja az volt, hogy megmutassuk a nagyközönségnek, hogy milyen projektet szeretnénk bevezetni ezen a tanyán. Szeretnénk a lovas-kutyás foglalkozásokat egy fedél alá hozni. Mivel Zsuzsánál van fedeles lovarda, ezért télen is bátran tudunk dolgozni, valamint akár este is, hiszen világítás mellett nem zavarhat minket senki.

Benczur Piroska lovas játékokat tartana gyermekek részére. Már kis kortól várja a jelentkezőket, hiszen jól idomított pónijára Lurikára már a kicsi gyermekek is fel tudnak ülni, de a nagyobb gyerekeket is várja, hiszen  nagy lovon is tud foglalkozást tartani. 

Babinszky Zsuzsához és lovasaihoz pedig díjlovas foglalkozásra és lovagló tanfolyamokra lehet jelentkezni, valamint a lovassportok többféle ágazatában tud szakszerű segítséget adni.

Keller Zoltánhoz a problémás kutyákkal lehet érkezni, rehabilitáció céljából, valamint nagy tervünk, hogy terápiás kutyák képzését beindítsuk, hogy minél több intézményt el tudjunk látni kutyás foglalkozással.

Hozzám pedig kutyás játékokra lehet érkezni. Nem csak sajátos nevelési igényű gyermekeket várok, hanem minden olyan gyerkőcöt, aki szereti a kutyákat, szeretne kutyás foglalkozáson részt venni. Ép gyermekeknél is, például a visszahúzódó gyermekeknél is nagy sikereket tudunk elérni. Valamint például ha a gyermeknek még nem tisztázottak például a téri irányok, vagy mozgás problémái vannak, vagy nem indul meg a beszéd stb, akkor fejlesztő foglalkozáson is részt vehetnek, mind csoportos mind pedig egyéni foglalkozás keretein belül. Ezen kívül szeretném a gyermekekbe már kis korban beépíteni, hogy hogyan kell egy kutyával bánni, kommunikálni, hogyan kell ápolni, gondoskodni egy állatról, ez mind-mind fontos a gyermekek életében, hogy később egyre kevesebb kutyatámadás lehessen.

A bemutató végére a látogatók száma már elérte a körülbelül 200főt is, hiszen a kocsik folyamatosan érkeztek, ha valaki elment jött helyette más, így délután 3óráig folyamatosan voltak érdeklődők a tanyán. Az emberek felülhettek a lovakra, kipróbálhatták saját kutyáikkal is a kutyakiképzés lehetőségeit, játszhattak Zsófival fejlesztő játékokat, melyek nem csak sérült gyermek érdekes, és hatásos, hanem mindenkinek.

Ha valakit érdekel valamelyik lovas-kutyás foglalkozásunk, akkor érdeklődni lehet nálunk:

Piri: 70/944-56-35.

Zsuzsa: 30/852-26-60.

Zoli: 30/463-00-55.

Petra: 30/33-44-494.

Téli szünetben pedig egy tábort szeretnénk szervezni, ahol mind lovas foglalkozások, mind pedig kutyás foglalkozások lennének terítéket. Érdeklődni nálunk :)

A fejlesztő órák forgatagában

Zsófival ismét a fejlesztő csoportban jártunk ahol ezúttal kommunikáció és szenzomotoros fejlesztő órát tartottunk.
A szenzomotoros fejlesztés lényege: A szenzoros (látás, hallás, taktilis, vesztibuláris, proprioceptív, szaglás és ízlelés) és motoros (mozgásos) rendszerek integrációjával az idegrendszer stimulálása, a kérgi funkciók összekapcsolása. Vagyis: a koordinációs képesség és ritmusérzék az ügyesség, az erő, a rugalmasság, egyensúlyozó képesség, gyorsaság, kreatív mozgások megvalósítása.

Mi Zsófival ezt a szenzomotoros fejlesztést átformáltuk kutyás játékokra. Az órát mint mindig üdvözléssel kezdtük. Mivel súlyosan fogyatékkal élő gyermekekről van szó ebben az osztályban, itt még fontosabb az, hogy az óra elején odamenjen hozzájuk a kutya és ők megsimogathassák, hiszen náluk már az is nagyon nagy siker ha egyáltalán észlelik, hogy ott van a kutya a teremben. Az egyik kislány a múlthéten körülbelül fél óra elteltével érzékelte először Zsófit, most viszont azonnal és nagy mosollyal és jókedvvel szállt be a játékokba, a maga módján.

Az üdvözlés után gyakoroltuk kicsit, hogy a gyermekek felismerjék a jelüket. Ki kellett választaniuk a saját jelüket, majd ezután Zsófi odavitte nekik.

Ezután tovább folytattuk az alak-háttér felfogásának fejlesztését, egy tábla kirakósat játszottunk, kivettük a figurákat, a gyermekeknek pedig a megfelelő formába kellett tenniük ezeket.

Majd Zsófi memóriatábláját használtuk fel szem-kéz kordináció fejlesztéséhez. A gyermekeknek mozgatniuk kellett a kis csontocskákat, valamint a lyukakba jutalomfalatokat kellett eldugniuk Zsófinak.

Mivel a szenzomotoros fejlesztéshez hozzátartozik a taktilis érzékelés fejlesztése, ezért elhoztam nekik a már sokat használt játékunkat, a hajgumi tapogatós játékot. A gyerekek szemét bekötöttük, Zsófi testén elrejtettem egy hajgumit és a gyermekeknek a tapintó érzékelésüket használva kellett megtalálniuk a hajgumit. Némelyik gyermek nagyon jól teljesített, némelyikőjüknek sajnos még a szemét sem lehetett bekötni, és a feladatot nem tudták helyesen értelmezni. 

Utolsó játékunk ismét egy kis szem-kéz koordináció fejlesztéséhez fűződő feladat volt. A gyermekeknek labdát kellett gurítaniuk Zsófinak. Ez nehéz feladatnak bizonyult számukra, mert a gurító mozgást nehezen tudták kivitelezni.

Szenzomotoros fejlesztő óra után tartottunk Zsófival kommunikáció fejlesztő foglalkozást ugyan ebben a csoportban.
Ezt a foglalkozást is köszöntéssel kezdtük, hiszen nem azonos napon volt a szenzomotoros fejlesztő órával. 
Az óra anyaga a téli öltözködés volt, ezért Barbi kolléganőmmel ötleteltünk, hogy mit is kellene a gyermekek képességeihez mérten játszanunk.
Mivel kommunikáció fejlesztés volt, ezért az arc izmait is "meg kellett mozgatnunk" :) A fújó mozgást gyakoroltuk, hogy egy asztalra tettünk kölesgolyót, majd a gyermekeknek egyesével oda kellett fújniuk Zsófinak a kölesgolyót. Két gyermek kivételével nem nagyon sikerült kivitelezni a feladatot, mivel ezek a gyermekek súlyosan halmozottan fogyatékkal élők, ezért nem beszélnek, és nehezen értelmezik az utasításokat, ezért volt, aki csak pöckölte a golyót, de ez így legalább a finom motorikájukat fejlesztette.

Mivel a téli öltözködés volt a téma, ezért behoztuk a gyerekek sapkáját, sálát, kesztyűjét, cipőjét. Zsófi a szájában odavitte a gyermekeknek a ruhadarabjaikat, majd az asszisztensek segítségével a gyerekeknek fel kellett venniük ezeket a ruhadarabokat. 

Közben gyakoroltuk a ruhadarabok nevét, mi micsoda, hova kell felvenni. Mivel minden gyermeknek egyéni segítség nyújtás szükséges ezért elég hosszadalmas feladat volt, hiszen egyedül nem tudnak felöltözni, az asszisztensek segítségére szorulnak.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat a fejlesztő csoportban. Zsófinak elég nehéz feladat volt, hiszen a gyermekek nem érzékelik megfelelően a fájdalmat, és nem tudják a tetteiket mérlegelni, ezért többször ráléptek Zsófi farkára, a körmét piszkálták, a szemébe majdnem belenyúltak, a fülét, lábát megszorították, ő pedig tűrte hősiesen. Biztosan érzi azt, hogy nem agresszióból, nem direkt csinálják ezt vele a gyermekek, hanem azért hogy jobban megismerjék, ők máshogyan tapogatnak, máshogy érzékelnek, ezért viselkednek a kutyával is máshogy. De hál istennek Zsófinak nagyon nagy a türelme, és élvezi  a munkát, ezért tudunk a súlyosan sérült gyermekekkel is foglalkozást csinálni, hogy nekik is kicsit feldobjuk a napjukat, és új ingereket vigyünk be a foglalkozásaikba.

A Szivárvány hídon túl... :(

Hétfő reggel egy szomorú hírrel hívott fel kedves barátom Ádám. Ronnie kutyusa elpusztult az éjjel. Először el sem akartam hinni, hisz egy ilyen dologba nagyon nehéz belegondolni hirtelen.... Elpusztult, nincs többé... hiába keressük, hívjuk, várjuk hogy hozza Ádám a kutyasuliba többet nem tudja...
Mérhetetlen az  a fájdalom amit most Ő érez... Elveszítette a társát...Azt aki minden nap hazavárta, akivel sok terve és célja volt az életben. Munkakutya versenyeken szeretett volna Ronnival részt venni, de sajnos az élet közbevágott... :(
Hétfőn elmentem Ádámhoz, tudtam, hogy mennem kell, ott kellett lennem, meg kellett néznem még utoljára Ronniet hogy elbúcsúzhassak tőle... :( Jaj nagyon nehéz erről könnyek nélkül írni... hisz annyira rossz volt látni hogy hiába ülünk mellette, hiába hívjuk a nevén ő már többet nem fog felébredni..

Eszembe jutott sokszor, milyen is volt mikor először találkoztunk. Zsófi első engedelmes órájára mentünk a Sportpályára Ádámhoz, aki persze hozta magával kutyusát Ronniet. Először azt hittem egy farkas, ordas németjuhász révén nagyon hasonlít a farkasra. Azelőtt még sosem láttam a német juhász ordas változatát, de nagyon megtetszett. Pár hét elteltével már Ádám meg is engedte hogy labdázzak vele, utána pedig segítettem nekik az engedelmesnél mint zavaró tényező és fő kritikus :)

Majd januárba jött a rossz hír, Ronnienak gyomorcsavarodása volt. Hosszas műtét után sikerült az életét megmenteni. Hosszas lábadozás után, azért láttuk a fényt az alagút végén.

Nyáron sokat kutyáztunk együtt, vittük Zsófit és Ronniet is a gátra futni, kutyasuliba, városba sétálni stb..

Szeptemberben letették Ádámmal az IPO1-es munkavizsgát, emellett a tenyészszemlén 2.-ok lettek. Nagyon büszke volt rájuk az egész kutyaiskola.

Olyan rossz belegondolni, hogy most már nincs akivel labdázzak, és aki buldózerként az embernek ütközve hozza vissza az eldobott labdát...Nem lesz akit fogjak bemutatón mikor őrző-védőzünk... Nincs aki szétugassa a kutyasulit ha labdát dobálunk előtte...
Nem lesz akit nyáron titokban eperrel etessek...Nem lesz akit elképedve nézünk a kutyasuliban, hogy na igen ő egy vérbeli munkakutya...
Látom magam előtt a beszélni tudó szemét, ahogy szugerált, hogy na érj már hozzám, köss már belém, vagy történjen már valami, mert dolgozni akarok.. :)

Nagyon hiányzol nekünk Arachis Ronnie. Pótolhatatlan vagy... Egy személyiség voltál, egy társ, egy barát és egy nagyon jó munka kutya, aki imádott dolgozni...
Nyugodj békében és vigyázz ránk föntről!!