MPS konferencia Gödöllő

Még fel sem fogtuk, hogy már terápiás párost alkotunk Zsófival, de már megint úton voltunk egy újabb küldetéssel.
A vizsgát követő nap reggel negyed 5kor keltünk Zsófival. Összekészültünk és indultunk is Gödöllőre az MPS(Mukopoliszacharidózis) találkozóra. Az MPSről azt kell tudni, hogy ez egy olyan ritka genetikai betegség, amit egy enzimhiány okoz. Ezáltal az emberi szervezetben a hosszú láncú szénhidrátok nem tudnak lebomlani, ezek a szervezetben felhalmozódnak és testi és szellemi leépülést okozhat.

Vonattal indultunk neki ennek az álmos reggelnek Zsófi babával. Útközben felszállt a vonatra Kata és Zorka is így négyesbe utaztunk  tovább Gödőllőig.

Mivel ott még nem volt annyira ismert, hogy mi is valójában a kutyás terápia ezért nem tudták milyen igényeink lehetnek. Sajnos csak egy folyosónyi helyet kaptunk, így a játékaink nagyrészét ami terveztünk volna a kutyákkal és gyerekekkel megvalósíthatatlan maradt.
azért tudtunk csinálni bátorság próbát, trükkök kérését, mondókázást, pórázon vezetést, memória táblát, kutyasimogatósdit.

A gyerekek nagyon élvezték már a kutyák puszta jelenlétét is, Zsófi és Zorka pedig azt, hogy annyi simogatást kapnak, hogy egy hétre elegendő lesz nekik :)

Eleinte meg voltak szeppenve a gyerekek, mikor a kutyák ugatással köszöntek nekik, vagy mikor a jutalomfalatokat keresték meg a testükön elrejtve, de hamar feloldódtak és már ők is bátran kértek tőlük trükköket.

A délelőtti játékok során, ebéd után Kata egy PPT-os bemutatót tartott  a terápiás és segítő kutyák munkájáról, majd ezt követően Zsófival és Zorkával be is mutattuk ezeket a feladatokat. Volt közte kulcs-érem-póráz feladás, kosár cipelés, zokni lehúzás stb. A gyerekekkel játszottunk utánozd a kutyát, trükk kérést stb.

A visszajelzések alapján nagyon tanulságos volt a bemutatónk, mert sokan nem tudták, hogy a kutyák ilyen hasznosak is lehetnek egy sérült ember életében és hogy ennyi mindenre meg lehet őket tanítani.

Mi pedig azt élveztük, hogy megmutathattuk az embereknek hogy milyen is a mi életünk a kutyáinkkal és hogy mennyire nagy szükség van rájuk az intézményekben :)

Délután a teljes kimerülésben indult haza a kis négyes fogat Gödöllőről. Voltunk a kutyáinkkal Mc Donalds-ba is kávézni, majd folytattuk a röpke 4órányi vonaton zötykölődésünket Zsófival haza Szentesre.

Szegény Zsófi nagyon kimerült ezen a héten. Szinte minden nap oda voltunk Szegeden, azért oda is 3óra buszozás plusz a terápiás munka kimerítő volt, aztán pénteken Kecskemétre utazás és a vizsgánk, aztán másnap hajnalba indulás Gödöllőre, 8óra vonatozás és ott is több óra játék a gyerekekkel és bemutatóval.
Tehát a 7 napból 6ot végig dolgoztunk, ma már csak a pihenés vár rá. De én persze nem nyugszom és amíg Zsófi pihizik én Csipeszkének tanítgatom az újabb trükköket hogy utolérje a nővérkéjét :)

Zsófi terápiás vizsgája 2012.09.14.

Elérkezett a várva várt nap, amikor is végre túl eshettünk a nagy vizsgánkon.

Fél 1 körül Mátéval és Danival elindultunk Kecskemétre a vizsgánk helyszínére. Mikor odaértünk még kicsit lemozgattuk kint a kutyákat az iskola udvarán, majd bementünk a suliba, ahol megrohamoztak minket a gyerekek :)

Az volt a jó, hogy nem izgultam úgy mint a temperamentum vizsga előtt. Ott az volt a baj, hogy semmi felkészüléssel, előtte való délután megtudva indultunk neki a megmérettetésnek, úgy hogy Zsófi előtte 3 hétig nem is dolgozott, mert tüzelt, de most már a Szegedi hospitálások során is nagyon pozitív élményeink voltak, és már akkor tudtam, hogy ezt hogy gyerekekkel foglalkozzunk nem csak én akarom ennyire, hanem Zsófi is.
Nincs annál jobb érzés, mikor azt látom, hogy a kutyám mekkora örömmel dolgozik a gyerekeknek, mennyire élvezi a simogatásokat, majd elalél a gyerkőckezek alatt, és mekkora farokcsóválással megy pórázon másokkal is.

A vizsgán utolsóként kerültünk sorra. A gyerkőcök is már fáradtak voltak, mi is már azt vártuk, hogy mehessünk végre haza.
Beértünk Zsófival  terembe, a gyerekek egyszerre sikoltottak fel, hogy Zsóóóóóffiiiii véééégreee :)
Beléptünk az ajtón, és levettem róla a pórázt. Odavezettem a gyerekekhez egy gyors simire, hogy ő is összeismerkedjen velük, meg persze, hogy a gyerekek is végre megfoghassák :)

Ezután egyesével jöttek ki és kértek Zsófitól pacsit köszönés képpen, mivel időszűkében voltunk, nem mindenki jöhetett ki, ezért a többieknek Zsófi messziről integetett, a Helló parancsra, amivel levette a lábáról a vizsgabizottságot is :)

Ezután jött a székfoglalós játékunk. Mikor Zsófi ugatott a gyerekeknek el kellett foglalniuk egy széket. :)

A rohangálás után a győztes kérhetett Zsófitól egy trükköt, persze előtte bemutattunk pár trükköt, hogy miből is válogathat :)

Ezután jött a pórázon követés. Az egyik gyerkőc vezette Zsófit, míg egy másik gyerkőc adta neki az utasítást, hogy az akadály pályán, mit hajtson vele végre, pl hogy a zsámolyra ültesse fel a kutyát, fektesse a sátor elé stb....(egy kis téri orientáció fejlesztés :) )

Ezután jött a közös mondókázás. Körbeülték Zsófit és közösen elmondtuk a Mit csinál a kis kezem című mondókát, amit Zsófit kellett elmutogatniuk. :) Ezután közösen megrohamozták Zsófit egy nagyölelésre :)

A vizsgánk nagyon jól sikerült, én is ezt éreztem, és a vizsgaelnök is megerősített ebben. Azt mondta én voltam a legbátrabb azzal, hogy a terembe érve azonnal levettem a pórázt a kutyámról és hogy póráz nélkül is mennyire ügyesen dolgoztunk együtt.
Nagyon jól estek a dícsérő szavak. Azt mondta, rá se ismert Zsófira az idegenvezetős feladatban, mert ugye temperamentum vizsgán lefeküdt hűsölni, itt pedig farokcsóválva ment szépen a gyerekekkel, mintha nem is ugyan az a kutya lett volna a kettő. :)

Este mikor hulla fáradtan de boldogan hazaértünk, Zsófit azonnal lefektettem, mert másnap reggel korán indultunk Gödöllőre az MPS találkozóra. :)

Hospitálás Szegeden

Megkezdődött a hospitálásunk Szegeden. Először csak egyedül mentem be, és megnéztem Era és Bajszi kutya munkáját a Sólyom utcai iskolában.
Nagyon jó volt látni egy ilyen összeszokott párost dolgozni. Bajszi olyan otthonosan mozog az iskolában, mintha ott élne, az osztályterembe még kis kuckója is van ahová vissza tud vonulni ha elfárad, a gyerekeknek pedig teljesen természetes dolog, hogy ő is ott van köztük.

Második alkalommal már Zsófival együtt mentem be a szegedi Agyagos utcai fiatal felnőttek intézetébe.
Meglepően sokan jöttek el a kutyás foglalkozásra. Annyira sokan voltak, hogy nem is volt nálam annyi jutalom falat, mert körülbelül max 10 főre számoltam, ehelyett voltak kb 20an, tele volt a terem.

Én azt láttam Zsófin hogy nagyon élvezi, hogy végre megint dolgozhat, ment oda mindenkihez barátkozni, boldogan csinálta a feladatokat nekik.
Tanultunk egy új játékot is a faroklopót, amikor mindenki kap egy farkincát amit a nadrágjukba kell tűrniük, és a vadászkutyának ezt kell kilopnia és odahoznia nekem a vadásznak.
Zsófia azonnal ráérzett a feladatra, mivel vadászkutya nagyon tetszett neki, hogy apportozhat egy kicsit :)


Voltunk a Sólyom utcai iskolában is dolgozni, ahol az egyik főiskolai tanárom Erika vezényelte le a foglalkozásomat. Jó volt, hogy két olyan ember volt ott, akik már régóta foglalkoznak kutyaterápiával, mert így ők már kritikus szemmel tudták nézni, hogy mi az ami esetleg problémás lehet a munkánk során.
Hál istennek még az idegen vezetés is jó volt úgy ha a gyerekek kezébe adtam a jutalomfalatot és ők vezették így ezzel Zsófit.
Játszottunk székfoglalósat, akadálypályát, pórázon vezetést, mondókázást a kutyussal stb.

Zsófi nagyon jól teljesített ezért nyugodt szívvel indultam neki a másnapi vizsgánknak. :)

Zsófi temperamentum vizsgája: 2012.09.02.

Az életünkben nagy változások következtek be mostanában. Először is én munkát kaptam a szentesi Rigó Alajos Általános Iskolában, ezért keveset tudok a kutyáimmal foglalkozni. Másrészt pedig új egyesületbe kerültünk, mert a régi egyesületünk sajnos olyan messzire volt a lakóhelyünktől, hogy az oda való utazás költségeit sem tudtuk volna fizetni, és időben is nehéz volt egyeztetni a találkozókat.

Már pont kezdtem keresgélni az új egyesületet magunknak, mikor szombaton délben hazaéve a kutyasuliból látom, hogy van pár nem fogadott hívás a telefonomon Pannitól. Visszahívtam és mondta, hogy lehet, hogy sokkot fogok kapni, de másnap lenne egy temperamentum vizsga Kecskeméten és hogy Kata is menni akar Zorkával és hogy próbáljuk meg mi is.
Azonnal hívtam Zolit az új egyesületünk a Hanimec elnökét, hogy mi a teendő, kit keressek meg, hogy ténleg mehessünk vizsgázni. Egész délután telefonálgattam, de végül sikerült elérni, hogy másnap Katáékkal együtt elmehessünk vizsgázni.
Szóval röviden összefoglalva, 3nap alatt történt egy egyesület váltás és egy temperamentum vizsga :) Tehát az elkeseredésből átkerültem a felhőtlen boldogságba :)

Zsófival még szombaton nem tudván, hogy másnap vizsgázunk elgyakoroltuk az alap engedelmest, meg trükköket stb, este pedig az élelem megtagadást gyakoroltuk el, és így indultunk neki a temperamentum vizsgának, minden felkészültség nélkül....

Nos vasárnap apa, Máté és Dani vitt át minket Kecskemétre. Ott megismertük az ottani vizsgázókat, és az elnökséget. Mindenki nagyon szimpatikus és segítőkész volt velünk.

Katával még gyakoroltunk kis engedelmes feladatokat, meg az idegen vezetést, Zoli is csinált Zsófival pár élelem megtagadást.

Utolsó előttiként kerültünk sorra Zsófival. Addigra már 5 páros volt túl a vizsgán tehát addigra már olyan szinten izgultam, hogy nehéz volt koncentrálni a vizsgára.
Az engedelmes részt végig póráz nélkül kellett végrehajtani, ami azért volt nehézkes, mert Zsófi akkor még kissé levert és depresszív volt, előtte fejezte be a tüzelését ami 3 hétig tartott, és addig nem tudtam vele gyakorolni, és még a hormon háztartás változása miatt nem volt a régi, ezért láb mellett követésnél elég bőcörgősen lassan dolgozott, de mindent megcsinált ügyesen, csak körülbelül úgy mint egy 12éves kutya :)

Amikor az idegen kutyával és gazdájával találkoztunk az egy furcsa élmény volt. Egy kerekes székes férfi volt  a kutyájával. Ez azért volt furcsa mert neki a jobb keze felől volt a kutya, tehát a két kutya egymással szembe volt ennél a feladatnál. Zsófi érezte, hogy nagyon izgulok ezért azt csinálta, mint ilyenkor mindig, hogy leül és azonnal felemeli a fenekét, a bemutatókon is mindig ez van, valahogy érzi, hogy én is menekülnék a helyzetből és ő is abba a pozícióba helyezkedik...

Ezután jött a helyben maradás, amit persze kisujjból megcsinált, nem mozdult el, végig figyelt engem és várta a következő utasításomat, ez a feladat azért volt számomra rossz mert pont délben a 35fokban a tűző napon dolgoztunk, és nem volt olyan pont az udvarba ahol árnyékba tudtam volna kifektetni... De hál istennek nem zavarta meg a dolog.

Ezután jött az a feladat amikor 6 idegen ember közelít meg minket nagy hangzavarral, megcsipkodják, megölelgetik a kutyát. Hát Zsófia ezt a feladatot még élvezte is, nemhogy menekült volna a helyzettől :)

Ezután jöttek a benti feladatok:
- szeparáció: amikor ki kellett mennem a teremből és a kutya bent maradt idegenekkel egyedül, de meg se nyikkant, azt mondta a vizsgaelnök, hogy nem igazán viselte meg, hogy ott hagytam és hogy nagyon ügyes volt :)
- élelem megtagadás: hát konkrétan én sem vettem észre mikor repült a májaskenyér, Zsófi sem kapott utána, nem is kellett rászólnom, úgyhogy nagyon megnyugodtam
- zajkeltés: ez vicces volt, mert mikor eldobták a mankót a földön én akkorát ugrottam, és majdnem fel is sikoltottam,  hirtelen úgy megijedtem, de Zsófi még csak oda se bagózott, hogy valami zaj történt, szóval ennél a feladatnál én megbuktam :D
- a játék helyzetnél volt az, hogy Zsófi inkább ment a szobában lévő emberekhez simogatást gyűjteni, mint hogy játsszon, de azt mondták ez nem baj, hogy az embereket ennyire szereti :)

Az egyedüli problémás feladatunk az idegen vezetés volt. Zsófia befeküdt az árnyékba a hideg betonra és nem akart felkelni.. Ezt a feladatot én rontottam el. Azzal hogy egy bokor mögül néztem a kutyát. Azt hittem ha elbújok azzal arra ösztökélem, hogy hajtsa végre más utasítását. De a vizsgaelnök azt mondta, hogy ezzel, hogy elbújtam és messzebbről néztem őt, ezzel csak feladathelyzetben hagytam a kutyát, hogy várja, az utasításaim, ezzel nem adtam át az irányítását másnak. És hogy egy terápiás kutyánál minden megtett lépésnek együtt kell örülnünk, és hogy lásson engem, de tudja, hogy mással kell most dolgoznia. Nos igen itt valóban én hibáztam, de miután odamentem és átadtam újból a pórázt megcsinált mindent idegennek is.
Az a legrosszabb, hogy ez volt az a feladat amitől kicsit sem féltem mert tudtam, hogy a kutyasuliba is meg itthon is unokahugaim is dolgoztak már vele mindenkinek megcsinált mindent, nem gondoltam, hogy ebbe leszünk bénák.

A kiborítós és a csont elvétele is jól sikerült, semmi agressziót nem mutatott a kutya :)

Tehát egy sikeres napot zártunk és hirtelen sokként ért, hogy két hét múlva lesz a második forduló, szóval nem sok időnk jut a gyakorlásra és a hospitálásra..