Kutyás vetélkedő

Minden évben egy közös vacsora keretében zajlik az évzáró ünnepség a kutyaiskolában. Idén azonban egy remek ötlete támadt Sipos Tibinek a Köröstoroki Ebtanoda vezetőjének, mégpedig, hogy tartsunk egy kutyás vetélkedőt, ahová meghívunk más városok kutyaiskoláinak tanoncait is.
Így került sor a 2012 december 22-i kutyás vetélkedőre és világvége afterpartyra :)

Reggel már fél 10-kor gyülekeztünk a kutyaiskolában. Nagyon hideg volt.. és ködös idő, de ez mégsem lehetett akadály a kutyafanatikusok körében, hiszen több mint 20 kutyával neveztek a vetélkedőre. :)
10 óra magasságában el is kezdődött a várva várt vetélkedő :) Először is, minden nevező húzott egy számot 1-től 5ig. Így alakult ki 5 csapat, mindenki ahhoz a csapathoz tartozott, amelyik számot húzta. Minden csapatnak ki kellett találnia egy csapatnevet, majd egyesével bemutatkozni, és a párosok neveit bemondani.
Ezután kezdődhetett az első igazi feladat, egy akadály pálya. Az akadálypályával nincs is baj, de ha ezt időre kell teljesíteni, ráadásul csúszós jeges-havas fűben, akkor már veszélyes. Nem is véletlen, hogy elestem a célba beérve :) Öcsi Zsófival csinálta a vetélkedőt, én pedig Csipeszkével. Mindkét kutyusom nagyon ügyesen teljesített, Csipeszt még nem vittem rá a nagy "A" akadályra, mert nagynak gondoltam neki, ezért azt kikerültük, amiért másodperceket kaptunk büntetésként.

A második feladatban 3 különböző méretű apportfát kellett beledobnunk egy négyzetbe, persze itt is pontokat kellett gyűjteni, attól függően hogy milyen pontosan céloztunk az apportfával.

A harmadik feladatban pedig tárgyakat kellett egyik négyzetből a másikba átvinni, úgy hogy amelyiket a kutya megszagolta, azt a tárgyat vehettük fel a földről, majd ha a másik négyzetbe is hozzáért a kutya a tárgyhoz, akkor vissza kellett vinnünk, és újra próbálkozni vele. A cél az volt, hogy 1 perc alatt minél több tárgyat átvigyünk egyik négyzetből a másikba.

A másik feladatban minden csapatból ki kellett választanunk két jelentkezőt, egyik volt a kutya a másik pedig a gazda. Klikerrel kellett a "kutyának" megtanítani egy parancsot, persze időre, és csak nonverbális kommunikációval lehetett kommunikálni.

A következő feladatban a kutyákat kellett ölben végig vinni egy pályán időre. Csipesszel elég nehéz feladatom volt, mert miközben az ölembe volt és futottam vele, folyamatosan az arcomat nyalogatta, amitől nem láttam a lábam elé :)

Az utolsó feladat egy behívás volt időre :) Hál istennek elég gyors kutyusaim vannak, és elég motiváltak arra, hogy szél sebesen jöjjenek a behívó szóra :)

A vetélkedő végeztével hazavittük a kutyákat, és visszamentünk a Krisztina Presszóba, ami a kutyasuli mellett van közvetlen, és ott volt nekünk megterítve a késői ebédhez amit Lajos főzött a kutyásoknak :)

Mikor mindenki odaért megkezdődött az eredményhirdetés, nagy meglepetésemre a mi csapatunk lett az első helyezett :) A fagyott kutyák, melynek tagjai: Bertus Tamara-Sophie, Babinszky Zsuzsa-Sili, Grund Fanni-Hektor és Csák Petra-Csipesz :)

Egyéniben is értékelték a versenyzőket, itt harmadik helyezett lettem Csipesszel, a második öcsi lett Zsófikámmal, az első pedig Keller Zoli-Edivel :)
Mi nagyon küzdöttünk Csipesszel :) büszke vagyok a két lányomra, hogy ilyen szép eredményt értek el :)

Reméljük jövőre is ilyen jól fogjuk magunkat érezni, és rendszeresen tartunk hasonló játékos vetélkedőket :)

És íme egy kis videó, amit Fanni csinált az akadálypályáról :)

Zsófi, a négylábú színésznő :)

Múlthéten összebeszéltünk kedves kolléganőmmel Tündivel, aki a színjátszó csoportot vezeti az iskolában, hogy még nem találtak farkasnak való szereplőt a Szépség és a Szörnyeteg karácsonya című darabba, és hogy mennyire érdekes lenne, ha Zsófi lenne a színdarab farkasa. Persze azonnal vállaltuk a szerepet, mert Zsófi szeret szerepelni, és középpontba lenni, szereti ha simogatják, és mindenki vele foglalkozik, ezért úgy gondoltam, hogy neki sem lesz ezellen kifogása.

Voltunk két próbán Zsófival, ahol megtudtuk, hogy hol és mikor lépünk mi a színre, mint két vérszomjas farkas :)

És végre elérkezett a nagy nap, 2012.december 20. 15óra... Kicsit izgultam azért. Igazából semmi nagy szerepünk nem volt, csak rá kellett ijesztenünk Csészikére és Bell-re az erdőben.
Mielőtt színre léptünk volna, Zsófira ráadtam egy kecskebőr szőrmejelmezt, amitől nagyon vérszomjasnak nézett ki :)

A bemutató után az iskola minden osztálya kapott egy csomagot a Jézuskától, az 5.osztály is felvitte a terembe a maga kis csomagját, amit ki is bontottunk nagy izgalommal. Persze ebből Zsófi sem maradhatott ki, hiszen remélte, hogy ő is talál benne valami finomságot magának. :)

Összegzésként: nagyon jól éreztük magunkat a mai napon Zsófival. Nagyon büszke voltam a gyerkőceinkre, mert annyira izgultak, és olyan ügyesen szerepeltek, megtanulták  a szöveget, segítették egymást a színfalak mögött is. Tünde kolléganőm pedig nagyon sok munkát ölt bele ebbe a produkcióba, és nem hiába, hiszen szerintem nagyon ügyesek voltak a gyerekek, ügyesen használták fel azokat a tanácsokat, amiket színjátszó szakkörön elsajátítottak.

Csipesz első napjai a Rigó Iskolában

Izgatottan vártam már ezt a napot. Kicsit féltem, de annál jobban vártam, hogy végre elkövetkezzen az a nap, amikor Csipesszel indulok el dolgozni.
Bár tudtam, hogy Csipesz nem fog horror filmbe illő módon embert ölni, és bántalmazni akárkit, de attól féltem, hogy majd szétrágja az osztály berendezését :)
Megszoktam tőle, hogy itthon is mindig van a szájában valami, hol egy plüss állat, hogy egy gumicsont, hol egy lopott mamusz...Ezeket a képeket látva magam előtt kissé megrémültem, hogy majd szétszedi a gyerekek kabátját, vagy kipakolja a padokat, de csodák-csodájára nagy meglepetésemre pozitívan kellett csalódnom benne :)

Mikor megérkeztünk az iskolába, ő kedves farkcsóválással és nyaldosással üdvözölte a hozzá közeledő gyerekeket. Felmentünk a titkáriba, ahol mindig le szoktam adni Zsófit is megőrzésre, amíg a gyerkőceimet leviszem ebédelni. Az étkezőbe nem szoktam levinni a kutyát, mert nem tudok a 8 gyerekre és még a kutyára is egyszerre figyelni és fegyelmezni. Az étkező egy mumus, ott mindig elszabadul a pokol és mindenkire akkor jön rá a beszélhetnék és az egyéb dolgok, amiket meg kell fékeznem :)

Szóval leadtam Csipeszt a titkáriban, majd ebéd után mikor mentem érte, boldogan és megnyugodva láttam, hogy nem hiányolt engem, mert sokan körberajongták, simogatták, kapott egy kis jutalomfalatot is :)
Azt mondták volt az elején 1-2 nyüsszentés, de mikor elterelték a figyelmét már semmi baja nem volt a kutyusnak. Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy akkor a vizsgán sem lesz majd problémánk, hisz itt azért beleszokik majd ebbe a szituációba, itt 20percet kell egyedül lennie, míg vizsgán csak 1et :)
Ezután bementünk a gyerekekkel a terembe és mindenki odahívhatta magához Csipeszt, hogy megismerkedjen velük.

Csipeszke mindenkinek adott egy puszit, és pacsit.
Kiképzőnk Zoli utasítására tanulási időben kifektettem Csipeszt a mancsos fekhelyére, és amíg a gyerekek tanultak ő tudott pihenni és tudta, hogy neki a teremben az a helye, ott kell maradnia.

Tanulás után a gyerekek kérhettek Csipesztől 1-2 trükköt, mondtam nekik, hogy most még nem terhelhetjük túl a kutyust, hisz most van itt először, de fokozatosan majd vele is játszhatnak úgy mint Zsófival szoktak.
Csipeszke nagyon ügyesen végrehajtotta a feladatokat a gyerekeknek, sokkal gyorsabban értelmezi a parancsokat mint Zsófi, valószínűleg azért, mert ő már ebbe nőtt bele, hisz őt már 8hetes kora óta képzem, míg Zsófi volt már vagy másfél éves mikor vele elkezdtem tanulni a parancsokat.

Tehát így telt Csipesz első napja a napköziben, kicsit játékosan, kicsit gyakorolva a szeparációt, az élelem megtagadást (uzsonna), az idegeneknek való engedelmességet, zajingerekhez való alkalmazkodást stb.

Miután hazavittem Csipeszt, gyorsan kutyát cseréltem és rohantunk busszal Szegvárra az egyik kis tanítványomhoz, akinek a testvére és az unokatestvére is várta már Zsófi érkezését, hiszen nagyon szerettek régebben is vele játszani, ezért feladatokkal felkészülve indultunk dolgozni-játszani :)

Ez volt az egyik legfárasztóbb, mégis az egyik legrégebb óta várt napom. Nagyon szerettem volna már úgy dolgozni, hogy mindkét kutyámmal dolgozhassak. Még nem együtt dolgoznak, hiszen én az iskolában napközis nevelő vagyok, így 8 gyerkőcre kell vigyáznom, miközben kutyázunk, velük vagyok egész délután, így két kutyával, kezdő pedagógusként ez még elég nehezen menne nekem :) De mindennek eljön az ideje egyszer :)

Mivel ezen a héten szombaton is munkanap volt, természetesen nálunk is tanítási nap volt a Rigó iskolában. Olgával az osztályom másik tanárnőjével megbeszéltük, hogy így szünet előtt, szombaton nem nyúzzuk meg nagyon a gyerekeket, ezért hozunk be ropogtatni valót, és üdítőt, inkább karácsonyozunk egyet. Ennek örömére magammal hoztam Csipeszt, mivel Zsófi a Télapó ünnepségen volt a kis négylábú segítségem, a Karácsonyi ünnepségen pedig Csipeszre került  a sor.

Persze nem lazsáltunk egész nap. A tanulás viszont játékos formában zajlott a mai napon :) Átismételtük a történelmet, természetismeretet, matematikát. A gyerekek a jó válaszokért cserébe kérhettek egy trükköt Csipesztől. Ezt nagyon élvezték, sosem voltak még ennyire buzgók, ha tanulásról volt szó. Mindenki jelentkezett, még akkor is ha nem tudta a választ :)

A tanulás után készítettünk karácsonyi üdvözlő kártyákat a családoknak, tanároknak.

A kemény munka után pedig jöhetett a dínom-dánom, evés-ivás. Persze ennek is megvolt a negatívuma, hiszen délbe már senki nem volt éhes az ebédre... Ebédszünetben Csipeszke az igazgató irodában volt, ott vigyáztak rá, mert olyan erős a nyálelválasztása, hogy ha meglátja az ételt azonnal hatalmas cipőfűzők lógnak ki a szájából, így vele nem merem megkockáztatni az étkezőt, mert akkor a végén még gumicsónakban kellett volna kijutnunk az étkezőből a nyáltenger miatt :)

A következtetést levonva, Csipeszbe pozitívan csalódtam az elmúlt két napon, sokkal ügyesebb és fegyelmezettebb volt, mint azt gondoltam :) Nagyon büszke voltam rá, így már bátran merem vinni magammal   akárhová :)

Rénszarvas járt a Rigó iskolában :)

2012 december 6-a... Sokan várták már a mai napot, főleg a gyerekek, de nem titkolom én magam is :) Főként azért mert vártam, hogy bevihessem Zsófi nevezetű vizslarénszarvasomat a suliba :)
Mivel nem minden gyerkőcöm napközis, ezért délelőtt tartottunk egy kis Mikulás-bulit az osztállyal.
Persze már mikor megérkeztünk körbekapták Zsófit a folyosón, hiszen nem mindennapi látvány volt, egy sálas agancsos magyar vizsla és felvezetője a télapósapkába bújtatott Petra néni :)

Mikor beértünk az ötödikesekhez, az én osztályomhoz, akkor először is kihúztuk, hogy ki kinek adja majd a csomagot, amit elkészített otthon. Mivel páratlanul vannak, ezért Zsófi lett a 10. kis nebuló, akinek a neve szintén felkerült a papírra. Persze Zsófi is húzott nevet, hogy átadhassa a csomagját :)
Miután mindenki kihúzta a nevet, Zsófival mindenkihez odamentünk, majd odaadták Zsófinak a csomagot, aki kézbesítette annak az osztálytársnak, akié lett a Mikulás csomag. :)

Miután mindenki elkezdte bontogatni a kis csomagját, és eszegetni a benne rejlő finomságokat, mi Zsófival elkezdtük körbejárni az alsós osztályokat. Bekukucskáltunk persze a 6. osztályba is, hiszen év elején náluk tanítottam több órát is, ezért ők már nagyon jól ismerték Zsófit, hisz több tanórát is vele tartottam meg, például a történelem, életvitel és testnevelés órákat.

Jó volt hallani a gyerekektől, hogy milyen jó hogy Zsófika bejött hozzájuk, és még a pedagógusok is nagyon élvezték Zsófi jelenlétét, hiszen az állat asszisztált terápiák nem csak gyermekeknek hasznosak, hanem mindenkinek, és nem is kell ahhoz tevékenykedni az állattal elég ha csak jelen van, már azzal fel tudja dobni a napi rutint :)
Jövőre már Csipeszkét is szeretném magammal vinni :) Akkor már a Télanyó jelmezem mellé lesz egy Krampusz és egy Rénszarvas kísérő is :)
Már készülünk is rá :)