Sikerüüüüült :)

Már említettem pár bejegyzéssel ezelőtt, hogy szeptember óta Szegedre járok habilitációs kutyakiképző tanfolyamra... Nos elérkezett a tanfolyam vége. Március 29-30 az OKJ-s vizsgám dátuma volt... Vártam is ezt a hétvégét meg nem is. Vártam hiszen végre vizsga és végre a kezemben tarthatom a bizonyítványomat, és kimondhatom, hogy igen én habil kiképző vagyok. A másik szemem viszont sír, hiszen nagyon sok jó embert ismertem meg és hagyok el emiatt. Nagyon jó és összetartó csoport voltunk. Jó volt bejárni a suliba, mert a legjobb dolog volt mindig a téma: A KUTYA :)
Mindenki hiányozni fog, a csoporttársak és az oktatók is, hiszen nagyon jó szakemberektől tanulhattuk a kutyázás és a hozzá tartozó fontos dolgok rejtelmeit.

Szombaton levizsgáztunk kommunikációból, etológiából, vállalkozás ismeretből és munkavédelemből. Ez a 4 szóbelim volt, majd délután a gyakorlati vizsga. Az első gyakorlati vizsgán terápiás foglalkozást kellett bemutatnunk. Zsófival vizsgázhattam, hiszen akinek van vizsgázott terápiás kutyája az dolgozhat vele vizsgán is.
Köszönésnek pacsit kellett adnia a gyerekeknek, majd játszottunk egy csősz játékot, ahol Zsófi őrizte a játékokat és a gyerekeknek el kellett lopniuk. Majd játszottunk élő agilityt a gyerekekből, majd egy színegyeztetős apport játékot.
A végén pedig búcsúzásként mindenki kérhetett egy trükköt Zsófitól :) Zsófin azt láttam, hogy totál kimerült. Előző nap mondjuk görkorizni voltunk velük lehet még azt nem heverte ki. Ez az új kedvenc kutyás sportunk, hogy húzzák a görkorit :)
Meg igazából szombaton is már bent volt velem Szegeden reggel 8ra, szóbelik alatt a boxban volt majd a terápia jött.

Miután letudtuk a terápiás gyakorlatot jött a kiképzői gyakorlat. Igazából nem nagyon izgultam ezen se mert elég jó tételt húztam, az idegenvezethetőség tanítását :) Nos mivel ezt napi szinten csinálom a kutyáimnál nem volt nehéz erről beszélni. A tétel lényege az hogy tanítsuk meg a gazdiknak. hogyan adják át a kutyájukat egy idegen embernek hogy az is tudjon vele sétálni és feladatot kérni tőle.
Laci nagyon rendes volt 100%-ot adott a kiképzői gyakorlati vizsgámra :)

Vasárnap is reggel 8ra kellett beérnünk Szegedre.Tamás vitt be minket, bevittem mindkét vizslát, hogy a délutáni gyakorlatokon tudjak velük segíteni azoknak, akik akkor vizsgáztak. Mert a kiképzői gyakorlati vizsgán mi vagyunk a gazdák és eljátsszuk mintha mi mennénk egy kutyaiskolába a kutyánkkal tanulni, az oktatónak pedig tanítania kell minket és kutyáinkat.
Délelőtt kiképzés elméletből, állategészségügyből, ebtartás és táplálásból és gyógypedagógiából vizsgáztunk. Már fél10re végeztem mindegyikkel mert első körös voltam. Egész jól sikerült mindegyik, najó azért a vitaminokat jobban megtanulhattam volna. Keverem a vitaminokat, hogy melyik mire jó, miben van, meg az ásványi anyagokat... egyszer megtanulom ígérem :) De ezt leszámítva jól teljesítettem.
Ezután Tamással és a kutyákkal elmentünk az Árkádba, az ebek pihentek addig mi vásároltunk. Majd délután visszamentünk a gyakorlati vizsgára.
7 ember vizsgázott délután, én a kutyákkal mind a 7 foglalkozáson részt vettem. Nagyon élveztem, meg örültem hogy legalább dolgoznak kicsit :) Meg másoknak is kölcsönadtam Zsófit, hogy álljon be vele mint gazda és kutyája a foglalkozásra :)

Olyan fél6 körül kaptuk meg a bizonyítványokat. Jelesre vizsgáztam összesítve, aminek nagyon örülök :)
Vizsga után átadtuk az ajándékokat az oktatóinknak és jöttünk haza, mert a kutyák már megfőttek a kocsiba, mert olyan meleg volt.

Nem pihenhettek sokat a kutyák, hiszen már hétfőn, azaz ma mentünk bemutatózni a Nyolcszín virág oviba, hiszen ma volt a beiratkozó gyerekek bemutató napja. Tamás segítségével mindkét kutyát magammal vittem.
Nem tudtunk sokat játszani a gyerekekkel, de a sok siminek nagyon örült a két vizsla :)
Most csütörtökig pihenhetnek, mert akkor megyünk ismét az oviba a Napraforgókhoz :)

Az első tavaszi kinti foglalkozás

Már nagy lázban égek a hétvégi vizsga miatt, de gondoltam nem hagyom ki a héten a terápiás órákat, legalább addig is kimozdulok.
Mai nap Csipeszt vittem magammal a Napraforgókhoz játszani. Már múlthéten megbeszéltük, hogy jó idő esetén az udvaron tartjuk a foglalkozást, mert a tornaterem szinte mindig foglalt.
Kicsit át kellett gondolnom a fejembe, hogy mik azok a játékok, amiket az udvaron is tudunk játszani, természetesen köles golyót nem fújtunk a fűben :)

Először a fiúk jöttek Csipeszhez játszani. Pacsi adással kezdtünk, majd első játékunk utánozd Csipeszt volt.
A következő tűz-víz-repülő kutyásított verziója, ami nagy figyelmet igényel a gyerekektől, mert nehéz nekik ezt a 3 elemet megjegyezni, hogy melyik testjelnél hova kell szaladniuk. Ráadásul a fiúk azt mondták, hogy nem jó ha kiesős a játék, mondta óvónéni, hogy igen mert képtelenek veszíteni...:) Hát igen ez külön tanulandó dolog a gyerekeknél, hogy képesek legyenek eltűrni, hogy kiesnek a játékból.
Ezután játszottunk egy rókafogót, ami elég hamar véget ért, mert Csipesz szinte repülve rohant a farkakat elkapni :) Határozottan jobban játssza ezt a játékot mint Zsófi, ő olyan kis tejbetök, úgy van vele, hogy ha elfutnak előle ő aztán nem rohangál :D Hát igen ő azért már idősebb kutya, kíváncsi lennék, hogy vajon hány éves is valójában, mert menhelyes előélete miatt sajnos ezt nem lehet 100%ra megmondani.

Játszottunk csipesz gyűjtést is, ami a fiúknak rettentő nehezen ment. Nem bírják betartani a szabályokat, hogy egyszerre egyet vegyenek fel a földről :)  Viszont a lányok nagyon ügyesen játszották ezt a játékot :)

A lányokkal játszottunk még ezek mellett Ragadd meg-et, ahol a szabályosságot is figyelembe vettük, lehet hogy az a kislány aki betartotta a tyúklépésben haladást lett az utolsó, de csak ő csinálta meg helyesen a játékot, ezért ő dobhatta Csipesznek a műcsirkecombot :)

Elmondtuk kedvenc mondókánkat a Mit csinál a két kezemet is, ami már elég jól megy a csoportnak, csak a kimaradó múltheti foglalkozás miatt voltak fennakadások benne :)

Csipeszke láthatóan elfáradt a mai foglalkozáson. Ráadásul rendkívül ingergazdag környezetben kellett dolgoznia, hiszen ugató kutya volt a szomszédban, macska rohangált a kerítés mellett, a kerítés túloldalán 2 ovis csoportnyi gyerek nézett minket a játszótérről és hívogatták őt, ráadásul sok illat és zaj érte, de hősiesen végig dolgozta a foglalkozást, szóval büszke voltam rá :)

Holnap Zsófival megyünk az oviba, közkívánatra udvaron leszünk, viszont nehezítés lesz, hogy mellettünk lesz a póni akin a másik csoport gyerekei fognak lovagolni :)

Éééés áttörtük a gátat.. :)

A mai nap a Bóbitákkal felejthetetlen volt :) Nagyon jó és pozitív élményekkel tértünk ma haza Zsófival :)

Persze a mai napot is köszönéssel kezdtük. Szokásos pacsi kérés volt, de már csak minimális segítséggel, mert a gyerekek már nagyon profik benne :)
Az első játékunk a mai napon a "sünik gyűjtögetnek" című játék volt. Már itt kezdődtek a nap élményei. Nem a játék miatt, hanem amiatt, hogy már Beni is be mert állni játszani. Róla tudni kell, hogy eddig nem mert beállni játszani a kutyás órákon. Mindig hátsó padon ült, nem volt simi a kutyának, és félt az ugatástól. Persze amíg ezt nem tudtam, addig velük is játszottam olyanokat, ahol az akusztikus figyelmet fejlesztettem, és a kutya ugatását használtam ki akusztikus ingernek.
Nos láss csodát Beni is beállt süninek a játékba. Persze nagyon figyeltem rá, hogy még csak véletlen se menjen hozzá közel Zsófi, nem akartam az első játékban elvenni a kedvét és a bátorságát.

A következő játékunk egy kis szerep játék volt. állatorvososat, kutyakozmetikusost és kisállat kereskedőt játszottunk a gyerekekkel. És legnagyobb csodálatomra Beni volt az első aki jelentkezett játszani. Madarat lehetett volna velem fogatni, mikor láttam az első még bátortalan lépéseit, de ügyesen el merte vállalni az állatorvos szerepét.
Mikor Zsófi és "gazdija" megérkezett az állatorvoshoz, ő szurit adott neki. Zsófit lefektettem, hogy minél kisebb legyen. Fogtam a fejét, hogy nagyobb biztonságot adjak Beninek, ő pedig az egyik ujjacskájával megérintette Zsófi lábát.... Persze ez egy átlagos gyerkőcnél nem nagy szó, viszont nála ebben a pillanatban egy fal omlott le... egy mélyről gyökeredző félelmet küzdött le... Az óvónénivel együtt alig jutottunk szóhoz, nagyon büszkék voltunk Benire, hogy ennyire bátor volt :) És ha megkérdezik, hogy miért is érdemes a terápiát csinálni? hát mi másért ha nem ezért, hogy ilyen gátakat döntsünk le a kutya segítségével... Hogy lássuk a gyerekek arcán a felszabadultságot, az örömöt játék közben, hogy mennyire imádják a kutyáimat, és mennyi szeretet adnak nekik. Nem véletlen imádnak ők is  a gyerekekkel dolgozni, és mikor megérkezünk az oviba én szinte le is vagyok "tojva", mert a simogató kezek és a hívogató szavak érdekesebbek :) De ezt elnézem nekik, inkább ilyenek legyenek, mint vérengző agresszorok :)

A következő játékunk a csontlopó volt. Itt a gyerekek hallását teszteltem, hogy bekötött szemmel mennyire könnyen vagy nehezen hallanak meg különböző zajokat maguk körül.
Hát van még mit csiszolni a dolgon, de most játszottuk velük először ezt a feladatot, így ez a teljesítmény jobb volt mint amire számítottam.

A Bóbiták csoportjának másik felével kölesgolyót fújtunk, tükörjátékot játszottunk.
Nagy meglepetésemre velük még nem tanultuk a Mit csinál a 2 kezemet... Pedig a másik két csoporttal tanultuk, úgy tűnik nálunk kiment a fejemből. de nembaj pótoltuk a lemaradást, és megtanultuk a mondókát és Zsófi testén el is játszottuk :)

A végén egy nagy simivel búcsúztunk a csoporttól. A gyerekek nagyon nem akarták hogy elmenjünk, de sajnos nem lehetünk velük egész nap :)
Jövőhéten ismét ellátogatunk hozzájuk, és remélem még hasonló falakat rombolhatunk le a gyermekekben :)

Csipesz és a Napraforgók

A mai napon Csipeszt vittem a Napraforgó csoportba, ők már találkozhattak vele, még a tüzelése előtt volt velük. Most ismét ellátogatott hát az izgőmozgókhoz :)

Csipesz lendületét nehéz megszokni azoknak, akik Zsófival is dolgoznak párhuzamosan, mert ég és föld a két kutya. Zsófi a nyugalom szigete, az inkább ülök és simizzenek, minthogy fussak faroklopóban, míg Csipesz az ellentéte. Ő imád játszani, már megy körbe pacsit oszt, puszit oszt és várja, hogy történjen már valami. Nagyon szereti a gyerekeket és ezt sajátos módon puszikkal fejezi ki... :)
Ami még a képzésük miatt lehet különbség a két kutyában, hogy Csipesszel sokat használtam a klikker tréning formálás módszerét, aminek a lényege nagyjából annyi, hogy a kutyának ki kell találnia, hogy mi a feladat és ezért mindent be kell vetnie hátha valamiért jár a falat. Ezért amikor Csipesz tudja, hogy dolgozni vagyunk és ott ül mellettem akkor mindent bevet, hátramegy, lefekszik, bukfencezik, ugat stb hátha az a feladat. :) Ezért most már csak kitapasztalom végre hogy őt magamtól messze kell lefektetnem és helyben maradásra kell bírnom hogy ne kezdjen önszántából dolgozni :)

A mai köszönés az ugatás volt, a gyerekeknek egyesével kellett Csipesznek az ugatás vezényszavát és kézjelét alkalmazva beszédre bírni őt :) Nehéz a gyerekeknek megjegyezni ennyi vezényszót és kézjelet, ezért minden órán gyakoroljuk, hogy mit hogy kell mutogatni a kutyának.

A következő játékunk egy kutyás tűz-víz-repülő volt. Itt is a memóriára gyúrunk, hogy a gyerekek emlékezzenek rá,, hogy amikor Csipesz feküdt nekik hasalni kell amikor ugat akkor a padra kell ülni stb.

Ezután sünis játékot játszottunk. Itt is a figyelmüket kellett felturbózni, hogy csak Csipeszre koncentráljanak arra, hogy mikor ugat, mikor áll fel és mikor fekszik le.

A következőben kölesgolyó fújást játszottunk. Nehéz a gyerekeknek szabályosan játszani, hogy csak hasalva, és csak fújva játsszák a játékot, de azt kell mondjam büszke vagyok a Napraforgókra mert egyre ügyesebben tartják a játékok szabályait :)

Majd játszottunk 4 labdás memória játékot. Ahol pedig ismét a memóriájukat fejlesztettük, majd pedig a kommunikációs készséget, hogy el tudják mondani milyen volt a Csipesz által ellopott labda, és hogyan kell Csipesztől elkérni a visszahozott labdát.

Persze a végén elmondtuk a jól ismert Mit csinál a 2 kezem című mondókát, amit a gyerekek már fejből tudnak :)

A foglalkozás végeztével a csoport megvendégelt minket pár falat parizeres kenyérrel, aminek nagyon örült Csipeszke, ilyenkor se lát se hall, csak a kaja motiválja :)

Zsófival Szegeden a Sólyom utcai iskolában

A pénteki napom délelőttje és délutánja is terápiás foglalkozásokból állt, amit nagyon élveztem viszont teljesen el is fáradtam. A délutáni órán nem fáradtam annyira, mert itt csak kutya felvezetőként voltam jelen, és a foglalkozást nem nekem kellett levezényelnem mint általában. Rettentő fura volt így, szinte szó nélkül csak a kutyára koncentrálni, és hogy mennyire egyszerű az valami eszméletlen. Olyan szuperül helyben maradt Zsófi a játékoknál és csak rám koncentrált, hogy csak úgy dagadtam a büszkeségtől. Bezzeg az olyan órákon ahol egyedül vagyok és egyedül szórom köré a jutifalatot, közbe magyarázom a játékszabályt, közbe a kutyát tartom helyben, ami már így is 3 feladat egyben... nos igen ott sokkal több energiát vesz igénybe a kutyát helyben tartani és élelem megtagadásra bírni, mint amikor csak felvezető vagyok. Hát igen, az én véleményem az, hogy minden kezdő frissen vizsgázott kutyát úgy kellene belecsöppenteni ebbe a világba, hogy gazdája csak felvezető legyen. Így a kutya is könnyebben elsajátítaná a játékokat, és a gazdának is könnyebb lenne felvennie a ritmust ezzel  szakmával.

Hát sajnos így nagyobb küzdelem a friss kutyámnak Csipesznek elsajátítania a megfelelő viselkedési módokat a különböző játékokban mint amikor csak rá tudnék koncentrálni és megmutatni neki, hogy például jutigyűjtőnél csak maradjon fekve és ne egye meg a köré szórt falatot, viszont faroklopóba fusson a gyerekek után és a szalagot kapja el róluk...

Nos kicsit elkanyarodtam a témától, ami a Zsófival töltött Szegedi kiruccanásunk élménybeszámolója lenne :)
Azért is volt ez különleges és izgalmas foglalkozás, mert egy időbe, egy helyen, egy játékban egyszerre 3 terápiás kutya dolgozott. Volt már olyanra példa hogy egymás mellett dolgoztunk más kutyákkal, de akkor külön játékokat csináltunk egymás mellett, most viszont egy játékon belül 3 kutya volt jelen, méghozzá Bajszos és Alba, akik a habilitációs kutyakiképzői tanfolyamunkon az oktatóink kutyái, akiket hospitálásaink során mi is kipróbálhatunk irányítani a játékokban.

A köszönés az úgynevezett szerepcserés köszönés volt, amikor is 2 gyerek áll egymással szembe, az egyik vezeti Zsófit,ő a gazdija, a másik gyermek velük szembe sétál, mikor megérkezik a pároshoz köszönnek egymásnak, majd a vendég megsimogatja a kutyát és ő viszi el sétálni Zsófit és egy újabb gyermek érkezik vele szembe.
Zsófi egész szépen teljesítette a feladatot, még úgy is, hogy ezelőtt ezt még nem próbáltuk ki. Szépen vezethető volt, nem húzott pórázon és koncentrált az éppen aktuális gazdijára.

A második játék egy korong foglaló volt 3 kutyával. A gyógypedagógus(Erika) minden körbe elmondta, hogy most melyik kutyára kell figyelniük a gyerekeknek, és annak a kutyának a jelzésére szabad csak korongot foglalniuk.

Ezután játszottunk "ragadd meg"-et, ahol 3 kutya közül kellett kicsempészni a műcsontot.
Majd játszottunk 3 kutyás akadálypályát, ahol 3 gyerek a 3 kutyát vezette végig a gyerekekből és felnőttekből épült akadálypályát.

Végül egy faroklopóval zárult a terápiás trió foglalkozása :)

Végezetül pár sorban összegezve, egy nagyon szuper napot és élményt kaptunk Zsófival, sikerült őt lefárasztanom rendesen és a hazaúton egész sokat tudott aludni, csak sajnos nagyon kevés hely volt a péntek délután kollégistákkal tele lévő buszon.
Harcra készen állunk a vizsgára :)

Pénteki Csipeszezés

A pénteki órára Csipeszt vittem magammal a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz. Valami volt a levegőbe mert a gyerekek is és Csipesz is lélekben máshol járt mint testben. Az óvónénik is megjegyezték, hogy most a gyerekek is kicsit hanyagabbak a munkában, mint egyébként. De Csipeszre is többször rá kellett szólni helyben maradásnál és a különböző pozíciók felvételénél, ami nála egyébként eddig nem okozott problémát, ezért most rekord mennyiségű jutifalattal próbáltam a figyelmét mégis elnyerni és rávenni a munkára.

A köszönést a jó öreg pacsi kéréssel kezdtük. Persze a második kör után Csipesz már tudja a feladatot és önállósítja magát és már szinte nekifutásból állva pacsizik :D Hát igen ezen majd javítanom kell, hogy kicsit legyen türelmesebb ne pedig ennyire stréber  :)
Ezután megpróbálkoztunk egy labdacicával a Bóbita csoport fiú csapatával, ami kudarcba fulladt. A gyerekek nem merik elkapni a labdát, ha a kutya is megy érte, ami a játéknak a lényege lenne, szóval ezt a játékot inkább nagyobb gyerekekkel kell majd játszanom.
Labdacica után apportoztunk kicsit, A gyerekeknek egy hullahopp karikába kellett beletalálni egy "hurkával", majd Csipeszt kellett az eldobott tárgyért küldeniük és elkérni tőle. 
A Bóbita lány csapatával is kipróbáltuk a labdacicát, és arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal bátrabbak voltak. Velük sikerült a játék lényegét értelmezni és játszani, szuper volt.
Amit nehéz volt a gyerekeknek megérteniük, hogy ha a kutya odamegy hozzájuk ne kapkodják fel a kezüket, mert Csipesz fel fog ugrani, mert az a "hopp" trükkjének a kézjele, és miközben hívogatják és a kézjelét látja tuti felugrik. Én ezt úgy tanítottam neki, hogy a mellkasomra ugorjon, hál isten a gyerekekre nem ugrik rá, csak a levegőbe, a gyerekek meg nem értik hogy miért ugrik előttük a kutya és csak hadonásznak össze vissza, amitől csak még jobban ugrál.. Nos ez egy alapos elbeszélgetést igényelt, és persze bemutattam a gyerekeknek, hogy mit gondol a kutya mikor ők odahívják magukhoz és emelgetik föl a kezüket... meg kell érteniük, hogy ezek a kutyák kézjelre is dolgoznak és ha ők ezeket használják a kutya végrehajtja a vélt parancsot, akkor is ha a gyerek csak véletlen kapadozik.
Játszottunk még ezen kívül egy kis twistert a lányokkal, majd elköszöntünk tőlük, mert érkeztek a Pitypangok.

A pénteki nap nálam a szem-kéz koordináció, és a dobás-gurítás gyakorlásában telt. A pitypangokkal is labdacicáztunk egyet, külön köszönet az óvónéniknek, hogy beállnak a gyerekekkel játszani, mert így ők is bátrabbak lesznek és könnyebben játszanak a kutyával.
Ezután játszottunk szintén apport feladatot, valamint egy kis tűz-víz repülőt. A tűz-víz-repülő kutyásított verziója akkora siker volt, hogy 3x kellett eljátszani :)
A végén maradt idő egy kis szalagfogóra, és nagy örömömre Csipesz tudja és szereti is ezt a játékot játszani. Míg Zsófinál vért izzadok ezzel a játékkal addig Csipesz mindenféle megerőltetés nélkül játssza. Zsófi is szereti  a játékot, nem arról van szó, hogy beleerőltetem egy olyan játékba, amit nem szeret, mert amíg osztom a szalagokat vígan kiszedi a kezemből néha, csak ő olyan személyiségű, hogy ha látja, hogy a gyerekek gyorsabbak nála és nincs esélye elkapni őket, ráadásul csúszik a talpa a padlón, akkor csak lépked körbe és feladja, de látom rajta hogy küzdd, mert liheg a fáradtságtól.

A játékok végén hazahoztam Csipeszt, és indultam is Zsófival a buszmegállóba, mert jelenésünk volt Szegeden a Sólyom utcai iskolában.

Hogyan segít a kutya a testrészek tanulásában

Mai nap Zsófival két csoportnál is vendégeskedtünk a Nyolcszín virág oviban. Először a szokásos Napraforgó csoportban kezdtünk.
A mai foglalkozásom témája a testrészek tanulása, kis testséma fejlesztéssel. Elég erős kifejezés az hogy fejlesztés...Mert igazából csak játszottunk és jól éreztük magunkat :) Legalábbis egy külső laikus ezt gondolná a kutyás óráról. De persze aki egy kicsit is ért a pedagógiához az tudja, hogy minden játéknak, minden elhangzott mondatnak van miértje.

A mai köszönés most különleges volt. Zsófi egy zsámolyon ül, a gyerekeknek szembe kellett állniuk vele, és a "Helló" vezényszóval és integetéssel köszöntek neki. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy integet nekik Zsófi, így ezt a köszönést is nagyon élvezték.
Az első játékunk egy kis mozgással kísért auditív figyelem+testrész ismeret volt :) A játék lényege az volt, hogy amikor Zsófi ugatott lehetett futni, majd adott testrészt kellett a korongokra "tenniük".
Ezután körbe ültünk, Zsófi középen volt, és egyesével megbeszéltük, hogy milyen testrészei vannak Zsófinak, miből mennyi van, milyen színű, és magunkon is meg kellett mutatnunk az adott részt.

A következő játékunk egy bátorság próba volt. Csukott szemmel kellett kitalálniuk, hogy Zsófi honnan eszi meg a jutalomfalatot.

Ezután hajgumi keresőt játszottunk. Zsófin kellett bekötött szemmel hajgumit kitapogatni, ebbe már egy kis taktilis fejlesztés is becsúszott, majd kommunikáció fejlesztés is volt, hiszen meg kellett nevezniük, hogy Zsófi melyik testrészén találták meg a hajgumit.

A végén levezetésnek játszottunk egy utánozd Zsófi mozgásos játékot, és egy Mit csinál a két kezemmel el is búcsúztak a kutyától.
Ezután Zsófi begyűjtötte a várva várt finom falatokat a gyerekektől, majd átmentünk a Napocska csoportba, ahol ma voltunk először. Velük sokszor találkozunk, mert a csoportszobájuk a tornaterem mellett van, így minden alkalommal mikor ott vagyok a gyerekek meg tudják simogatni Zsófit, így nekik sem volt idegen dolog a kutyázás. Viszont ők még nem játszottak Zsófival sosem ezért nekik is tudtam újat mutatni :)
Először egy gyors simivel köszöntünk a gyerekeknek. Erika óvónénitől megtudtam múlthéten, hogy ezen a héten a cicáról és a kutyáról tanulnak, így aktuális témákkal készültem. Először beszéltem a gyerekeknek kicsit arról, hogy a kutya hogy kommunikál, hogy ha a kutya vicsorít meg morog, az nem mosolygás hanem elriasztó viselkedés, úgyhogy véletlenül se menjenek oda a kutyához ilyenkor. Megmutattam hogyan kell köszönni egy idegen kutyának, mit kell kérdezni a kutya gazdijától ha a kutyát meg akarják ismerni stb. Majd megbeszéltük, hogy hogyan néz ki a kutya, milyen testrészei vannak, milyen kutyák vannak stb... Velük is játszottunk a végén egy kis hajgumi keresést, majd nekik is megtanítottam a végén a Mit csinál a két kezem című mondókát, amit Zsófi testén el is játszottunk.

Nagyon jó volt a mai napunk is az oviban. Holnap délelőtt Csipesszel megyünk a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz, majd délután Zsófival megyek Szegedre a Sólyom utcai iskolába.