Már alig van félős ovisom ;)

Idén szeptemberben 2 szentesi oviban kezdtük el a kutyás terápiát. Akkor még volt több gyerek is, aki megrémül a hozzájuk képest nagy vizsláktól. Mostanra ez a létszám teljesen leredukálódott.

Nem is tudok már olyat mondani aki jár kutyázbi és ne merne pacsit kérni vagy falatot adni a kutyáknak. Persze a faroklopó még némelyiknek nagy falat de alakukunk :) Eddig az ugatás is mumus volt egy- két gyerkőcnél de már velük is megbeszéltük, hogy Zsófi meg Csipesz csak így tudnak beszélni, ha nem ugatnak olyan mintha ők sem beszélgethetnének sosem. Volt hogy eljátszottam, mikor hozzám szóltak hogy megijedek, ekkor láttam hogy megértették mit magyarázok :) Próbálok a foglalkozáson a lelkükre hatni ha rosszalkodnak hogy kevesebbet tudunk játszani szomorúak lesznek a kutyák stb.

Szeretném így elmagyarázva megértetni velük miért kell a szabályokat betartani és nem pedig kiabálva. Remélem meg lesz a gyümölcse ;) Kaptam jó hírt is. Az elektív mutista kislánykám szülei jelezték hogy otthon az összes kutyás játékot eljátsszák a plüss kutyussal pedig a foglalkozásokon még sosem állt be a játékba. Meglepő volt nekem ez az információ de nagyon jó volt hallani és adott egy löketet a későbbi munkákhoz :)