Nos ne haragudjon meg rám senki azért, hogy itt kifejtem a véleményem. Akkor nekem az a kérdésem, hogy és az otthoni kutyával mikor és hogyan fejleszti a gyerkőc különböző képességeit??? Csinálnak olyan játékokat vele ami a kognitív készségeket, vagy az orientációt fejleszti? Vagy játszanak olyat ami a hallási differenciálást vagy a vizuális képességeket javítja??? Nos elképzelhető, de a legtöbb esetben nem errről van szó....Hanem arról, hogy néha megsimogatjuk Morzsit az udvaron, esetleg labdázunk vele... Amikor én labdázok a gyerekekkel a foglalkozáson annak mindig megvan a miértje és a hogyanja is.... Ha otthon van kutyája egy családnak az szuper, ha még bent is van a családdal és családtagként van jelen mégjobb, hisz akkor emocionális szinten, konfliktus kezelési szinten és empátia szintjén is segíti a gyermek fejlődését, de azokban akkor ott nincs jelen a konkrét pedagógiai fejlesztési célzat. Itt nem arról a csekély százalékról beszélek, akik otthon is konkrét terápiát végeznek a gyerekein.
Mi a terápián nem csak simogatjuk a kutyát meg beszélgetünk, hanem a különböző területekre életkorokra bontva játékokat játszunk, amit egy gyógypedagógus, konkrétan én differenciáltan végigcsinálok a gyerekekkel... Differenciáltan?? az meg mi a túró?? Nos arról van szó, hogy egy tizen párfős csoportban együtt van olyan gyerkőcöm, aki autisztikus tüneteket produkál, van elektív mutistám, van szorongóm, van figyelem zavar jeleit mutató, van akinek nincs kialakulva a téri orientációja, van akinek artikulációs problémája van... nem tudom minden játékot azonos szinten játszani a gyerekekkel, meg kell válogatni a gyerekek képességi szintjéhez hogy kivel mit és hogyan tudok játszni úgy hogy az fejlesztő hatású legyen.Nos ez a differenciálás, hogy minden gyerkőcnek a saját képességeihez mérten válogatok feladatot, ami kihívást jelent, de nem okoz kudarcot!
Tehát hogy miben másabb egy terápiás foglalkozás? Szerintem az előző szövegrészből kiderül.
Amit még hallok párszor, de egyre kevesebbet, hogy eljöhet a gyerekem kutyázni, de ne legyen szőrös, ne legyen nyálas stb... Oké, de akkor vigyük el a gyereket úszásra és ne legyen vizes, vagy rajz órára és ne legyen festékes... A kutyás foglalkozáson a szőr általi és a kutya nyelve által okozott stimulációt is felhasználom. A gyerek ad a kutyának jutifalatot, és igen ahogy a tenyeréről a nyelvével elveszi a falatot érintkezhet nyállal, és elképzelhető hogy szőrszál kerül a ruhájára, mert nem kínai meztelen fajtájú kutyákkal dolgozom...
Viszont valamit jól csinálhatunk, hisz ma is jött még két új gyerkőcöm az egyik ovis csoportomba :) Ennek én csak örülök, hisz ez azt jelenti, hogy a gyerekek jó élményeket mesélnek a foglalkozásokról :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése