Már alig van félős ovisom ;)

Idén szeptemberben 2 szentesi oviban kezdtük el a kutyás terápiát. Akkor még volt több gyerek is, aki megrémül a hozzájuk képest nagy vizsláktól. Mostanra ez a létszám teljesen leredukálódott.

Nem is tudok már olyat mondani aki jár kutyázbi és ne merne pacsit kérni vagy falatot adni a kutyáknak. Persze a faroklopó még némelyiknek nagy falat de alakukunk :) Eddig az ugatás is mumus volt egy- két gyerkőcnél de már velük is megbeszéltük, hogy Zsófi meg Csipesz csak így tudnak beszélni, ha nem ugatnak olyan mintha ők sem beszélgethetnének sosem. Volt hogy eljátszottam, mikor hozzám szóltak hogy megijedek, ekkor láttam hogy megértették mit magyarázok :) Próbálok a foglalkozáson a lelkükre hatni ha rosszalkodnak hogy kevesebbet tudunk játszani szomorúak lesznek a kutyák stb.

Szeretném így elmagyarázva megértetni velük miért kell a szabályokat betartani és nem pedig kiabálva. Remélem meg lesz a gyümölcse ;) Kaptam jó hírt is. Az elektív mutista kislánykám szülei jelezték hogy otthon az összes kutyás játékot eljátsszák a plüss kutyussal pedig a foglalkozásokon még sosem állt be a játékba. Meglepő volt nekem ez az információ de nagyon jó volt hallani és adott egy löketet a későbbi munkákhoz :)

Bemutató a Tücsök Játszóházban!

Tegnap nagy volt a készülődés a szentesi Ifjúsági Házban. Az Élet-Morzsa csapata már 9 órakor gyülekezett az Ifjúsági Házban , és megkezdtük a pakolászást, mert 9:30-tól érkeztek a gyerekek is játszani.

Először Csipesszel mentem át, körbe simogatták a gyerekek, majd kicseréltem Zsófival a bemutatóra. Fél 11-kor érkezett el az idő a bemutatóhoz. Mivel nagyon sok gyerkőc érkezett a Játszóházba, így mikrofonnal kellett levezényelnem a bemutatót. Már kezdem megszokni a dolgot, hogy egyik kézbe mikrofon, plusz a kutyát irányítani, plusz a gyerekekkel beszélgetni, plusz kommentálni, hogy mit látunk mit játszunk és az mit fejleszt. :)

Csak pár játékra jutott idő, mert jó sok program be volt tervezve a délelőttre. Játszottunk korongfoglalót, süniset, mondókásat, utánozd a kutyát, stb... :)
Mi nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó látni a gyerekeket mennyire tetszik nekik a játék a kutyusokkal.

Reméljük nemsokára megint megmutathatjuk Szentesnek, hogy mi is az a kutyás játszóház :)

A kutya átveszi a gyerekek hangulatát vagy fordítva?!?

Tegnap Csipesszel oviban voltunk. Az óvónénik mondták, hogy most nagyon nyomott a hangulat, meg nagy a nyüzsi a gyerekeknél egész nap, valószínű front van. Hát én is tapasztaltam hogy nehéz volt koncentrálniuk a játékokra, azokat amiket tudnak is nehezen jött elő pl a téri irányoknál és testrészeknél. Mikor körbe ültünk Csipesz is beült a gyerekek mellé és ugyan olyan arckifejezést vágott mint a gyerekek :) Olyan édesek voltak. Persze ott nehéz volt a dolgot megoldani úgy hogy Csipesz is eljátszotta hogy a fekszik vezényszót még sosem hallotta :) Persze az anyai szigor hatásos volt nála :) Haladunk a gyerkőcökkel a fejlődésben is ;) Félős gyerkőceim már lemerészkedtek a bordás falról és beálltak játszani igaz a kutya szemből nem mehet oda de a hátát már megsimizik ;) Mutista kislánykám már szóbaáll velem :) alakulunk ;)

A "kortalan" Zsófi

Mint ahogy azt a Facebook Játékos Mancsok oldalamon írtam Zsófi mostanában táppénzen volt, mert a hideg időben kialakult nála az artritis, izületi gyulladás, így y hidegentöltött idő után a meleg szobában mindig sántított, volt hogy a faroktőnél is begyulladt 3 izülete. Most eszi az izületvédő vitamint és úgy tűnik jobban van tőle. Amikor előjött a problémája elgondolkodtam rajta, hogy nyugdíjazom őt, hogy tudjon pihenni, ne terhelje magát. De az állatorvosunk azt javasolta, hogy ne nyugdíjazzam őt, mert akkor csak ellustul, és ha nem mozognak az izületek és a szalagok akkor még több problémája lehet, valamint szellemileg is leépülne ha nem kellene koncentrálnia és dolgoznia.... Ezen elgondolkodtam és igazat adtam neki, ezért lassacskán kezdem őt visszaállítani a foglalkozásokba, apránként terhelve. Múltkor voltunk fél órás ovis foglalkozáson, tegnap is gyerekekkel voltunk. Vissza kell rázódnia, mert annyira örül, hogy dolgozhat, hogy korát meghazudtolva kölyök módra bakkecske ugrással mentünk a Dózsa házba tegnap, és mindent bevet, hogy figyelmet kapjon :) Kis drágám tényleg imád dolgozni. Szombaton majd a Tücsök Játszóházban találkozhatnak vele és Csipesszel a gyerekek, ahol kutyás játékokkal várjuk őket. :) Plakát a Játékos Mancsok oldalamon megtekinthető.

Mert mindig van remény!

Idén szeptembertől több óvodába is járunk a vizslákkal  gyerekeknek képesség fejlesztő, játékos foglalkozásokat tartani.
Azt veszem észre, hogy egyre több gyereknek van szüksége a kutyázásra. Sok a félős, visszahúzódó szorongó gyerkőcöm. És nagyon szép eredményeket érünk el náluk.
Az egyik óvodába jár egy kislány a foglalkozásokra. Eddig nem igazán lehetett bevonni a játékokba. Mindig oldalról figyelt minket, mikor szóltam neki, hogy jöjjön ő is játszani, eljátszotta, hogy alszik és nem jött. Apukája egyszer megkérdezte tőlem, hogy hogyan alakul a kislánynak a kutyához való viszonya, mert, hogy kicsit tart a kutyáktól. Akkor még bő egy hónappal ezelőtt azt tudtam mondani, hogy már közelebb ül le a csoporthoz, de még játékokba nem áll be.
Viszont most csütörtökön megjött az áttörés. Akkor éreztem ezt utoljára, mikor tavaly a másik oviba Benedek végre megsimogatta a kutyát 3 hónap után!!! Nála is addig nem ugathatott, nem mehetett felé a kutya, de elmondhatom, hogy Bene azóta is jár hozzám kutyázni, és azóta minden kutyához oda mer menni és meg meri őket simogatni :)

Nos a mostani csütörtöki foglalkozás meghozta ugyan ezt a meghatódottság érzését bennem. Igenis megható dolog, mikor azt látja az ember egy 4-5 éves kisgyereken, aki eddig szorongott és félt, most teli mosollyal simogatja a kutyát..... Én legalábbis meghatódok az ilyenen, mert nagyon jó érzés ezt átélni, hogy igen ő az én kutyáim hatására l át ilyen pozitív változásokat....
Már az feltűnő volt, hogy mikor megérkeztünk mellettem ült le, mosolygott, és mikor mondtam neki, hogy üljön az ölembe odaült és közösen megsimogattuk Csipeszt. A faroklopóba még nem ált be, de az utána lévő sünis játékba már beszállt a többiekkel.
A foglalkozás végén a tenyeréből adott Csipesznek jutifalatot.... Hát teljesen el voltam ámulva... Foglalkozás végén az apukájának is elújságoltam, hogy milyen ügyes volt a kislánya aznap és hogy mennyire nagyon nagyon büszke vagyok rá :) Remélem jövőhéten is hasonlóan jó kedve lesz, és bátor lesz :)

Sajnos képek nem szoktak mostanában készülni a foglalkozásokról, mert egyedül vagyok a gyerekekkel, pedig ezt a napot nagyon jó lett volna megörökíteni...
Ez a bejegyzés azért született, hogy egy kis reményt nyújtsak azoknak a szülőknek, akik el vannak keseredve, hogy gyermekük félős, szorongó, visszahúzódó, hogy igenis van remény... Nem változik meg minden a második foglalkozáson, de idővel igen, csak kell  a rendszeresség, és a kitartás hozzá!

Az univerzális Csipesz :)

Nos, ahogy a cím is mutatja, ez a bejegyzés főként Csipeszről fog szólni.

Csipesz májusban volt 2 éves. Hú ezt még leírni is furcsa, hiszen még csak most hoztam el őt Nagymágocsról... De megnőtt...
Mostanában sokat dolgozunk együtt. A többiek akik láttak minket dolgozni, azt mondták, hogy egyre ügyesebb a terápiás foglalkozásokon. Néha viszont szétszórt. Persze ez rajtam is múlik, hiszen én is a főállásom után járok az ovikba, ahogy hazaérek Fábiánból pakolok és indulok velük az ovisaimhoz. Azt kell mondjam, hogy elég nehéz az ovi. Sajnos nincs segítségem, így egy személyben vagyok felvezető, terapeuta, fényképész és miegymás.... Viszont a kicsik egyre jobban kezdik megszokni a kutyázást, csak sajnos ritkán találkozunk, így amit megtanulunk meg gyakorlunk, az következő alkalomig elfelejtődik...
Csipesz elég nagy mozgásigényű kutya, viszont mikor munka van tudja, mi a dolga. Amikor koncentrálni kell akkor nagyon ügyes, viszont a gyerekek meg az én aktuális érzelmi állapotom nagyon sokban befolyásolja a munkáját. Ő egy érzékeny kutya, ha fáradt vagyok azt nagyon szépen kihasználja :) vagy ha a gyerekek nyüzsögnek ő is elkalandozik... Szóval nála dupla koncentráció kell. Teljesen más mint Zsófi, mindkettőjükkel szeretek dolgozni, mindkét kutyával másért. Mindig aznap döntöm el, hogy kit viszek aznap magammal dolgozni, végig gondolom a csoportomat, meg hogy mit fogunk játszani, megnézem a kutyáim fáradtsági szintjét és ezek alapján döntök, valamint az is közrejátszik, hogy épp azon a héten hány terápia lesz, mert Csipesz többet bír dolgozni mnit Zsófi.

Hétvégente a kutyasuliban vagyunk. Ott a volt tanítványaim vagy mostani tanítványaim gyakorolhatnak engedelmességi feladatokat a kutyáimmal, így ott is le vannak fárasztva :)

Csipesszel elkezdtük a kutyázás egyik új ágazatát gyakorolni a mantrailinget. Hogy mi is ez? "Trailing: ennél a feladattípusnál a nyom minél gyorsabb végigkövetése a lényeg, a nyom végén levő cél megtalálása a fontos. Emiatt a kutyák itt föld- és légszimatot is használnak. Jellemzően ilyen munkát végeznek az eltűnt embereket kereső mentőkutyák."

A három kutyám közül Csipeszt tudtam erre a feladatra elképzelni. Ő az aki séták alkalmával is használja elégszer az orrát, mozgékony és gyorsan tanul. Mogyi még túl kicsi ehhez szerintem, meg vele most más dolgokat tanulunk. Zsófika pedig hamar fárad már, nem mai csirke :)

Tegnap volt az első tréningünk. Mariannal voltunk múlt héten Szentendrén egy mantrailing edzésen a Budapesti Mantrailing Akadémiával, és nagyon megtetszett a dolog. Vártam, hogy kipróbálhassam saját kutyával, csak mivel az egész hetem be van táblázva, meg Mariannak is ezért nehéz volt időpontot találni amikor még világos van és mindketten ráérünk.

Az első tréningen gazdakeresést csináltunk, azaz én bújtam el és Mariann vezette Csipeszt, így kerestek meg engem 3x. Az elsőnél még látta hova bújok, ott még nem esett le neki hogy az orrát használja, viszont ott rájöhetett, hogy engem kell keresnie, így kapott egy pozitív megerősítést mikor megtalált. Másodjára látta merre megyek, de mikor elindult észrevette, hogy nem vagyok látótávolságba, és ott kezste el használni az orrát. Nagyon gyorsan és könnyedén megtalált. Szuper volt elsőre ez kis rövid tréning. Mindannyiunk sikerekkel zárta a napot így következőleg már dolgozhatunk kicsit többet is :)

Úgy látom az agility, a frizbi, a canicross és a görkorizás mellett ez lesz Csipu új hobbija a terápia mellé. Hogy nem sok ez egy kicsit? Nem, mert figyelek arra hogy be legyen osztva a dolog, ne terhelje túl, de mindig legyen valami új dolog ami leköti, az ásáson kívül :)

Most pedig készülök, mert nemsokára gyerek foglalkozásunk lesz Csongrádon az Égigérő-Házban :)

Égigérő-Ház Csongrád

Nagyon nagyon régen írtam már blogot... Mostanában csak a Facebook oldalamon posztolok a Játékos Mancsok profilba, vagy még azt is kihagyom.
Nem vagyunk elveszve, sőőőt mondhatnám nagyon sok a munka :) A kutyusokkal rendszeresen járunk Szentesen több óvodába hetente foglalkozást tartani, valamint mindig vannak bemutatóink.

Ezen a héten, hogy őszi szünet van, tudtunk tartani a csongrádi Égigérő-Házban ami egy családi napközi, egész napos gyerek-kutyás programokat.
Először Erzsi az Élet-Morzsa egyesület élén tartotta meg bábműsorát, és a gyerekeknek szóló tanítását, mondókákkal.
Ezután Mariann és én beszéltünk a gyerekeknek a kutya kommunikációjáról. Megmutattuk hogyan kel köszönni egy idegen kutyának, hol simogassuk a kutyát és hogyan. Megbeszéltük mit jelentenek a farok és a fül különböző pozíciói.

 Átbeszéltük a magyar kutyafajtákat, majd képes puzzle-el meg is néztük a fajtákat, és átbeszéltük, hogy melyik kutyát mire tenyésztettek ki, mire használják stb. Hát nagyon meglepő de a gyerekek 90% nem ismeri a magyar fajtákat, sőt lehet hogy 97%-ot is írhatnék, hisz aki ismerte is csak 1-2-3 fajtát tudott felsorolni... Én úgy gondolom, hogy a környezet órákon lehetne erről beszélni a gyerekeknek, hiszen magyar gyerekekről és magyar fajtájú állatokról van szó. A vizsla is például már hungarikmnak számít és a gyerekek zöme nem ismeri föl, vagy nem tudja megnevezni... Ha a nemzeti parkokat és miegymást megtaníttatnak nekik ezt miért nem??? ...

Maja volt a bemutató alanyunk. majácskával jártam Szegedre a habil kiképzői tanfolyamra, ezért őt jól ismerem. Nagyon jó idegrendszerű kutyus, szuper terápiás lenne belőle.

Ezután az Agility Szentes csapata tartott az udvaron egy rövid bemutatót, mivel nagyon kicsi volt a hely nem tudtunk nagy pályát állítani, és az udvar természetes elemeit is felhazsnálták zsoltiék, pl a fát kerülni stb.

Majd a rövid ebédszünet után szerep játékokat játszottunk a gyerekekkel. Eljátszottuk, hogy a kutyát milyen helyekre kell és lehet vinni, ott hogy viselkedünk, mit mondunk stb...

Majd Csipesszel tartottunk egy röpke másfél órás terápiás foglalkozást. Nagyon jól sikerült a dolog, mert addigra szállingóztak vissza a gyerekek zöme az ebédszünetről, így ismét tele volt a csoportszoba. Aznap a memória, a téri orientáció és a kommunikáció volt nálam terítéken a foglalkozásba ágyazottan.

A foglalkozás végét rajzolással fejeztük be, a délelőtt tanult dolgokat kellett lerajzolniuk, pl, hogy mit eszik a kutya, milyen eszközökkel sétáltatjuk stb. Ezután a gyerekek teljesen kidőltek, leszívtuk az energiáikat, ezért a gátoldalon való kutyasétáltatásra már nem is maradt idő és erő. De nem baj, majd legközelebb.

Az alapítvány vezetői szeretnék, ha rendszeresen járnánk át foglalkozásokat tartani. Ennek nagyon örülünk és szívesen megyünk, hiszen jól éreztük magunkat, a csapatunkat is összekovácsolja egy-egy ilyen kiruccanás és közös munka.
Büszke vagyok a kezdő kutyára is hogy ilyen szép bemutatót tartottak és helytálltak.

Remélem a közeljövőben lesz majd egy segítőm, aki fotózna a foglalkozásokon hogy tudjak róla bejegyzést írni :)