A mai nap szinte ujjongva jötte ki az oviból. Úgy el akartam mondani az egész világnak, hogy megvaaan a legújabb áttörés a gyerkőcöknél. Pontosabban egy bizonyos gyerkőcnél.
Van egy kislánykám az oviba, akinek az anyukájával nagyon jó viszonyba vagyok, így ennek hála sok belső infót kaptam a gyermekről, hogy mi a panaszuk és hogy miben szeretnék a segítségemet kérni.
A kislány elektív mutizmus tüneteit produkálja. Az oviban eleinte nem beszélt senkivel, majd egyre kezd megnyílni, már a társaival beszél, és óvónénikkel is hallottam már. Velem még csak 1-2 szót beszélt. De mi heti fél órát találkozunk. Hospitalizáció miatt alakult ki nála a probléma, kórházban volt egy ideig, utána alakult ki nála ez a dolog.
Hozzám is jár már kb 3-4 hónapja kutyázni. Eddig nem állt be a játékba, Én persze hűségesen neki is adtam mindig farkincát faroklopóba, őt is elkapja Csipesz. Adok neki is kölesgolyót, eleinte még le is lökte magáról, de most.... most minden megváltozott, amitől kibújok a bőrömből. :) Próbáltam nem elsírni magam örömömben a gyerekeknél, mert az ilyen nagy áttörések, amikor látom hogy falak omlanak le a gyerekekben mindig meghat....
Nos tehát, ma a kislány elhozta a plüss kutyusát az oviba. Mikor a köszönés volt megmutatta nekem :) Utána ha kérdeztem tőle valamit, a kutyusa beszélt hozzám. A plüss kutyus bólogatott amikor vele beszélgettem. Hú már ez is nagy lépés volt :)
Majd elkezdtünk játsznai, és valahogy valami szikra jött a fejembe és megkérdeztem a kislányt, hogy csinálunk-e az ő kutyusából is terápiás kutyát.... Bólogatott, úgyhogy felcsillant a szemem :) Sünis játék következett, mondtam neki, hogy a kutyusával csinálja azt mint amit Csipesz, hogy odamegy a kis "sünikhez" beleszagul a fülökbe, megszuszogja őket. Ééééééés megcsináltáááááák :) El se hiszem, most volt az első alkalaom az ELSŐŐ amikor felállt velünk játszani. Úr isten én azt se tudtam mit mondjak mit ne mondjak. Leesett az állam :)
A következő játék a Mit csinál a két kezem mondóka volt. Adtam a kislány kezébe jutifalatot, hogy álljon be a kutyusával, rajta is lehessen a mondókát mutogatni, és adjon neki falatot, amikor a kutyusa szépen figyel. A többi gyerkőcöt is imádtam és nagyon büszke voltam rájuk, hogy észrevették a dolgot és a segítségemre voltak. Ők is simogatták a kislány plüss kutyusát, mutogatták rajta is a mondókát, ő pedig jutalmazta, ahogy én Csipeszt.
A végén az ő kezébe is adtam jutifalatot, hogy adja oda a gyerekeknek, így most 2 kutyustól kell falattal és simivel búcsúzni :) ÉS annyira cukik voltak a csoport tagok hogy ugyanúgy búcsúztak a plüss kutyustól mint Csiputól... :)
Jó tudom ovisok, ők még szerepjátékot játszanak, így nekik könnyű volt, de mondhatták vna azt is h csak Csipesszel játszanak, de nem, partnerek voltak. Szerintem annyira látták rajtam hogy mennyire fel vagyok villanyozva :)
Nos úgy gondolom ezt a mai napot már nem ronthatja el semmi. Így még jobban várom a jövő szerdát. :) Hogy már apró lépésekbe haladva de hátha beáll Csipesszel is játszani és megnyílik nekem is, és beszél majd az órán :) Nagyon várom azt, hogy mikor fog ő is hangosan nevetni a többiekkel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése