Hát igen, nem könnyű szakma ez a miénk. Ha valaki egy kutyás foglalkozást akar összerakni sok mindent szem előtt kell hogy tartson. Először is a gyerekek életkorát, a csoport összetételt, a csoport létszámot, a helyszínt, a kutya fáradtsági szintjét, a saját maga fáradtsági szintjét, az időkorlátokat, az eszközök lehetőségét stb stb stb.... Ugye?!! Nem úgy van hogy csak beesünk az ajtón pórázon egy kutyával és na uccu terápiázzunk....
Nekem szerencsém van, lassan a 3. kutyusom is levizsgázik és így bátrabban vállalhatok több munkát nem fog egyik sem teljesen elfáradni tudom velük váltva csinálni a foglalkozásokat stb.
Általában előre eldöntöm, hogy melyik kutyámat viszem az oviba, de van hogy hazaérek és látom, hogy akit magammal vinnék fáradt, vagy "hagyjál békén" hangulatban van, akkor másikat viszek.
Mikor odaérek az oviba, tele táskával, eszközökkel, akkor is lehet hogy változtatnom kell a programon, mert sokan hiányoznak, vagy a gyerekek is aznap nyűgösek, vagy fel vannak pörögve, akkor nem játszhatunk olyat, amibe egyszerre csak 1-2 vesz részt mert akkor a többi úgysem ül a helyén, szóval minden abban a pillanatban dől el, hogy beérek a oviba és találkozom a gyerekekkel :)
A bemutatók még nehezebbek. Hetente tartunk bemutatókat, így hál isten már hozzá vagyok én is és a vizslák is szokva. Azt is megszoktam hogy egyik kezembe mikrofon, másikba jutifalat, a kutyát irányítom plusz a gyerekekkel beszélek és a mikrofonba mondom a közönségnek h mit miért csinálunk :)
De nehéz ezekre is felkészülni, nem tudom sose hogy milyen korosztály lesz, hányan lesznek, milyen területen leszünk stb. Volt már hogy egy svédasztalnyi rántott hús és hideg tál mellett kellett dolgoznunk, én akkor diétáztam, a kutyám meg éhes volt :) izgi volt :) de meg kellett oldani :)
Most pénteken is Mariann megkérdezte bemutató előtt 2 perccel, hogy mit fogunk csinálni, és azt mondtam hogy nem tudom :) folyamatosan figyelem a közönséget, a gyerekeket, hogy milyen reakciói vannak a különböző dolgokra, és az alapján választok gyorsan valamit :) Ehhez már hozzá vagyok szokva, az improvizáció a mindennapok részévé vált, és ezt szeretem de nagyon elfáradok benne :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése