Zsófiról

Zsófi vagyok, 2 éves terápiás tanuló kutya. Elmesélem Nektek a történetemet:

Nem mindig volt ilyen életem, mint most. Sőt… Azelőtt semmilyen életem sem volt, nem is nagyon emlékszem rá, de nem is szeretek visszagondolni AZOKra az időkre.

2010-ben kerültem be a Herosz Állatvédő Egyesület szentesi telephelyére. Forró nyári nap volt, több sorstársammal együtt kerültünk egy ketrecbe. Fiatal voltam, és játékos. Annyira, de annyira szerettem volna játszani a többiekkel, de ők kiközösítettek, azt mondták rám, túl fiatal vagyok, és szeleburdi. Sokszor bántottak. Kiabálni szerettem volna: „Segítség, én is itt vagyok, vigyen valaki haza!” Petra így talált rám. Akkoriban ott dolgozott a menhelyen, ezt úgy hívják: önkéntesség. Felfigyelt rám, küzdött értem, és végül hazavitt.

Az új családom hamar megszeretett, kaptam rendszeresen enni, foglalkoztak velem, szeretgettek. Hamarosan szép vizslalány lett belőlem, mára nyoma sincs a sérüléseimnek. Nem csak szép, de okos is vagyok. Gazdámmal rendszeresen járunk kutyaiskolába, és a trükköket is gyorsan és nagyon szívesen tanulom.

Az emberekbe és a kutyákba vetett hatalmas bizalmam vette rá Petrát (meg persze Petra barátnőinek unszolása), hogy alkalmas lennék terápiás kutyának. Csatlakoztunk a most alakuló Kékcsillag Segítőkutyás Egyesülethez, akik között két, már vizsgázott vizsla kutya is van és mi is készülünk a nyári terápiás vizsgára.

Úgy néz ki az én életem révbe ért, boldog vagyok, gazdis vagyok, fontos vagyok!