Zsófi és Petra kapcsolatának kezdete

Petra vagyok Zsófi kutyus büszke gazdija. Zsófival 2010 nyarán hozott össze a sors. Akkor került be a Szentesi Menhelyre, ahol én akkoriban önkéntesként dolgoztam. Nagyon szerettem volna egy kutyust itthonra, de a szüleim még gyászolták az akkor elpusztult kutyánkat, így még nem szerettek volna egy újabb blökit a házhoz. Mikor anyát kivittem magammal a menhelyre és találkozott Zsófival azonnal egymásba szerettek. Zsófi nem volt hajlandó elmozdulni anya lába elől. Ekkor neki már kezdett megenyhülni a szíve, hogy talán örökbe fogadhatnánk őt, de apa akkor még hajthatatlan volt. Egyik nap, mikor mentem dolgozni láttam, hogy Zsófival valami baj van. Bementem a kennelbe és láttam, hogy nincs a fején se szőr, se bőr, nyílt seb volt az egész fejecskéje. A fülét szétmarcangolták, és a teste is tele volt harapásnyomokkal. Akkor döntöttem el, hogy nem hagyom itt a menhelyen Zsófit. Hazatelefonáltam, hogy készüljenek fel, mert én örökbe fogadom a kutyust. Gyorsan elláttuk a sebeit, befújtuk ilyen zöld fertőtlenítő sprayvel, és munka után jött is velem haza. Hát otthon mikor meglátták, hogy hazavittem egy zöld fejű, félénk, csupa prezúr kutyát, mondták is, hogy vigyem vissza, mert csúnya, meg különben se kell kutya.

Hát én nem vittem vissza, és láss csodát, a család szívébe is hamar belopta magát. Nálunk általában sok gyerkőc van, mert sok a kicsi unokatestvérem és mikor jöttek hozzánk vendégségbe észrevettem, hogy Zsófi mennyire jól viseli a gyerekek nem túl finom törődését is. Nyúzták, rátapostak a farkára, locsolták vödörből vízzel, és ő ezt szó nélkül tűrte. Szereti az emberi társaságot, és bármi áron de beférkőzik, még a "legkutyaellenesebb" családtagok szívébe is.

Ekkor gondolkoztam el rajta, hogy mivel gyógypedagógus leszek kutyás terápiában jó segítőtársam lenne Zsófi kutyus. Aztán egy idő után letettem erről az elgondolásomról, mert úgy gondoltam, hogy túl hiperaktív vizslalány és nem tudnám kordába tartani egy tanórán. Azután a barátnőim unszolására belevágtam a terápiás kutyakiképzésbe. Szerencsére Zsófival már 2010 nyara óta, hogy hozzám került jártunk a Szentesi Kutyaiskolába, és legjobb barátom Ádám segítségével megtanultuk az alap engedelmes parancsokat. Azóta már trükköket is tanulunk, például hátrafelé menni, pörögni, kosarat hozni stb.

Most, hogy megalapítottuk a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesületet, így sok segítséget kapok a terápiás kiképzés ügyében is. Remélem minél hamarabb együtt tudok majd járni Zsófival tanítani, és sok mosolyt és jókedvet varázsolhatunk együtt a sérült gyerkőcök "szürke" hétköznapi életébe. :)