Városi tréning 2012.02.27.

Szuper volt a mai városi tréningünk, úgy érzem Zsófi egyre jobban érzi, hogy most valami új dolog kezdődött az életében és egyre jobban figyel rám és hajtja végre a feladatokat. Igazából én elég maximalista vagyok, és addig nem nyugszom, amíg a feladatokat hibátlanul végre nem hajtja, és többen ráébresztettek már, hogy túl sokat várok a kutyától, és nem probléma ha néha bohóckodik és nem fekszik órákat egy helybe ha egy csomó ember veszi körbe, de ezeket én mind szeretném nála elérni, ami nála elég sok munkát fog igényelni.

A mai tréninget a Kurca parton kezdtük. Ott találkoztunk egy hattyúval, sok sok vadkacsával, ami Zsófika vadászösztönét teljesen beindította. Rohangált kicsit szabadon, de közbe sokszor visszafutott hozzám, jelezvén, hogy tudja, ha odajön hozzám az jó dolog, várva a jutalmat. Olyankor általában klikkeltem neki, de egyre jobban építem le ezt nála, mert nem akarom, hogy csak akkor jöjjön vissza hozzám, ha ő akarja, hanem akkor is ha én hívom. De lényegében, ha már azzal tisztába van, hogy nem mehet tőlem messzire akkor már teljesen jók vagyunk.

Miután kiszaladgálta magát indultunk a városba. Már a sétánál a bázis kommunikációt gyakoroltuk, és mivel ezt már régebben is gyakoroltuk sokat, már nagyon tudja mi a dolga. Nem húzott, nem ment össze -vissza, és ami meglepett, hogy nem szagolt oda az emberekhez, és nem ment oda haverkodni, hanem szépen figyelt a gazdira :)
Mikor beértünk a városba kifektettem az egyik térre, ahol azért elég sokan járkáltak. Először mellé ültem le és ő meg csak feküdt, majd amikor arra járkáltak emberek én arrébb álltam, és közöttünk mentek el az idegenek. Ezt a feladatot szuperül megoldotta.

Ezután jött a neheze. A sétáló utcán van egy pékség, hát oda próbáltam kifektetni, majd mikor a 10. próbálkozásom is befuccsolt elkezdtem gondolkodni mi lehet a probléma.. Hát igen.. Elég nehéz úgy kifektetni egy blökit, hogy nyitogatják a pékségajtót, ahonnan tódul ki a finom illat, és járkálnak körülöttünk az emberek kezükben, és szájukban a finom falatokkal... Mikor végre hajlandó volt lefeküdni azonnal jutalmaztam, jelezve, hogy igen ez lenne a feladat, és az jó ha végre is hajtod :) Ezután tettünk még egy kört a városba, mikor megálltam kirakatokat nézni mindig kiültettem a járdára és otthagytam. Annyira ügyesen figyelt, végig engem nézett. Olyan büszke voltam arra az okos kis fejére :) :)
A tréning során végig nagyon jól dolgozott, szépen követett láb mellett, érti ha azt mondom lassan akkor lassítania kell. Néha annyira néz rám séta közben, hogy rálépek a lábára, mert nem bír így egyenesen menni. :)
Már alig várom, hogy jó idő legyen és mehessünk a kutyasuliba is, mert a sok hó elvette a kedvét a szentesi kutyásoknak, és nem igen jártak ki a suliba...