Tegnap délelőtt megtörtént Csipesz első buszozása Szegedre. Ő is hasonló jól viseli az ilyen megrázkódtatásokat mint Zsófi. Nagyon büszke is vagyok rájuk, hogy egy pisszenés nélkül, bátran utaznak tömegközlekedésen. Ráadásul a busznak olyan hangja volt mint egy tranktornak, de ez Csipeszt nem zavarta meg az alvásban, bezzeg az én fülem már kezdett tőle megfájdulni.
Mikor beértünk Szegedre elvittem Csipeszt a szállítóban a Kárász utcára. Csip jobban viseli a nyüzsgést és a zajokat mint gondoltam. Azt hittem majd biztos felébred a sok dudálásra, meg hogy sok ember zajong mellettünk, ehhez képest úgy aludt a hordozóban, hogy a négy lába az égnek meredt és még csak meg se rezzent. Szóval már elmondható, hogy mindkét kutyám jobban bírja a tömeget nálam. Biztos azért ilyenek a kutyáim, hogy tanuljak tőlük egy kis türelmet és nyugalmat :)
A Kárász utca után találkoztam a Széchenyi téren barátnőimmel Edinával és Eszterrel. Edina Kulcsról utazott le Audrey nevű kis malijával, aki szintén a Kékcsillag büszke tagja.
Az első pár pillanat nem volt valami kellemes, mert Audreynak hirtelen sok volt az új élmény és mellé Csipesz, ezért kicsit rámordult, de ott volt Zoli, aki Edina segítsége a kiképzésben, és megmutatta Audreynak, hogy attól, hogy Csipesz újdonság, még nem feltétlen rossz dolog az életében. :)
Audrey képzése után elindultunk az Árkádhoz, ahol Ildi barátnőnkkel találkoztunk. Persze mit ne mondjak a Párizsi körút sem a csöndességéről híres. Csip mégis végig aludta az ott létünket, ami volt vagy 3/4 óra. Szóval a zajtréningen ügyesen helytállt.
Ezután elmentünk a Kálvária térre, ott megetettem Csipeszt és kicsit közelebbről is megismerkedhettek Audreyval. Sajnos mivel ott nem engedtem el Csipeszt, mert elég közel volt az úttest így nem tudta bemutatni a többieknek igazi kis hiperaktív énjét. :)
Délután jöttünk is haza mert nem akartam hirtelen lefárasztani egy kiruccanással szegény babát. Egyébként pont tegnap volt 2 hónapos a drágám :)
Én naiv azt hittem ennyi újdonság és kirándulás után majd biztos jól elfáradt a kutyám..... nos erre elég rendesen rácáfolt, mert még este 9kor is marcangolta valamelyik játékát, amihez morog és néha ugat. Meg rohangál oda vissza a családtagjaimhoz, mindenkitől kikönyörögve egy kis simit.
Persze Zsófiáról sem feledkeztem meg tegnap. Vele mint mindig az élelem megtagadást gyakoroltuk öcsém segítségével. Én elsétáltam Zsófival mellette, miközben ő nyújtotta a kutya felé a sonkát. Az első pár próbálkozás nehezen ment. Sajnos Zsófinak a mumus az élelem megtagadás feladat. Nem tudom, hogy azért van-e mert menhelyről való és ott meg persze előtte a kóborlása alatt megismerte a nélkülözést és az éhezést, és annyira beleivódott ez az életben maradásért lopni kell ösztön, vagy esetleg én csinálok valamit rosszul. Az az igazság, hogy eddig senki nem tudta nekem megadni a megfelelő módszert, hogyan neveljem le erről. Volt aki azt mondta üssek az orrára. Volt hogy kitettem elé kaját én meg elbújtam és vártam hogy hozzányúl-e, de ilyen helyzetekben tudja hogy feladat van és nem nyúl az ételhez, maximum megszimatolja, de amikor érzi, hogy egyedül van, simán lelopja a húst az asztalról.
A kis gyakorlás után Ádámmal elvittük egy körre a Kurca partra rohangálni. Majd este még öcsémékkel is ment egy kört a városban, úgyhogy végül neki is azért mozgalmasabb napja lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése