Persze nálunk sosem áll meg az élet, főleg két kutya mellett. Minden nap gyakorlunk valamit, és új trükköket is tanulunk. Zsófival a vizsgára készülünk, ezért vele főleg engedelmes feladatokat, és mindenek előtt ÉLELEM MEGTAGADÁST gyakorlunk. :) Én biztos vagyok benne, hogy Zsófi a vizsgán nagyon jól fog szerepelni, maximum az én izgatottságomat érezheti majd meg, ami kicsit kizökkentheti, de már én is annyi féle vizsgán vagyok túl, hogy már tudok uralkodni a félelmeimen :)
Arra jöttem rá, hogy valamilyen szinten jó ha a két kutya közösen gyakorol, de egy kicsit rossz is. Az a jó benne, hogy Csipesz Zsófitól nagyon sokat tud tanulni. És az eddigi tudását is mind úgy sajátította el, hogy látta Zsófitól, hogy én mit kérek tőlük és ő is utánozta a nagytesó viselkedését, így persze őt is megjutalmaztam, így könnyen rögzültek nála a kívánt viselkedési formák.
Nos a rossz oldala ennek a képzési módnak az, hogy mind a két kutyám iiiiiiszonyat haspók... A kajáért bármit és bármikor képesek megtenni... Ez jó végülis a kiképzés szempontjából, de nem akkor amikor együtt dolgoznak, mert ha egyszerre dolgoznak a jutifalatért, akkor mind a kettő kapkod. Levideóztuk mind a két kutyus munkáját külön-külön és akkor is mikor együtt csinálják. Csipesz mindent megcsinált elsőre nekem gyönyörűen, türelmesen mikor kettesbe voltunk, Zsófi szintúgy, mondjuk ez nála már nem újdonság hál istennek :) De mikor együtt gyakoroltuk csak az ül-fekszik-marad parancsot, akkor Zsófi már minden trükköt bevetett, például fekvésnél már bukfencezett is, ülésnél meg a Helló trükköt mutogatta, Csipesz pedig a marad parancsnál nem tudott teljesíteni. Azt lesték, hogy mikor kapják a falatot, és hogy a másik mikor kapja meg. Ilyenkor mindig kivárom, hogy mind a kettőjük helyesen elvégezze a feladatot és utána egyszerre jutalmazok.
Tehát a közös tanulást még gyakorolnunk kell. De ezt a képzési vonalat is mindenképpen folytatni szeretném, mert fontosnak tartom, hogy időbe kezdjék el megtanulni, hogyan is kell közösen, együttműködve dolgozni, hiszen mi hárman alkotunk majd egy csapatot munka közben is. :) Amit persze már nagyon várok :)
Persze egy kis munka után a finom falatok sem maradhatnak el anyának köszönhetően, aki meglepte a csajokat 1-1 cupákkal :)
A zajtréninggel is nagyon jól haladunk, köszönhetem ezt ugyebár unokahugaimnak, a DJ öcsémnek aki minden nap üvölteti a house zenét itthon, és aki a barátaival folyamatosan az udvaron motorozik.
Csipesz amúgy sem volt sosem ijedős ez már a tesztből is kiderült nála, de így hogy ennyi féle zaj éri még kevésbé lesz az. Mostmár csak az a kérdés nála, hogy inkább öcsihez megy hous-t hallgatni vagy hozzám rock-ot, vagy esetleg apához retro- RNB-t :)
A hétvégén voltunk a csajokkal egy közös városi sétáláson. Ádám kísért el minket, mert én még a két kutyával nehezen mozgok, amíg Csipesz ilyen kicsi. Kipróbáltuk milyen őket egy pórázon vinni, és külön-külön is. Zsófi sétánál már nagyon megtanulta, hogy láb mellett kell jönnie, de mikor egy pórázra került a kicsivel azonnal elkezdett húzni, úgyhogy kicsit meg kellett nevelnem, hogy ne rántson el minket. Mikor pedig külön vittük őket, Csipesz húzott folyamatosan, mert ment oda Zsófi mellé. Zsófi a mindene, mikor öcsi elviszi Zsófit futni Csipesz keresi őt egészen addig míg haza nem ér. Persze engem is követ mindenhova, de Zsófi is ugyanúgy a támasza mint én. Igazából nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtanulja, hogy én vagyok a gazdája. Már az első nap engem követett, rám hallgatott, a hangomra azonnal ugrik. Pedig most itthon konkrétan 9-en lakunk, és mindenkivel folyamatosan kapcsolatban áll.
Ezt persze próbálom tudatosan is erősíteni benne, mikor a kutyasuliban azt gyakoroljuk, hogy Ádám megfogja Csipeszt én pedig messzebb megyek és magamhoz hívom. Akkor úgy rohan utánam mint a golyó, a fülei repkednek utána. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése