Az életünkben nagy változások következtek be mostanában. Először is én munkát kaptam a szentesi Rigó Alajos Általános Iskolában, ezért keveset tudok a kutyáimmal foglalkozni. Másrészt pedig új egyesületbe kerültünk, mert a régi egyesületünk sajnos olyan messzire volt a lakóhelyünktől, hogy az oda való utazás költségeit sem tudtuk volna fizetni, és időben is nehéz volt egyeztetni a találkozókat.
Már pont kezdtem keresgélni az új egyesületet magunknak, mikor szombaton délben hazaéve a kutyasuliból látom, hogy van pár nem fogadott hívás a telefonomon Pannitól. Visszahívtam és mondta, hogy lehet, hogy sokkot fogok kapni, de másnap lenne egy temperamentum vizsga Kecskeméten és hogy Kata is menni akar Zorkával és hogy próbáljuk meg mi is.
Azonnal hívtam Zolit az új egyesületünk a Hanimec elnökét, hogy mi a teendő, kit keressek meg, hogy ténleg mehessünk vizsgázni. Egész délután telefonálgattam, de végül sikerült elérni, hogy másnap Katáékkal együtt elmehessünk vizsgázni.
Szóval röviden összefoglalva, 3nap alatt történt egy egyesület váltás és egy temperamentum vizsga :) Tehát az elkeseredésből átkerültem a felhőtlen boldogságba :)
Zsófival még szombaton nem tudván, hogy másnap vizsgázunk elgyakoroltuk az alap engedelmest, meg trükköket stb, este pedig az élelem megtagadást gyakoroltuk el, és így indultunk neki a temperamentum vizsgának, minden felkészültség nélkül....
Nos vasárnap apa, Máté és Dani vitt át minket Kecskemétre. Ott megismertük az ottani vizsgázókat, és az elnökséget. Mindenki nagyon szimpatikus és segítőkész volt velünk.
Katával még gyakoroltunk kis engedelmes feladatokat, meg az idegen vezetést, Zoli is csinált Zsófival pár élelem megtagadást.
Utolsó előttiként kerültünk sorra Zsófival. Addigra már 5 páros volt túl a vizsgán tehát addigra már olyan szinten izgultam, hogy nehéz volt koncentrálni a vizsgára.
Az engedelmes részt végig póráz nélkül kellett végrehajtani, ami azért volt nehézkes, mert Zsófi akkor még kissé levert és depresszív volt, előtte fejezte be a tüzelését ami 3 hétig tartott, és addig nem tudtam vele gyakorolni, és még a hormon háztartás változása miatt nem volt a régi, ezért láb mellett követésnél elég bőcörgősen lassan dolgozott, de mindent megcsinált ügyesen, csak körülbelül úgy mint egy 12éves kutya :)
Amikor az idegen kutyával és gazdájával találkoztunk az egy furcsa élmény volt. Egy kerekes székes férfi volt a kutyájával. Ez azért volt furcsa mert neki a jobb keze felől volt a kutya, tehát a két kutya egymással szembe volt ennél a feladatnál. Zsófi érezte, hogy nagyon izgulok ezért azt csinálta, mint ilyenkor mindig, hogy leül és azonnal felemeli a fenekét, a bemutatókon is mindig ez van, valahogy érzi, hogy én is menekülnék a helyzetből és ő is abba a pozícióba helyezkedik...
Ezután jött a helyben maradás, amit persze kisujjból megcsinált, nem mozdult el, végig figyelt engem és várta a következő utasításomat, ez a feladat azért volt számomra rossz mert pont délben a 35fokban a tűző napon dolgoztunk, és nem volt olyan pont az udvarba ahol árnyékba tudtam volna kifektetni... De hál istennek nem zavarta meg a dolog.
Ezután jött az a feladat amikor 6 idegen ember közelít meg minket nagy hangzavarral, megcsipkodják, megölelgetik a kutyát. Hát Zsófia ezt a feladatot még élvezte is, nemhogy menekült volna a helyzettől :)
Ezután jöttek a benti feladatok:
- szeparáció: amikor ki kellett mennem a teremből és a kutya bent maradt idegenekkel egyedül, de meg se nyikkant, azt mondta a vizsgaelnök, hogy nem igazán viselte meg, hogy ott hagytam és hogy nagyon ügyes volt :)
- élelem megtagadás: hát konkrétan én sem vettem észre mikor repült a májaskenyér, Zsófi sem kapott utána, nem is kellett rászólnom, úgyhogy nagyon megnyugodtam
- zajkeltés: ez vicces volt, mert mikor eldobták a mankót a földön én akkorát ugrottam, és majdnem fel is sikoltottam, hirtelen úgy megijedtem, de Zsófi még csak oda se bagózott, hogy valami zaj történt, szóval ennél a feladatnál én megbuktam :D
- a játék helyzetnél volt az, hogy Zsófi inkább ment a szobában lévő emberekhez simogatást gyűjteni, mint hogy játsszon, de azt mondták ez nem baj, hogy az embereket ennyire szereti :)
Az egyedüli problémás feladatunk az idegen vezetés volt. Zsófia befeküdt az árnyékba a hideg betonra és nem akart felkelni.. Ezt a feladatot én rontottam el. Azzal hogy egy bokor mögül néztem a kutyát. Azt hittem ha elbújok azzal arra ösztökélem, hogy hajtsa végre más utasítását. De a vizsgaelnök azt mondta, hogy ezzel, hogy elbújtam és messzebbről néztem őt, ezzel csak feladathelyzetben hagytam a kutyát, hogy várja, az utasításaim, ezzel nem adtam át az irányítását másnak. És hogy egy terápiás kutyánál minden megtett lépésnek együtt kell örülnünk, és hogy lásson engem, de tudja, hogy mással kell most dolgoznia. Nos igen itt valóban én hibáztam, de miután odamentem és átadtam újból a pórázt megcsinált mindent idegennek is.
Az a legrosszabb, hogy ez volt az a feladat amitől kicsit sem féltem mert tudtam, hogy a kutyasuliba is meg itthon is unokahugaim is dolgoztak már vele mindenkinek megcsinált mindent, nem gondoltam, hogy ebbe leszünk bénák.
A kiborítós és a csont elvétele is jól sikerült, semmi agressziót nem mutatott a kutya :)
Tehát egy sikeres napot zártunk és hirtelen sokként ért, hogy két hét múlva lesz a második forduló, szóval nem sok időnk jut a gyakorlásra és a hospitálásra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése