Izgatottan vártam már ezt a napot. Kicsit féltem, de annál jobban vártam, hogy végre elkövetkezzen az a nap, amikor Csipesszel indulok el dolgozni.
Bár tudtam, hogy Csipesz nem fog horror filmbe illő módon embert ölni, és bántalmazni akárkit, de attól féltem, hogy majd szétrágja az osztály berendezését :)
Megszoktam tőle, hogy itthon is mindig van a szájában valami, hol egy plüss állat, hogy egy gumicsont, hol egy lopott mamusz...Ezeket a képeket látva magam előtt kissé megrémültem, hogy majd szétszedi a gyerekek kabátját, vagy kipakolja a padokat, de csodák-csodájára nagy meglepetésemre pozitívan kellett csalódnom benne :)
Mikor megérkeztünk az iskolába, ő kedves farkcsóválással és nyaldosással üdvözölte a hozzá közeledő gyerekeket. Felmentünk a titkáriba, ahol mindig le szoktam adni Zsófit is megőrzésre, amíg a gyerkőceimet leviszem ebédelni. Az étkezőbe nem szoktam levinni a kutyát, mert nem tudok a 8 gyerekre és még a kutyára is egyszerre figyelni és fegyelmezni. Az étkező egy mumus, ott mindig elszabadul a pokol és mindenkire akkor jön rá a beszélhetnék és az egyéb dolgok, amiket meg kell fékeznem :)
Szóval leadtam Csipeszt a titkáriban, majd ebéd után mikor mentem érte, boldogan és megnyugodva láttam, hogy nem hiányolt engem, mert sokan körberajongták, simogatták, kapott egy kis jutalomfalatot is :)
Azt mondták volt az elején 1-2 nyüsszentés, de mikor elterelték a figyelmét már semmi baja nem volt a kutyusnak. Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy akkor a vizsgán sem lesz majd problémánk, hisz itt azért beleszokik majd ebbe a szituációba, itt 20percet kell egyedül lennie, míg vizsgán csak 1et :)
Ezután bementünk a gyerekekkel a terembe és mindenki odahívhatta magához Csipeszt, hogy megismerkedjen velük.
Csipeszke mindenkinek adott egy puszit, és pacsit.
Kiképzőnk Zoli utasítására tanulási időben kifektettem Csipeszt a mancsos fekhelyére, és amíg a gyerekek tanultak ő tudott pihenni és tudta, hogy neki a teremben az a helye, ott kell maradnia.
Tanulás után a gyerekek kérhettek Csipesztől 1-2 trükköt, mondtam nekik, hogy most még nem terhelhetjük túl a kutyust, hisz most van itt először, de fokozatosan majd vele is játszhatnak úgy mint Zsófival szoktak.
Csipeszke nagyon ügyesen végrehajtotta a feladatokat a gyerekeknek, sokkal gyorsabban értelmezi a parancsokat mint Zsófi, valószínűleg azért, mert ő már ebbe nőtt bele, hisz őt már 8hetes kora óta képzem, míg Zsófi volt már vagy másfél éves mikor vele elkezdtem tanulni a parancsokat.
Tehát így telt Csipesz első napja a napköziben, kicsit játékosan, kicsit gyakorolva a szeparációt, az élelem megtagadást (uzsonna), az idegeneknek való engedelmességet, zajingerekhez való alkalmazkodást stb.
Miután hazavittem Csipeszt, gyorsan kutyát cseréltem és rohantunk busszal Szegvárra az egyik kis tanítványomhoz, akinek a testvére és az unokatestvére is várta már Zsófi érkezését, hiszen nagyon szerettek régebben is vele játszani, ezért feladatokkal felkészülve indultunk dolgozni-játszani :)
Ez volt az egyik legfárasztóbb, mégis az egyik legrégebb óta várt napom. Nagyon szerettem volna már úgy dolgozni, hogy mindkét kutyámmal dolgozhassak. Még nem együtt dolgoznak, hiszen én az iskolában napközis nevelő vagyok, így 8 gyerkőcre kell vigyáznom, miközben kutyázunk, velük vagyok egész délután, így két kutyával, kezdő pedagógusként ez még elég nehezen menne nekem :) De mindennek eljön az ideje egyszer :)
Mivel ezen a héten szombaton is munkanap volt, természetesen nálunk is tanítási nap volt a Rigó iskolában. Olgával az osztályom másik tanárnőjével megbeszéltük, hogy így szünet előtt, szombaton nem nyúzzuk meg nagyon a gyerekeket, ezért hozunk be ropogtatni valót, és üdítőt, inkább karácsonyozunk egyet. Ennek örömére magammal hoztam Csipeszt, mivel Zsófi a Télapó ünnepségen volt a kis négylábú segítségem, a Karácsonyi ünnepségen pedig Csipeszre került a sor.
Persze nem lazsáltunk egész nap. A tanulás viszont játékos formában zajlott a mai napon :) Átismételtük a történelmet, természetismeretet, matematikát. A gyerekek a jó válaszokért cserébe kérhettek egy trükköt Csipesztől. Ezt nagyon élvezték, sosem voltak még ennyire buzgók, ha tanulásról volt szó. Mindenki jelentkezett, még akkor is ha nem tudta a választ :)
A tanulás után készítettünk karácsonyi üdvözlő kártyákat a családoknak, tanároknak.
A kemény munka után pedig jöhetett a dínom-dánom, evés-ivás. Persze ennek is megvolt a negatívuma, hiszen délbe már senki nem volt éhes az ebédre... Ebédszünetben Csipeszke az igazgató irodában volt, ott vigyáztak rá, mert olyan erős a nyálelválasztása, hogy ha meglátja az ételt azonnal hatalmas cipőfűzők lógnak ki a szájából, így vele nem merem megkockáztatni az étkezőt, mert akkor a végén még gumicsónakban kellett volna kijutnunk az étkezőből a nyáltenger miatt :)
A következtetést levonva, Csipeszbe pozitívan csalódtam az elmúlt két napon, sokkal ügyesebb és fegyelmezettebb volt, mint azt gondoltam :) Nagyon büszke voltam rá, így már bátran merem vinni magammal akárhová :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése