Nem azért aludtam nehezen, mert attól féltem, hogy a kutyák nem teljesítenek jól, vagy valami gond lesz, bízok a rutinjukba és abba, hogy képesek vad idegenekkel is jól dolgozni. Attól féltem, hogy esni fog az eső és hogy nem jön ki senki.... Már 6 órakor felkeltem és rohantam az ablakhoz hogy vajon esett-e meg hogy mennyire van hideg és mennyire felhős az ég... Tudom butaság, csak igazából így hogy szabadtéri foglalkozás volt, így az időjárás egy naaaaaaaaaaaagy befolyásoló tényező a foglalkozáson.... És hál'istennek nem esett az eső... se ma se tegnap, így nem volt felázva se a pálya... Elvileg tegnap bent a városban jégeső is volt itt-ott de kint a pályán semmi nem volt... :)
Reggel már korán útnak indultunk. A kocsi tele volt pakolva játékokkal, és két munkára szomjazó vizslával :)
Mikor megérkeztünk a pályára nem telt el sok idő és megérkeztek Eráék is Vásárhelyről. Erika a habilitációs kutyakiképzői tanfolyamon volt csoporttársam. Hozta nagy fiát, Pepét is, aki a téli vetélkedőn Csipesz "pótgazdijaként" ezüst érmes lett. Erika segített nekem elrejteni a csokitojásokat a tojás kereső versenyhez.
Elérkezett 9:30 perc, ekkora volt meghírdetve a foglalkozás. Eleinte elég kevesen voltak, de azzal a 7-8-as létszámmal is bőven meg voltam elégedve első alkalomnak. Majd teltek múltak a percek és hirtelen lett 17 gyerkőcöm. Annyira boldog voltam, hogy ennyien eljöttek velünk játszani. És most is eljött több ovisom is, aminek nagyon örültem, mert ez azt jelzi nekem vissza, hogy szeretnek minket és szívesen jönnek el velünk játszani.
A foglalkozást köszönéssel kezdtük, a fiúknak locsolóversért járt a pacsi, a lányoknak csak kellő határozottság kellett és kaptak egy vizslamancsot a tenyerükbe.
Sok-sok játékot játszottunk, mivel a sorrendet nem jegyeztem meg így csak felsorolom őket. Volt faroklopó, répalopó, "nyuszik ki az üregből", nyuszis akadálypálya, szoborjáték, képes csoportosítás, bátorság próba, mondókázás stb...
Hogy hogyan fért bele ennyi játék a délelőttbe? Úgy hogy 2óra hosszát játszottunk a gyerekekkel, még jó hogy két kutya volt nálam, különben nem tudtunk volna ennyit dolgozni egyhuzamban. Annyira belejöttem a játékba, hogy nem is figyeltem az órámat.
Ma is voltak szép emlékek, voltak félős gyerkőceim és visszahúzódóak, de a végére már ők is oda mertek jönni a kutyákhoz trükköt kérni, falatot adni stb... Hát igen ez a kutyás terápia valódi terápiás hatása, mikor a gyermekek lelkét nyitja meg a kutya és annak jelenléte.
Hogy mi volt a mai nap nehézsége? Hát az, hogy a szülők mellett a gyerekek nem az igazi oldalukat mutatják nekem, ezt az ovisaimon fedeztem fel, hogy azok akik az oviban olyan határozottan végig viszik a kutyát az akadálypályán, vagy úgy kérnek tőle trükköket, hogy nem kell segítenem se, azok ilyen helyzetben mikor a szüleik látják őket, akkor sokkal bátortalanabban viselkednek és nem mernek úgy megnyílni az órákon. Ezt nem csak a mai nap tapasztaltam hanem már többször is, más helyzetben is. Volt olyan, hogy utcán mikor összefutottunk gyerekekkel meg se merték simogatni a kutyáimat, bezzeg az ovis csoporttársak között ők jelentkeznek először pacsit kérni.
Utólag pedig nagyon nagy köszönet Ménesi Erikának a húsvéti mézeskalács figurákért, amiket direkt erre a napra a gyerkőcöknek sütött. Nagyon köszönjük :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése