Hétfő reggel egy szomorú hírrel hívott fel kedves barátom Ádám. Ronnie kutyusa elpusztult az éjjel. Először el sem akartam hinni, hisz egy ilyen dologba nagyon nehéz belegondolni hirtelen.... Elpusztult, nincs többé... hiába keressük, hívjuk, várjuk hogy hozza Ádám a kutyasuliba többet nem tudja...
Mérhetetlen az a fájdalom amit most Ő érez... Elveszítette a társát...Azt aki minden nap hazavárta, akivel sok terve és célja volt az életben. Munkakutya versenyeken szeretett volna Ronnival részt venni, de sajnos az élet közbevágott... :(
Hétfőn elmentem Ádámhoz, tudtam, hogy mennem kell, ott kellett lennem, meg kellett néznem még utoljára Ronniet hogy elbúcsúzhassak tőle... :( Jaj nagyon nehéz erről könnyek nélkül írni... hisz annyira rossz volt látni hogy hiába ülünk mellette, hiába hívjuk a nevén ő már többet nem fog felébredni..
Eszembe jutott sokszor, milyen is volt mikor először találkoztunk. Zsófi első engedelmes órájára mentünk a Sportpályára Ádámhoz, aki persze hozta magával kutyusát Ronniet. Először azt hittem egy farkas, ordas németjuhász révén nagyon hasonlít a farkasra. Azelőtt még sosem láttam a német juhász ordas változatát, de nagyon megtetszett. Pár hét elteltével már Ádám meg is engedte hogy labdázzak vele, utána pedig segítettem nekik az engedelmesnél mint zavaró tényező és fő kritikus :)
Majd januárba jött a rossz hír, Ronnienak gyomorcsavarodása volt. Hosszas műtét után sikerült az életét megmenteni. Hosszas lábadozás után, azért láttuk a fényt az alagút végén.
Nyáron sokat kutyáztunk együtt, vittük Zsófit és Ronniet is a gátra futni, kutyasuliba, városba sétálni stb..
Szeptemberben letették Ádámmal az IPO1-es munkavizsgát, emellett a tenyészszemlén 2.-ok lettek. Nagyon büszke volt rájuk az egész kutyaiskola.
Olyan rossz belegondolni, hogy most már nincs akivel labdázzak, és aki buldózerként az embernek ütközve hozza vissza az eldobott labdát...Nem lesz akit fogjak bemutatón mikor őrző-védőzünk... Nincs aki szétugassa a kutyasulit ha labdát dobálunk előtte...
Nem lesz akit nyáron titokban eperrel etessek...Nem lesz akit elképedve nézünk a kutyasuliban, hogy na igen ő egy vérbeli munkakutya...
Látom magam előtt a beszélni tudó szemét, ahogy szugerált, hogy na érj már hozzám, köss már belém, vagy történjen már valami, mert dolgozni akarok.. :)
Nagyon hiányzol nekünk Arachis Ronnie. Pótolhatatlan vagy... Egy személyiség voltál, egy társ, egy barát és egy nagyon jó munka kutya, aki imádott dolgozni...
Nyugodj békében és vigyázz ránk föntről!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése