A fejlesztő órák forgatagában

Zsófival ismét a fejlesztő csoportban jártunk ahol ezúttal kommunikáció és szenzomotoros fejlesztő órát tartottunk.
A szenzomotoros fejlesztés lényege: A szenzoros (látás, hallás, taktilis, vesztibuláris, proprioceptív, szaglás és ízlelés) és motoros (mozgásos) rendszerek integrációjával az idegrendszer stimulálása, a kérgi funkciók összekapcsolása. Vagyis: a koordinációs képesség és ritmusérzék az ügyesség, az erő, a rugalmasság, egyensúlyozó képesség, gyorsaság, kreatív mozgások megvalósítása.

Mi Zsófival ezt a szenzomotoros fejlesztést átformáltuk kutyás játékokra. Az órát mint mindig üdvözléssel kezdtük. Mivel súlyosan fogyatékkal élő gyermekekről van szó ebben az osztályban, itt még fontosabb az, hogy az óra elején odamenjen hozzájuk a kutya és ők megsimogathassák, hiszen náluk már az is nagyon nagy siker ha egyáltalán észlelik, hogy ott van a kutya a teremben. Az egyik kislány a múlthéten körülbelül fél óra elteltével érzékelte először Zsófit, most viszont azonnal és nagy mosollyal és jókedvvel szállt be a játékokba, a maga módján.

Az üdvözlés után gyakoroltuk kicsit, hogy a gyermekek felismerjék a jelüket. Ki kellett választaniuk a saját jelüket, majd ezután Zsófi odavitte nekik.

Ezután tovább folytattuk az alak-háttér felfogásának fejlesztését, egy tábla kirakósat játszottunk, kivettük a figurákat, a gyermekeknek pedig a megfelelő formába kellett tenniük ezeket.

Majd Zsófi memóriatábláját használtuk fel szem-kéz kordináció fejlesztéséhez. A gyermekeknek mozgatniuk kellett a kis csontocskákat, valamint a lyukakba jutalomfalatokat kellett eldugniuk Zsófinak.

Mivel a szenzomotoros fejlesztéshez hozzátartozik a taktilis érzékelés fejlesztése, ezért elhoztam nekik a már sokat használt játékunkat, a hajgumi tapogatós játékot. A gyerekek szemét bekötöttük, Zsófi testén elrejtettem egy hajgumit és a gyermekeknek a tapintó érzékelésüket használva kellett megtalálniuk a hajgumit. Némelyik gyermek nagyon jól teljesített, némelyikőjüknek sajnos még a szemét sem lehetett bekötni, és a feladatot nem tudták helyesen értelmezni. 

Utolsó játékunk ismét egy kis szem-kéz koordináció fejlesztéséhez fűződő feladat volt. A gyermekeknek labdát kellett gurítaniuk Zsófinak. Ez nehéz feladatnak bizonyult számukra, mert a gurító mozgást nehezen tudták kivitelezni.

Szenzomotoros fejlesztő óra után tartottunk Zsófival kommunikáció fejlesztő foglalkozást ugyan ebben a csoportban.
Ezt a foglalkozást is köszöntéssel kezdtük, hiszen nem azonos napon volt a szenzomotoros fejlesztő órával. 
Az óra anyaga a téli öltözködés volt, ezért Barbi kolléganőmmel ötleteltünk, hogy mit is kellene a gyermekek képességeihez mérten játszanunk.
Mivel kommunikáció fejlesztés volt, ezért az arc izmait is "meg kellett mozgatnunk" :) A fújó mozgást gyakoroltuk, hogy egy asztalra tettünk kölesgolyót, majd a gyermekeknek egyesével oda kellett fújniuk Zsófinak a kölesgolyót. Két gyermek kivételével nem nagyon sikerült kivitelezni a feladatot, mivel ezek a gyermekek súlyosan halmozottan fogyatékkal élők, ezért nem beszélnek, és nehezen értelmezik az utasításokat, ezért volt, aki csak pöckölte a golyót, de ez így legalább a finom motorikájukat fejlesztette.

Mivel a téli öltözködés volt a téma, ezért behoztuk a gyerekek sapkáját, sálát, kesztyűjét, cipőjét. Zsófi a szájában odavitte a gyermekeknek a ruhadarabjaikat, majd az asszisztensek segítségével a gyerekeknek fel kellett venniük ezeket a ruhadarabokat. 

Közben gyakoroltuk a ruhadarabok nevét, mi micsoda, hova kell felvenni. Mivel minden gyermeknek egyéni segítség nyújtás szükséges ezért elég hosszadalmas feladat volt, hiszen egyedül nem tudnak felöltözni, az asszisztensek segítségére szorulnak.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat a fejlesztő csoportban. Zsófinak elég nehéz feladat volt, hiszen a gyermekek nem érzékelik megfelelően a fájdalmat, és nem tudják a tetteiket mérlegelni, ezért többször ráléptek Zsófi farkára, a körmét piszkálták, a szemébe majdnem belenyúltak, a fülét, lábát megszorították, ő pedig tűrte hősiesen. Biztosan érzi azt, hogy nem agresszióból, nem direkt csinálják ezt vele a gyermekek, hanem azért hogy jobban megismerjék, ők máshogyan tapogatnak, máshogy érzékelnek, ezért viselkednek a kutyával is máshogy. De hál istennek Zsófinak nagyon nagy a türelme, és élvezi  a munkát, ezért tudunk a súlyosan sérült gyermekekkel is foglalkozást csinálni, hogy nekik is kicsit feldobjuk a napjukat, és új ingereket vigyünk be a foglalkozásaikba.