Sokan úgy érzik most, hogy de jó, végre itt az őszi szünet, egy hét pihenés vár ránk. Mivel én is pedagógus vagyok, én is itthon vagyok szabadságon ezen a héten.
Ezt a hetet kihasználva pedig egy nagy elhatározás született bennem: ivartalaníttatom Zsófit....
Igen, sokan úgy gondolják, hogy ugyan minek, hisz már majdnem 4 éves, miért baj, az ha tüzel... Hogy miért baj? Mert Zsófi egy "munkakutya" . Mivel fejlesztő órákat tartok vele, nem tehetem meg azt, hogy három hétig elmaradnak az óráink, azért mert Zsófi tüzel és nem tudom bevinni az intézménybe. Ez elég önző megnyilvánulásnak tűnhet, de ha valaki ismeri Zsófit, akkor az tudja, és látja rajta azt, hogy ő akkor örül igazán ha emberek között lehet, ha bent van velem a gyerekeknél és megállás nélkül kapja a szeretetet, akkor biztonságban érzi magát.
Nagyon jó érzés látni azt, amikor előveszem a hámját, és szinte tartja a hátát, hogy tegyem fel rá, mert tudja, ha a hám rajta van akkor megyünk dolgozni. :)
Emellett kutatások bizonyítják, hogy vannak különböző előnyei is az ivartalanításnak, például az emlődaganatok megelőzése.
Sok vacillálás után arra a döntésre jutottam, hogy túlesünk a beavatkozáson. Volt gondolatomban az is, hogy Csipeszt is megműttetem és akkor ketten együtt tudják kipihenni a műtét okozta fájdalmakat, de az állatorvosunk azt javasolta, hogy inkább várjam meg az egy éves kort, mert a nemi hormonok szükségesek a kiskutya fejlődéséhez. Mivel Csipesz nem esett most át a beavatkozáson, így őt külön kell választanom Zsófitól, mert még annyira heves, hogy nem érti, hogy most óvatosan kell Zsófihoz közelítenie, nehogy fájdalmat okozzon neki.
A műtét délután fél 5kor kezdődött. Addigra el is aludt rendesen Zsófi, majd mondták a doktor urak, hogy menjek vissza később, mert hosszadalmas a műtét. Mi 3/4 6kor mentünk vissza kocsival érte. Öcsém kísért el, hogy be tudjuk tenni a kocsiba.
Fél 7kor indultunk haza. Zsófi szörnyű látvány volt... Annyira rossz volt nézni a kis tehetetlen testét, a szeme nyitva volt de semmire nem reagált.. A teste jég hideg volt, és remegett mint a kocsonya...
Otthon puha párnarengetegre fektettük a kályha mellé. Olyan meleg volt a házban, mint még tán soha, de még úgy is remegett Zsófi. Eltelt 2óra hossza mire a teste felmelegedett és abbahagyta a vacogást. De még ekkor sem volt éber. 10óra fele már csóválta a farkát ha bejött valaki a szobába, ami jó jel volt, hisz így tudtuk, hogy érzékeli hogy ott vagyunk vele.
11 órakor ült fel először, akkor megitattam, majd visszafeküdt, és reggel 5ig pihent, akkor felállt és kiment pisilni.
Reggel 7kor áthoztam a boxát anyáékhoz, és itt fektettem le, kapott egy kis pépes zöldség levest, majd egyszer kiment az udvarra, de azóta is alszik.
Rossz látni, hogy nyitott szemmel mered maga elé, és nem mozdul, csak ha nagyon muszáj, de remélem így hamar kipiheni a fájdalmakat.
Hál istennek én ezen a héten vagyok itthon vele, anya pedig jövő héten lesz szabadságon így tud rá vigyázni, nehogy kirágja a varratokat.
Az egyik fogát is ki kellett húzni mivel már az ínygyulladás veszélye is fennállt, muszáj volt drasztikus lépést tenni, de legalább egy altatásba megoldották a két beavatkozást.
Két hét múlva megyünk vissza varratszedésre. Remélem addigra el is felejti ezeket a rossz pillanatokat, amiket az elmúlt két napban átélt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése