Zsófi és a Napraforgók

Ismét Zsófival mentem a Nyolcszín virág oviba a mai nap, mivel Csipesz tüzel..
Érkezésünk után nemsokkal megérkeztek a Napraforgó csoport gyerkőcei. Ők múlthéten Csipesszel játszottak, ezért nekik Zsófi újdonság volt.
Köszönésként mindenki egyesével magához hívta Zsófit, leültette magával szembe és kért tőle egy pacsit. Zsófinak nehéz dolga van, mert ülve akkora mint a gyerekek így a pacsit nehéz kézbe adnia, így a gyerekeknek elég sokat kell ebbe segítenem :) Viszont nagyon nagyon nagyon pozitív dolog volt a múlthéthez képest, hogy most a gyerekek már mérhetően határozottabbak voltak mint múlthéten. Viszonylag hangosan hívták a kutyát, és adták ki neki a parancsot :) És még Nati drágám is mert Zsófitól pacsit kérni, aki múlthéten még épphogy csak Csipesz fenekét merte megsimizni :) el voltam ájulva, egyszerűen le voltam nyűgözve a gyerekektől :)
Ezután játszottunk egy kis mozgásos játékot, egy kis mókusok ki a házbólt, ami szintén jobban sikerült mint múlthéten. Akkor akkora sikítozás volt, hogy szegény Csipesz alig hallotta a parancsszavakat most meg mintha nem is ugyan az a csoport lett volna :)
Ezután játszottunk egy kis jutifalat gyűjtő játékot. Zsófi középen feküdt, köré szórtam a jutifalatot és a gyerekeknek párba kellett fölszedniük úgy hogy nem engedik el egymás kezét. Nem akartam erős szabályokat kikötni hogy csak egyesével vihetik stb, mert tudom hogy összevont csoport és a kicsik még nem értik úgy a szabályokat mint a nagyok. De ennél a játéknál is pozitív csalódás volt a dolog, mert nagyon fegyelmezetten játszottak a gyerekek, a szabályokat egészen jól tudták tartani :)

Ezután játszottunk egy kis tűz-víz-repülőt átkutyulva :) Majd játszottunk titkos várat, ahol a kapunak mosolyognia kellett a többieknek pedig mérges arcot vágniuk. Meg voltam lepve mennyire ügyesen tudják a mérges arcot tartani a gyerekek, ez nálunk a habilitációs kiképzői csoportba nem ment, mindig elnevettük magunkat :)

Viszont volt a mai napon olyan is ami kevésbé villanyozott fel engem. A terem egyik részébe Zsófi úgy megy mint aki  a jégen jár, teljesen fura. Gondolkoztam hogy mi lehet ott a baja, hogy nem hajlandó a teremnek arra a részére menni, majd arra jutottam hogy valószínűleg azért mert a laminált padlót úgy sütötte a nap, hogy a Zsófi szemmagasságának az vakító fény lehet....

Végezetül elismételtük a múltheti mondókát a Mit csinál a két kezemet. Nagyon örültem neki hogy a gyerekek mennyire megjegyezték :)

Lényegében Zsófi jobban teljesített most mint múlthéten. Látszik a sok kimaradásunk a munkából, de múlthéten folyamatosan minden jót megerősítettem nála, másról nem szólt neki a dolog csak arról h mit csinál jól és azért kaja jár, ma már sokkal kevesebbet kellett jutalmaznom, ezt bizonyítja az is, hogy míg múlthéten elfogyott minden jutalomfalat most a felét hazahoztam, és most a végén minden gyerkőctől kapott 1-1 virsli darabot :)

A foglalkozás végén elkísértük a csoportot a terméhez, ahol Zsófi kapott egy csomó almát a gyerekektől és az óvónéniktől :) Majd mielőtt még elindultunk volna egy másik teremből kekszet kapott egy dajka nénitől :) Mindenki imádja Zsófit az oviban, ő pedig nagyon szeret ide járni, hiszen mindig jó élményekkel térünk haza, amiért érdemes a következő alkalommal is elmenni :)
Holnap ismét megyünk a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz :) Már megírtam az óravázatomat a holnapi foglalkozásokhoz, de szinte fölöslegesen, mert egyszerűen képtelen vagyok az alapján dolgozni. Mindig írok pár játékot hogy aznap mit szeretnék, de valahogy mindig improvizálok :D Ezért voltam képtelen világ életembe magolni is... :)
Képek sajnos a mai nap nem készültek, mert elfelejtettem gépet vinni, szóval ezek a múltheti foglalkozáson készültek Csipesszel.

Zsófival a Bóbita és a Pitypang csoportban

Pénteken Zsófi következett, akivel elindultam a Nyolcszín virág óvodába, ahol most már heti rendszerességgel tartunk kutyás foglalkozást a gyerekeknek. Egyre több csoport jelentkezik nálunk az oviból, hogy ők is szeretnének részt venni a kutyázásban, szóval most egy újabb csoporttal nőtt a létszám, már 4 csoportba járunk be a kutyákkal :) Ennek jelenleg csak egy hátulütője van, hogy Csipeszke tegnap elkezdett tüzelni, szóval ő egy bő 3 hétre kiesik a munkából sajnos.... Hát igen már ki kellett volna ivartalanítani, tudom jól, csak hát az egy elég húzós beruházás most, szóval még halogatom....Sajnos..

Nos akkor írok pár sort a pénteki foglalkozásainkról. Mikor megérkeztünk az oviba a tornaterem melletti csoport is nagyon szerette volna megsimogatni Zsófit. Mindig kérdezi tőlem az ottani óvónéni , hogy hozzájuk mikor megyek, és mindig elszomorítom, hogy nem tudom nem én írom a csoportbeosztást, hogy hova megyek... A gyerekek épp gyümölcsöt tízóraiztak mikor az óvónéni kérésére kijöhettek Zsófizni egy kicsit. Csak simogatásra jutott idő mert már vártuk a Bóbitákat hogy kezdődjön a foglalkozásuk. Zsófiról tudni kell hogy nagy gyümölcs evő. A fáról szedi a körtét meg az almát, a diót is megtöri magának ami lehullik a fáról, meg a szőlőt is szedi  a tőkéről.... Szóval volt is nevelési célzata a Zsófis simogatásnak, mert amikor látták a gyerekek hogy Zsófi is megeszi az almát amit tőlük kapott, és mondtam, hogy látjátok ettől lett Zsófi ilyen szép nagy meg okos, akkor visszaérve a terembe mindegyikük elkezdte majszolni az almáját :)

Ezután megérkeztek a Bóbiták. Az ő óvónénijük Saci által kerültem én ebbe az óvódába, akinek nagyon hálás is vagyok érte.. :) A gyerkőcök pacsival köszönhettek Zsófinak, de most az óvónénit kérdeztem, hogy ki volt aznap az 5 legügyesebb gyerek és azok jöhettek pacsit kérni.

Hú már nem is emlékszem, hogy miket játszottunk így 2 nap elteltével, azt tudom, hogy volt terpeszfogó, utánozd Zsófit, hangerdő, meg még pár másik játék. Majd gyors váltással megérkeztek a Pitypangok.
Velük játszottunk mókusok ki a házbólt, terpeszfogót, testrészekkel érjenek a koronghoz játékot és kutya vezetést irányokkal.

Ők az egyetlen olyan csoportom EDDIG, akikkel komolyabb feladatokat is tudok már játszani, ők már ismerik a testrészeket, a jobb-bal irányokat stb. A többi csoportba még kisebbek vannak, de annál nagyobb élmény lesz nekik a kutyával együtt tanítani ezeket a dolgokat :) Most ez az első hét a feltérképezésé volt. Megismertem a gyerekeket, most már tudom melyik csoporttól milyen szabályokat tudok betartatni és játékokat tudok játszani.

Hát most pár hétig csak Zsófival tudunk dolgozni, de remélem utána végre Csipeszt is bevethetem még több éles helyzetbe :)

Csipesszel a Napraforgóknál

Elérkezett Csipesz első napja a Nyolcszín virág oviban. Már vártam, hogy őt is elvihessem magammal dolgozni, mert a vizsgája óta csak keveset volt még konkrétan terápiás helyzetben dolgozni.
Igazából nem tudtam, hogy milyen csoportba fogunk kerülni, milyen korosztály lesz, azt sem tudtam, hogy hány fő lesz aki jön hozzám kutyázni aznap, de bátrak voltunk Csipesszel és besétáltunk az oviba, gondolva, majd improvizálunk valamit :)

Mikor megérkeztünk mindenki körbesimogatta Csipeszkét. Csináltam vele pár engedelmes feladatot mielőtt bementünk a tornaterembe az órára, de mikor meghallotta a gyerek zsivajt a farokcsóválást képtelen volt abbahagyni és rám koncentrálni mert ment volna a gyerekekhez bratyizni. Örülök neki, hogy ennyi szeret dolgozni, de azért szerettem volna ha azért úgy is zajlana a dolog ahogy én szeretném.
Egy több mint 20fős vegyes csoportba voltunk. Kiscsoport és nagycsoport összevonva, szóval elég nehéz volt differenciálni, és a létszámnak megfelelő játékokat kitalálni.

A foglalkozást köszönéssel kezdtük, mindenki kijöhetett, bemutatkoztak nekem, persze még ovisok szóval ezt ők is tanulták hogy melyik kezüket nyújtsák hova nézzenek, mit mondjanak. Majd miután velem kezet fogtak, Csipesszel is kezet foghattak egy pacsi erejéig.
Ezután egy labdacicával próbálkoztunk, de mivel ennyire vegyes volt a csoport, és ilyen sokan voltak nehéz volt csöndbe tűrni hogy ők kapják meg a labdát ezért feladatot váltottam, és Csipesznek kellett gurítaniuk a labdát :)
Labdacica után jött a mókusok ki a házból. A gyerekek rettentően élvezték ezt a játékot és hangos sikolyokkal rohangáltak a teremben :) A nyertes kis mókus kérhetett egy trükköt a vadászkutyánktól :)
Ezután jöhetett a csipesz gyűjtő játék. Aki a legtöbb csipeszt gyűjtötte össze az a páros kérhetett Csipesztől trükköt :)

Játszottunk utánozd a kutyát játékot, amikor a gyerekeknek figyelniük kellett Csipeszt és lekövetni amit ő csinál, pl amikor ült nekik guggolni kellett, amikor feküdt nekik le kellett hasalniuk stb...
Ezután játszottunk még hangerdőt, amikor bekötött szemmel kellett megkeresniük ugatás után a kutyát a gyerekeknek.
Elkezdtük a gyerekekkel tanulni, hogy mit jelent hogy előtte-mögötte-mellette. Csipeszt kellett pórázon egy kosár elé-mögé vagy mellé ültetniük vagy fektetniük. Még nagyon kicsik, tőlük még nem várhattam el, hogy tudják hogy merre van jobbra meg balra, de nagyon ügyesek voltak :)
A végén elkezdtük tanulni a mit csinál a két kezem mondókát és elköszönhettek egy közös simivel Csipesztől.

Összességébe nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten Csipesszel. Csipeszen is láttam hogy nagyon élvezi a munkát, csak mivel most épp a kamasz korban van nehéz a koncentrációját összpontosítani, de ez majd alakul ha jobban belerázódik a munkába, és ezt hol máshol taníthatnám meg neki ha nem munka közben gyermek csoportban. Így egy kicsit nehéz hogy több mint 20ovist kell irányítanom plusz  a kutyát aki még csak most tanulja a dolgot, de az óvónénik nagyon kedvesen segítettek nekem a gyerekeket karban tartani, csak még most nekik is újak voltak a játékok.

Amit át kell kicsit dolgoznom azok majd a játékok szabályai lesznek. Mivel nem tudtam hogy milyen csoportosaim lesznek meg hány gyerkőcöm lesz egyszerre addig nem tudtam előre gondolkodni, de most hogy már megismertem őket sokkal könnyebben és gördülékenyebben indulunk neki a jövőheti óránknak Csipesszel.

A gyerekek alig akartak elengedni minket, némelyikük édesen azt mondta: "hiányozni fogtok nekem.." :) mi másért ha nem ezekért az édes mondatokért érdemes ezt csinálni. Jó élmény volt, hogy az a kislány aki annyira félt az elején a kutyától és be se mert jönni a terembe kijött és megsimogatta velem Csipesz hátát, még a kezét is nyújtotta pacsiért de aztán azt még nem merte bevállalni, de sebaj majd jövőhéten :)
Csipesz miután hazaért lefeküdt és azóta alszik mint akit leütöttek :) Ritkán látni őt ennyire elfáradni :)
Holnap Zsófival 2 csoporthoz megyünk kutyás órát tartani, már arra is nagyon készülünk :)

Debütálás a Nyolcszín virág óvodában

2014 január 30-án nagy volt az izgalom nálunk. Nekem épp modulzáróra kellett volna tanulnom, de minden agytekervényem a délutáni bemutató körül mozgott. Kicsit izgultam, hiszen tudtam hogy itt most nem a gyerekeket, hanem a szülőket és az óvónéniket kell levennem a lábukról, hogy megmutassuk Zsófival, hogy miért is olyan kihagyhatatlan és hasznos a kutyás foglalkozás :)
Sokat gondolkoztam, hogy milyen játékokat játsszunk a gyerekekkel, hisz egy egész óvoda lesz ott, több mint 40 gyerekkel... tehát nem játszhatunk mondókásat, vagy olyat ami nyugalmat kíván, hisz ez most nem arról szól, ezért sok mozgásos játékkal készültem, amibe egyszerre több gyermek is részt tud venni.
Egy hét gondolkodás és gyakorlás után megszületett a döntés a helyfoglalóra, a kalózos játékra, a szobor játékra, egy kis bátorság próbára(ami nem mozgásos de izgalmas), merre ugat a kutyára és labda dobósba. Szóval ezeket a játékokat játszottuk aznap délután.

Én ugyebár Szegedre járok suliba most minden nap, a héten kétszer is Csipeszt vittem a kiképzés gyakorlati óráimra, ezért úgy döntöttem, hogy a tapasztaltabb és kipihentebb Zsófimmal érkezem az óvodába. Ez is sok fejtörést okozott hogy melyik kutyámmal menjek? Zsófival, aki tapasztaltabb hisz már másfél éve folyamatosan dolgozik, viszont mióta suliba járok csak idősek otthonába meg bemutatózni járunk, de tudom hogy mérhetetlenül tűri a nyúzást a ricsajt és a simit, vagy Csipeszt, aki szeptemberbe vizsgázott energia gombóc, aki tuti hogy képes talpon tűrni nekem sok játékot fáradhatatlanul, viszont mivel a vizsgája óta suliba járok ő még nem dolgozott úgy gyermekcsoportba mint Zsófi, ő is rendszeresen jár velem idősek otthonába meg bemutatózni meg ilyenek, de lehet hogy nem kellene beledobnom a mély vízbe.

Délután 3kor elindultunk az oviba Zsófival, Tamással és Dalmával, akik jöttek minket megnézni munka közben és segíteni pakolászni a tornateremben.
Még csak fél4körül járt az idő de a tornaterem kezdett megtelni érdeklődő szülőkkel és játékra éhes ovisokkal, akik imádták, hogy Zsófit lehet nyúzni és simizni :)
Mikor elérkezett a 4 óra kicsit izgatottan mutatkoztam be a nézőknek. Elmondtam pár szóban Zsófi történetét meg azt is, hogy mi kell ahhoz hogy terápiás kutyus lehessen valamelyik kutyából, és hogy bizonyosodjanak meg róla, hogy gyermekeik jó mancsok között lesznek a foglalkozások alatt :)
Majd elkezdtünk játszani. Igazából örültem neki hogy Zsófi kézjelre is tudja a parancsokat, hisz a hangomat nem hallotta akkora volt a ricsaj. Nem kicsit melegedtem ki ezalatt az 1 óra alatt amit végig játszottunk a körülbelül 40 gyerekkel :)
Zsófi nagyon ügyesen állta a sarat, ő volt az óvoda sztárja, amit persze érzett is, ezért láttam rajta hogy nagyon boldog, és már nagyon nagy szüksége volt arra hogy ismét dolgozhasson. Néha alig birtam a simogató kezek közül elcsábítani, hogy na akkor most dolgozzunk :)

Nagyon jól sikerült a bemutató. Sikerült mindenkit lenyűgöznünk, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és egyre több csoport szeretné hogy járhassanak kutyázni az óvodából.
Mostmár amíg az iskolám tart még áprilisig sajnos csak heti 1 alkalommal tudok körülbelül járni az oviba, mert a folyamatosan változó órarendem miatt nincs egy olyan fix időpont amikor azt tudom mondani az oviban a gyerekeknek hogy na gyerekek Zsófi és Csipesz minden héten ekkor meg ekkor jön hozzátok..ami rettentő zavaró lehet a kutyás órákhoz éppen hozzászokó gyerkőcöknek.
De nemsoká vége a sulinak és ismét dolgozhatunk, remélem minél több környékbeli óvodába és iskolába el tudunk majd jutni a kutyákkal, és jövőre már fix helyeken kezdhetjük a tanévet.
De addig vár rám 2 OKJ-s vizsga és az államvizsga :)

Még élünk és dolgozunk :)

Nos igen... szeptember óta nem írtam blogot a munkáinkról. Sajnos azért mert elég elfoglalt voltam és ezért kevesebbet tudtunk dolgozni a kutyusokkal és nem volt időm arról blogot írni.
Mióta nem írtam elindult a munkás élet Csipesznek is. Vele és Zsófival rendszeresen járunk Szentesen a Református Idősek Otthonába, ahol nagyon sok jó élménnyel gazdagodtunk.
Nagyon szeretünk az idősekhez járni, hisz mindig csak simogatást, puszikat és szeretetet kapnak az ebek, és persze adnak is. Csipesz a kifogyhatatlan pusziadó, és buksizó, Zsófi pedig a megtestesült nyugalom :) Ezeket összegyúrva tudnak együtt feledhetetlen pillanatokat okozni az időseknek.
Persze szívesen járunk, hiszen tudom én is, hogy mennyit jelent nekik a 4 fal között egy kis kutyázás.
Mindig sok jó szóval távozunk, és tudjuk, hogy mindig visszavárnak minket.

Zsófival ősszel jártunk Fábiánba Laurához is, akihez sajnos régen nem jutottunk el, mert olyan időpontokba érek haza amikor már nem tudnék eljutni hozzájuk, szóval Anita ha olvasod, ne haragudj hogy nem jelentkeztünk mostanában, ígérem mihelyst vége a sulinak meglátogatunk titeket,  most majd a kishiperaktívommal :)

Hétvégente a kutyasuliban dolgoznak az ebek. Olyanoknak adom őket kölcsön, akiknek nincs saját kutyájuk, viszont érdekli őket, hogy milyen is a kutyázás. Így be tudnak kapcsolódni a vizslákkal a kutyaiskola csoportjaiba, majd ha pedig saját kutyájuk lesz könnyebben tudnak majd vele bánni, hisz az alapokat megtanulják a vizsláktól :)

Jövőhéten kezdjük a munkát a Nyolcszín Virág Óvodában Szentesen, ahol január 30-án csütörtökön 16órától várjuk az érdeklődő szülőket és ovisokat egy kis bemutató foglalkozással, majd elkezdjük a munkát az ovis gyerkőcökkel.
Már nagyon várjuk, hogy mehessünk dolgozni :) Mivel én most csinálom a habilitációs kutyakiképzői iskolát így nem volt időm gyakorló helyet keresni a kutyáknak szeptember óta, mert minden nap Szegedre járok, de így hogy a suli végéhez közeledünk már bátrabban vállalok nekik munkát, hisz tudom, hogy már csak 1 hónap van az iskolából.

Csipesz terápiás vizsgája

2013. szeptember 7-én elérkezett a nagy nap.... már hetekkel a vizsga előtt elkezdődött nálam a vizsgapánik... Folyamatosan azon járt az agyam, hogy mit és hogyan kellene gyakorolnunk. Mivel Szentesen voltam, nem volt olyan társam, aki a terápiázásba jártas lenne, így a Köröstorki Ebtanoda csapatát vontam be a felkészülésbe. Nagyon hálás is vagyok nekik azért, hogy mindig segítettek a felkészülésben, tréningeztek Csipesszel, ölelgették, csipkodták, dobálták neki a májas kenyeret stb :)
Külön köszönet Tibinek, aki átbújta a vizsgaszabályzatot, hogy tudja miben kell segítenie, és mik a követelmények :) Szóval itt is köszönöm nektek, a segítségetek és a bátorításotok nélkül nem ment volna :) Ez is azt bizonyítja, hogy jó csapat vagyunk, pláne a mostanában történt események után csak még jobban összekovácsolódott a banda :)

A vizsgán Csipesz volt az utolsó aki sorra került, ami nekem azért volt jó, mert betekintést tehettem így a többiek vizsgáján. Az ablakból lestük a többieket végig, és közben lerágtuk csontig a körmeinket :)

A temperamentum vizsgán egy feladatban hibáztunk, méghozzá a helyben maradásnál. Mostanában a fektetéssel amúgy is problémáink voltak, mert beütött a kamasz kor Csimpinél és most sokat harcolunk egymással és a dacossággal :) Szóval a vizsgán annyit hibázott csak hogy fektetésből felállt, de a helyét nem változtatta meg csak a helyzetét, így nem volt nagy hiba :)
Nagyon jól viselte  a benti feladatokat is :) A csípés teszt annyira tetszett neki, hogy odafarolt a vizsgáztató ölébe, hogy akkor vakarhatja is, ha már arra csipkedi :)

A terápiás vizsga igazából Csipesznek már kisujjába volt, mivel már sokszor vittem magammal játszani gyerekekhez, és ő is ismeri Zsófi játékait, így nem volt nagy nehézség számára hogy idegen gyerekek irányítják, vagy kiabálnak körülötte.
Egyedül a "Mit csinál a kis kezem" című mondókánál hibáztam, mert a kezembe hagytam a jutifalatot és a mondóka alatt Csipesz végig az öklömet lökdöste az orrával, hogy adjam már oda neki :)

Nagyon örültem, mikor a végén az értékelésnél jól megfeleltet kaptunk, ez ebben a vizsgában a legjobb eredmény :) Hozzáfűzésként azt mondták, hogy látszik a rutinom a terápiás munkába, aminek nagyon örültem, hisz akkor nem volt hiába való az a munka amit Zsófival csináltam, hisz megvan bennem a hozadéka :)
Remélem Csipesszel is olyan sikereket fogunk elérni a gyerkőcöknél mint Zsófival, igaz Csipesz teljesen más karakter, így mostmár könnyebben tudom majd a gyerekekhez kiválasztani, hogy melyik kutyámmal tudnának jobban együtt dolgozni :)

Csipesszel Gödöllőn

Idén is meghívást kaptunk a Gödöllőn megrendezésre kerülő MPS konferenciára. Tavaly a frissen vizsgázott Zsófival mentem, idén viszont Csipesszel, hogy készülni tudjunk a vizsgára. Mivel addigra már túl voltunk az elővizsgán, tudtam, hogy mik azok a feladatok amiket feltétlenül gyakorolnunk kellett, és erre jó lehetőségnek bizonyult ez a konferencia, ahol sok gyerkőc szívesen segített nekünk, nem is tudva azt, hogy most épp vizsga feladatokat gyakorolnak velünk :)
Hál isten több kutyával voltunk, Fügével és Zorkával, így megosztódott a napi munkamennyiség a kutyáknál. Mondhatnám Csipesz kifáradhatatlan.... Csak a hazaúton vettem észre rajta, hogy na mégis lemerült kicsit az elem, mert végig aludta a vonatutat, ami röpke 5-6óra volt.

Nagyon jól sikerült a konferencia, annyira szimpatikusak voltunk a szervezőknek meg a családoknak, hogy jövőre is szeretnék ha besegítenénk a gyerekek lefoglalásában, amíg a szülők előadásokat hallgatnak.
Jól éreztük magunkat nagyon mi is, igaz nagyon kifáradtunk, de sokat játszottunk a gyerekekkel, beszélgettünk, és kutyáztunk :)