2014 január 30-án nagy volt az izgalom nálunk. Nekem épp modulzáróra kellett volna tanulnom, de minden agytekervényem a délutáni bemutató körül mozgott. Kicsit izgultam, hiszen tudtam hogy itt most nem a gyerekeket, hanem a szülőket és az óvónéniket kell levennem a lábukról, hogy megmutassuk Zsófival, hogy miért is olyan kihagyhatatlan és hasznos a kutyás foglalkozás :)
Sokat gondolkoztam, hogy milyen játékokat játsszunk a gyerekekkel, hisz egy egész óvoda lesz ott, több mint 40 gyerekkel... tehát nem játszhatunk mondókásat, vagy olyat ami nyugalmat kíván, hisz ez most nem arról szól, ezért sok mozgásos játékkal készültem, amibe egyszerre több gyermek is részt tud venni.
Egy hét gondolkodás és gyakorlás után megszületett a döntés a helyfoglalóra, a kalózos játékra, a szobor játékra, egy kis bátorság próbára(ami nem mozgásos de izgalmas), merre ugat a kutyára és labda dobósba. Szóval ezeket a játékokat játszottuk aznap délután.
Én ugyebár Szegedre járok suliba most minden nap, a héten kétszer is Csipeszt vittem a kiképzés gyakorlati óráimra, ezért úgy döntöttem, hogy a tapasztaltabb és kipihentebb Zsófimmal érkezem az óvodába. Ez is sok fejtörést okozott hogy melyik kutyámmal menjek? Zsófival, aki tapasztaltabb hisz már másfél éve folyamatosan dolgozik, viszont mióta suliba járok csak idősek otthonába meg bemutatózni járunk, de tudom hogy mérhetetlenül tűri a nyúzást a ricsajt és a simit, vagy Csipeszt, aki szeptemberbe vizsgázott energia gombóc, aki tuti hogy képes talpon tűrni nekem sok játékot fáradhatatlanul, viszont mivel a vizsgája óta suliba járok ő még nem dolgozott úgy gyermekcsoportba mint Zsófi, ő is rendszeresen jár velem idősek otthonába meg bemutatózni meg ilyenek, de lehet hogy nem kellene beledobnom a mély vízbe.
Délután 3kor elindultunk az oviba Zsófival, Tamással és Dalmával, akik jöttek minket megnézni munka közben és segíteni pakolászni a tornateremben.
Még csak fél4körül járt az idő de a tornaterem kezdett megtelni érdeklődő szülőkkel és játékra éhes ovisokkal, akik imádták, hogy Zsófit lehet nyúzni és simizni :)
Mikor elérkezett a 4 óra kicsit izgatottan mutatkoztam be a nézőknek. Elmondtam pár szóban Zsófi történetét meg azt is, hogy mi kell ahhoz hogy terápiás kutyus lehessen valamelyik kutyából, és hogy bizonyosodjanak meg róla, hogy gyermekeik jó mancsok között lesznek a foglalkozások alatt :)
Majd elkezdtünk játszani. Igazából örültem neki hogy Zsófi kézjelre is tudja a parancsokat, hisz a hangomat nem hallotta akkora volt a ricsaj. Nem kicsit melegedtem ki ezalatt az 1 óra alatt amit végig játszottunk a körülbelül 40 gyerekkel :)
Zsófi nagyon ügyesen állta a sarat, ő volt az óvoda sztárja, amit persze érzett is, ezért láttam rajta hogy nagyon boldog, és már nagyon nagy szüksége volt arra hogy ismét dolgozhasson. Néha alig birtam a simogató kezek közül elcsábítani, hogy na akkor most dolgozzunk :)
Nagyon jól sikerült a bemutató. Sikerült mindenkit lenyűgöznünk, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és egyre több csoport szeretné hogy járhassanak kutyázni az óvodából.
Mostmár amíg az iskolám tart még áprilisig sajnos csak heti 1 alkalommal tudok körülbelül járni az oviba, mert a folyamatosan változó órarendem miatt nincs egy olyan fix időpont amikor azt tudom mondani az oviban a gyerekeknek hogy na gyerekek Zsófi és Csipesz minden héten ekkor meg ekkor jön hozzátok..ami rettentő zavaró lehet a kutyás órákhoz éppen hozzászokó gyerkőcöknek.
De nemsoká vége a sulinak és ismét dolgozhatunk, remélem minél több környékbeli óvodába és iskolába el tudunk majd jutni a kutyákkal, és jövőre már fix helyeken kezdhetjük a tanévet.
De addig vár rám 2 OKJ-s vizsga és az államvizsga :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése