Elérkezett ismét a csütörtök, mikor is Zsófival a Nyolcszín virág oviban kezdjük a napot. Zsófi már nagyon ismeri az utat, mikor megyünk az oviba mindig megáll először az idősek otthona kapuja előtt, majd mikor mondom neki, hogy most nem ide jövünk tudja, hogy melyik úton járunk és a következő kapu amiben megáll az az óvoda kapuja :)Még a kapuhoz se érek oda de ő már csóvál az ajtóba meg ugrál örömébe :) Hogy imádhat ennyire ide jönni...azért van egy tippem :) Mindig elhalmozzák minden jóval, szeretettel, simogatással, és finom falatokkal :) A Napraforgó csoport ismét készült Zsófinak, most körözöttes kenyér katonákat kapott óra végén a gyerekektől. A Napocska csoportból kekszet, a Mákvirágból ropit kapott :) Hát ki ne szeretne ide járni... :)
A Napraforgókkal elérkeztünk ahhoz a foglalkozáshoz, amikor meg kellett beszélnünk, hogy hogyan kell egy kutyával bánni. Ezt azért nem az első órákon tettem meg, mert mindig olyan izgalommal jönnek Zsófizni, hogy képtelenség lenne őket leültetni egy beszélgetésre, így a mozgásos csoportos játékokat részesítem náluk előnybe, mivel ők még főként kiscsoportosok.
Megbeszéltük, hogyan kell köszönni egy kutyának, mit jelent ha csóvál a farkával a kutya, mit jelent ha húzza az ínyét, ha morog stb... Majd jövőhéten kikérdezem mire emlékeznek még. Igen a kutyás terápia hátránya lehet az, ha a gyerek általánosítja azt, hogy Zsófi ilyen birkatürelmű és konkrétan észre se veszi hogy a farkán áll egy gyerek, meg nem érdekli ha néha kap egy csípést vagy ütést, de egy olyan kutya aki nem ilyen türelmes esetleg bánthatja is a gyereket. Ezért fontos nekünk elmagyarázni, hogy igen Zsófit lehet ölelgetni, de az utcán kóborló morgó kutyát nem, mert ő nem azért húzza az ínyét mert mosolyog mint Zsófi a Csíz trükkjével, hanem fenyegető magatartást mutat.
Miután hazaértünk Zsófit beraktam a boxba pihenni, mert délután vártak minket a Református Idősek otthonában.
Ide már Csipeszt is elvittem, mert a tüzelésnek úgy tűnik már vége mert nem találok sehol kóbor foltokat. szóval végre jövőhéten már őt is vihetem oviba :)
Elérkezett az idő, a kutyákra ráadtam a hámot... hát nem kellett volna... sose tanulok a hibáimból... ha a hám rájuk kerül olyan izgalmi állapotba kerülnek hogy nem végzik el a dolgukat az otthonba vezető úton...
Nos megérkeztünk az Otthonba,a lakók már nagyon vártak minket. Voltak szokásos kérdések, amiket mindig megkérdeznek, pl hogy tanítom a kutyát, mit adok neki enni, mennyibe kerül a tartásuk, mit jelent a Hanimec stb :)
Megkapták a napi sőt szerintem heti simi adagjukat is a kutyák. Elképesztő hogy mennyi szeretet árad ilyenkor a kutyák és a lakók között. A kivirult arcok, a zsebekből előkerülő nasik a kutyáknak :) Előkerültek dugi sajtok, meg kenyér darabok is a zsebekből amit szívből adtak a kutyáknak. persze ezután levakarhatatlanak voltak a nyálcsorgató ebek :)
Még az a néni is nagy mosollyal simogatta a kutyákat, aki múltkor a botjával majdnem megsuhintotta Csipeszkét mert útba volt..
A héten etológia órán nagyon sokat tanultunk a terápiás kutyák jótékony hatásáról. Ezen felbuzdulva írok majd egy olyan bejegyzést is, ahol saját példákkal támasztom majd alá a hatásokat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése