Persze a mai napot is köszönéssel kezdtük. Szokásos pacsi kérés volt, de már csak minimális segítséggel, mert a gyerekek már nagyon profik benne :)
Az első játékunk a mai napon a "sünik gyűjtögetnek" című játék volt. Már itt kezdődtek a nap élményei. Nem a játék miatt, hanem amiatt, hogy már Beni is be mert állni játszani. Róla tudni kell, hogy eddig nem mert beállni játszani a kutyás órákon. Mindig hátsó padon ült, nem volt simi a kutyának, és félt az ugatástól. Persze amíg ezt nem tudtam, addig velük is játszottam olyanokat, ahol az akusztikus figyelmet fejlesztettem, és a kutya ugatását használtam ki akusztikus ingernek.
Nos láss csodát Beni is beállt süninek a játékba. Persze nagyon figyeltem rá, hogy még csak véletlen se menjen hozzá közel Zsófi, nem akartam az első játékban elvenni a kedvét és a bátorságát.
A következő játékunk egy kis szerep játék volt. állatorvososat, kutyakozmetikusost és kisállat kereskedőt játszottunk a gyerekekkel. És legnagyobb csodálatomra Beni volt az első aki jelentkezett játszani. Madarat lehetett volna velem fogatni, mikor láttam az első még bátortalan lépéseit, de ügyesen el merte vállalni az állatorvos szerepét.
Mikor Zsófi és "gazdija" megérkezett az állatorvoshoz, ő szurit adott neki. Zsófit lefektettem, hogy minél kisebb legyen. Fogtam a fejét, hogy nagyobb biztonságot adjak Beninek, ő pedig az egyik ujjacskájával megérintette Zsófi lábát.... Persze ez egy átlagos gyerkőcnél nem nagy szó, viszont nála ebben a pillanatban egy fal omlott le... egy mélyről gyökeredző félelmet küzdött le... Az óvónénivel együtt alig jutottunk szóhoz, nagyon büszkék voltunk Benire, hogy ennyire bátor volt :) És ha megkérdezik, hogy miért is érdemes a terápiát csinálni? hát mi másért ha nem ezért, hogy ilyen gátakat döntsünk le a kutya segítségével... Hogy lássuk a gyerekek arcán a felszabadultságot, az örömöt játék közben, hogy mennyire imádják a kutyáimat, és mennyi szeretet adnak nekik. Nem véletlen imádnak ők is a gyerekekkel dolgozni, és mikor megérkezünk az oviba én szinte le is vagyok "tojva", mert a simogató kezek és a hívogató szavak érdekesebbek :) De ezt elnézem nekik, inkább ilyenek legyenek, mint vérengző agresszorok :)
A következő játékunk a csontlopó volt. Itt a gyerekek hallását teszteltem, hogy bekötött szemmel mennyire könnyen vagy nehezen hallanak meg különböző zajokat maguk körül.
Hát van még mit csiszolni a dolgon, de most játszottuk velük először ezt a feladatot, így ez a teljesítmény jobb volt mint amire számítottam.
A Bóbiták csoportjának másik felével kölesgolyót fújtunk, tükörjátékot játszottunk.
Nagy meglepetésemre velük még nem tanultuk a Mit csinál a 2 kezemet... Pedig a másik két csoporttal tanultuk, úgy tűnik nálunk kiment a fejemből. de nembaj pótoltuk a lemaradást, és megtanultuk a mondókát és Zsófi testén el is játszottuk :)
A végén egy nagy simivel búcsúztunk a csoporttól. A gyerekek nagyon nem akarták hogy elmenjünk, de sajnos nem lehetünk velük egész nap :)
Jövőhéten ismét ellátogatunk hozzájuk, és remélem még hasonló falakat rombolhatunk le a gyermekekben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése