Zsófival Szegeden a Sólyom utcai iskolában

A pénteki napom délelőttje és délutánja is terápiás foglalkozásokból állt, amit nagyon élveztem viszont teljesen el is fáradtam. A délutáni órán nem fáradtam annyira, mert itt csak kutya felvezetőként voltam jelen, és a foglalkozást nem nekem kellett levezényelnem mint általában. Rettentő fura volt így, szinte szó nélkül csak a kutyára koncentrálni, és hogy mennyire egyszerű az valami eszméletlen. Olyan szuperül helyben maradt Zsófi a játékoknál és csak rám koncentrált, hogy csak úgy dagadtam a büszkeségtől. Bezzeg az olyan órákon ahol egyedül vagyok és egyedül szórom köré a jutifalatot, közbe magyarázom a játékszabályt, közbe a kutyát tartom helyben, ami már így is 3 feladat egyben... nos igen ott sokkal több energiát vesz igénybe a kutyát helyben tartani és élelem megtagadásra bírni, mint amikor csak felvezető vagyok. Hát igen, az én véleményem az, hogy minden kezdő frissen vizsgázott kutyát úgy kellene belecsöppenteni ebbe a világba, hogy gazdája csak felvezető legyen. Így a kutya is könnyebben elsajátítaná a játékokat, és a gazdának is könnyebb lenne felvennie a ritmust ezzel  szakmával.

Hát sajnos így nagyobb küzdelem a friss kutyámnak Csipesznek elsajátítania a megfelelő viselkedési módokat a különböző játékokban mint amikor csak rá tudnék koncentrálni és megmutatni neki, hogy például jutigyűjtőnél csak maradjon fekve és ne egye meg a köré szórt falatot, viszont faroklopóba fusson a gyerekek után és a szalagot kapja el róluk...

Nos kicsit elkanyarodtam a témától, ami a Zsófival töltött Szegedi kiruccanásunk élménybeszámolója lenne :)
Azért is volt ez különleges és izgalmas foglalkozás, mert egy időbe, egy helyen, egy játékban egyszerre 3 terápiás kutya dolgozott. Volt már olyanra példa hogy egymás mellett dolgoztunk más kutyákkal, de akkor külön játékokat csináltunk egymás mellett, most viszont egy játékon belül 3 kutya volt jelen, méghozzá Bajszos és Alba, akik a habilitációs kutyakiképzői tanfolyamunkon az oktatóink kutyái, akiket hospitálásaink során mi is kipróbálhatunk irányítani a játékokban.

A köszönés az úgynevezett szerepcserés köszönés volt, amikor is 2 gyerek áll egymással szembe, az egyik vezeti Zsófit,ő a gazdija, a másik gyermek velük szembe sétál, mikor megérkezik a pároshoz köszönnek egymásnak, majd a vendég megsimogatja a kutyát és ő viszi el sétálni Zsófit és egy újabb gyermek érkezik vele szembe.
Zsófi egész szépen teljesítette a feladatot, még úgy is, hogy ezelőtt ezt még nem próbáltuk ki. Szépen vezethető volt, nem húzott pórázon és koncentrált az éppen aktuális gazdijára.

A második játék egy korong foglaló volt 3 kutyával. A gyógypedagógus(Erika) minden körbe elmondta, hogy most melyik kutyára kell figyelniük a gyerekeknek, és annak a kutyának a jelzésére szabad csak korongot foglalniuk.

Ezután játszottunk "ragadd meg"-et, ahol 3 kutya közül kellett kicsempészni a műcsontot.
Majd játszottunk 3 kutyás akadálypályát, ahol 3 gyerek a 3 kutyát vezette végig a gyerekekből és felnőttekből épült akadálypályát.

Végül egy faroklopóval zárult a terápiás trió foglalkozása :)

Végezetül pár sorban összegezve, egy nagyon szuper napot és élményt kaptunk Zsófival, sikerült őt lefárasztanom rendesen és a hazaúton egész sokat tudott aludni, csak sajnos nagyon kevés hely volt a péntek délután kollégistákkal tele lévő buszon.
Harcra készen állunk a vizsgára :)