Pénteki Csipeszezés

A pénteki órára Csipeszt vittem magammal a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz. Valami volt a levegőbe mert a gyerekek is és Csipesz is lélekben máshol járt mint testben. Az óvónénik is megjegyezték, hogy most a gyerekek is kicsit hanyagabbak a munkában, mint egyébként. De Csipeszre is többször rá kellett szólni helyben maradásnál és a különböző pozíciók felvételénél, ami nála egyébként eddig nem okozott problémát, ezért most rekord mennyiségű jutifalattal próbáltam a figyelmét mégis elnyerni és rávenni a munkára.

A köszönést a jó öreg pacsi kéréssel kezdtük. Persze a második kör után Csipesz már tudja a feladatot és önállósítja magát és már szinte nekifutásból állva pacsizik :D Hát igen ezen majd javítanom kell, hogy kicsit legyen türelmesebb ne pedig ennyire stréber  :)
Ezután megpróbálkoztunk egy labdacicával a Bóbita csoport fiú csapatával, ami kudarcba fulladt. A gyerekek nem merik elkapni a labdát, ha a kutya is megy érte, ami a játéknak a lényege lenne, szóval ezt a játékot inkább nagyobb gyerekekkel kell majd játszanom.
Labdacica után apportoztunk kicsit, A gyerekeknek egy hullahopp karikába kellett beletalálni egy "hurkával", majd Csipeszt kellett az eldobott tárgyért küldeniük és elkérni tőle. 
A Bóbita lány csapatával is kipróbáltuk a labdacicát, és arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal bátrabbak voltak. Velük sikerült a játék lényegét értelmezni és játszani, szuper volt.
Amit nehéz volt a gyerekeknek megérteniük, hogy ha a kutya odamegy hozzájuk ne kapkodják fel a kezüket, mert Csipesz fel fog ugrani, mert az a "hopp" trükkjének a kézjele, és miközben hívogatják és a kézjelét látja tuti felugrik. Én ezt úgy tanítottam neki, hogy a mellkasomra ugorjon, hál isten a gyerekekre nem ugrik rá, csak a levegőbe, a gyerekek meg nem értik hogy miért ugrik előttük a kutya és csak hadonásznak össze vissza, amitől csak még jobban ugrál.. Nos ez egy alapos elbeszélgetést igényelt, és persze bemutattam a gyerekeknek, hogy mit gondol a kutya mikor ők odahívják magukhoz és emelgetik föl a kezüket... meg kell érteniük, hogy ezek a kutyák kézjelre is dolgoznak és ha ők ezeket használják a kutya végrehajtja a vélt parancsot, akkor is ha a gyerek csak véletlen kapadozik.
Játszottunk még ezen kívül egy kis twistert a lányokkal, majd elköszöntünk tőlük, mert érkeztek a Pitypangok.

A pénteki nap nálam a szem-kéz koordináció, és a dobás-gurítás gyakorlásában telt. A pitypangokkal is labdacicáztunk egyet, külön köszönet az óvónéniknek, hogy beállnak a gyerekekkel játszani, mert így ők is bátrabbak lesznek és könnyebben játszanak a kutyával.
Ezután játszottunk szintén apport feladatot, valamint egy kis tűz-víz repülőt. A tűz-víz-repülő kutyásított verziója akkora siker volt, hogy 3x kellett eljátszani :)
A végén maradt idő egy kis szalagfogóra, és nagy örömömre Csipesz tudja és szereti is ezt a játékot játszani. Míg Zsófinál vért izzadok ezzel a játékkal addig Csipesz mindenféle megerőltetés nélkül játssza. Zsófi is szereti  a játékot, nem arról van szó, hogy beleerőltetem egy olyan játékba, amit nem szeret, mert amíg osztom a szalagokat vígan kiszedi a kezemből néha, csak ő olyan személyiségű, hogy ha látja, hogy a gyerekek gyorsabbak nála és nincs esélye elkapni őket, ráadásul csúszik a talpa a padlón, akkor csak lépked körbe és feladja, de látom rajta hogy küzdd, mert liheg a fáradtságtól.

A játékok végén hazahoztam Csipeszt, és indultam is Zsófival a buszmegállóba, mert jelenésünk volt Szegeden a Sólyom utcai iskolában.