Péntek délelőtt az egyik kedvenc osztályomba voltam bent Zsófi kutyámmal egy kis beszámolót tartani a kutyázás fortélyairól és a menhelyi munkákról. Hál'istennek nagyon sok követőre tettem szert. :) Nagyon sok 8.-os gyerkőcöm gondolta úgy hogy szeretne velem kijárni a kutyasuliba és a menhelyre kutyázni, ami engem nagyon nagy boldogsággal töltött el :) Eddig sokat sopánkodtam azért mert nem mindig volt társaságom a kutyázásban de most a gyerkőceimmel tudok kutyázni :)
Vasárnap reggel szakadó esőre ébredtünk.... Sok gyerkőcöm írt hogy mi lesz így megyünk-e kutyázni vagy esőbe nem, én pedig írtam nekik, hogy esőbe nem kell kijönniük, elég ha én megyek, mert nem akartam hogy a sár és a kevés kutya elvegye a kedvüket az egésztől.
Nagy meglepetésemre 9kor Tibi már ott várt minket a kitűzött helyen, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk, hogy megmutassam neki merre van a kutyasuli. Tibike igazi hős volt, nem tántorította el a szakadó eső sem :)
Én azonnal a kezébe nyomtam Zsófi pórázát (ő a könnyebb eset, Csipeszke még néha elég eleven és húz) és indultunk a kutyasuliba.
Időközben Timi egyik nyolcadikos lánykám is írt nekem hogy szeretne hozzánk csatlakozni a kutyasuliban, persze én nagyon örültem neki, hisz így már két tanítványomat tudtam "megfertőzni" a kutyázás örömével, és persze nagyon boldog voltam, hogy őket nem riasztotta el a sár és az eső sem :)
A kutyázást kis játékkal kezdtük, volt kint egy másik magyar vizsla Boni, aki Csipesszel hamar egymásra talált az őrültségekben és pillanatok alatt olyan koszosak lettek miközben drifteltek a pocsolyában :)
A játék után elkezdtük az alapokat tanulgatni, mivel Boni sumákolt otthon és megette az előző esti vacsoráját és nem volt éhes így nem volt motiválható semmire, így ő csak az akadálypályán csatlakozott hozzánk.
Én pedig Tibinek és Timinek mutogattam hogy ültessék láb mellé a kutyát, hogyan szóljanak nekik hogy szemkontaktust vegyenek fel velük, és elkezdtük az alapokat, ül-fekszik- pórázon követés. :)
Voltak kis nehézségek de mivel ez Tibinek még új volt, tudom hogy ez egyre jobb lesz és amint ő is elhiszi magának, hogy meg tudja csinálni menni is fog. :) Igazából azon kívül, hogy még kicsit bátortalan volt és fordított kézben fogta a pórázt és a jutifalatot nem volt semmi probléma :) Zsófia pedig úgy csüngött a tekintetében hogy öröm volt nézni :)
Persze a munka után kicsit elvittük a kutyákat az akadálypályára is, és a gyerekek kérhettek trükköket Zsófitól és Csipesztől, a kedvenc persze az ugatós trükk volt és a fa megkerülése :)
Ezután jöttek a kutyaovisok, és miközben a kutyusokkal foglalkoztam magyaráztam a kis tanoncaimnak is hogy mit miért tanítunk a kutyusoknak :)
A hazaúton megbeszéltük, hogy legközelebb is jönnek velem kutyázni, és már sok tervünk van hogy hol fogunk kutyázni a kutyasulin kívül is :)
Már én is legalább annyira várom mint ők, mert nagyon szeretek velük dolgozni, és tudom, hogy ezzel egy olyan hobbit mutatok nekik, amiben igazán örömüket lelhetik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése