Csipesz és a Napraforgók

A mai napon Csipeszt vittem a Napraforgó csoportba, ők már találkozhattak vele, még a tüzelése előtt volt velük. Most ismét ellátogatott hát az izgőmozgókhoz :)

Csipesz lendületét nehéz megszokni azoknak, akik Zsófival is dolgoznak párhuzamosan, mert ég és föld a két kutya. Zsófi a nyugalom szigete, az inkább ülök és simizzenek, minthogy fussak faroklopóban, míg Csipesz az ellentéte. Ő imád játszani, már megy körbe pacsit oszt, puszit oszt és várja, hogy történjen már valami. Nagyon szereti a gyerekeket és ezt sajátos módon puszikkal fejezi ki... :)
Ami még a képzésük miatt lehet különbség a két kutyában, hogy Csipesszel sokat használtam a klikker tréning formálás módszerét, aminek a lényege nagyjából annyi, hogy a kutyának ki kell találnia, hogy mi a feladat és ezért mindent be kell vetnie hátha valamiért jár a falat. Ezért amikor Csipesz tudja, hogy dolgozni vagyunk és ott ül mellettem akkor mindent bevet, hátramegy, lefekszik, bukfencezik, ugat stb hátha az a feladat. :) Ezért most már csak kitapasztalom végre hogy őt magamtól messze kell lefektetnem és helyben maradásra kell bírnom hogy ne kezdjen önszántából dolgozni :)

A mai köszönés az ugatás volt, a gyerekeknek egyesével kellett Csipesznek az ugatás vezényszavát és kézjelét alkalmazva beszédre bírni őt :) Nehéz a gyerekeknek megjegyezni ennyi vezényszót és kézjelet, ezért minden órán gyakoroljuk, hogy mit hogy kell mutogatni a kutyának.

A következő játékunk egy kutyás tűz-víz-repülő volt. Itt is a memóriára gyúrunk, hogy a gyerekek emlékezzenek rá,, hogy amikor Csipesz feküdt nekik hasalni kell amikor ugat akkor a padra kell ülni stb.

Ezután sünis játékot játszottunk. Itt is a figyelmüket kellett felturbózni, hogy csak Csipeszre koncentráljanak arra, hogy mikor ugat, mikor áll fel és mikor fekszik le.

A következőben kölesgolyó fújást játszottunk. Nehéz a gyerekeknek szabályosan játszani, hogy csak hasalva, és csak fújva játsszák a játékot, de azt kell mondjam büszke vagyok a Napraforgókra mert egyre ügyesebben tartják a játékok szabályait :)

Majd játszottunk 4 labdás memória játékot. Ahol pedig ismét a memóriájukat fejlesztettük, majd pedig a kommunikációs készséget, hogy el tudják mondani milyen volt a Csipesz által ellopott labda, és hogyan kell Csipesztől elkérni a visszahozott labdát.

Persze a végén elmondtuk a jól ismert Mit csinál a 2 kezem című mondókát, amit a gyerekek már fejből tudnak :)

A foglalkozás végeztével a csoport megvendégelt minket pár falat parizeres kenyérrel, aminek nagyon örült Csipeszke, ilyenkor se lát se hall, csak a kaja motiválja :)

Zsófival Szegeden a Sólyom utcai iskolában

A pénteki napom délelőttje és délutánja is terápiás foglalkozásokból állt, amit nagyon élveztem viszont teljesen el is fáradtam. A délutáni órán nem fáradtam annyira, mert itt csak kutya felvezetőként voltam jelen, és a foglalkozást nem nekem kellett levezényelnem mint általában. Rettentő fura volt így, szinte szó nélkül csak a kutyára koncentrálni, és hogy mennyire egyszerű az valami eszméletlen. Olyan szuperül helyben maradt Zsófi a játékoknál és csak rám koncentrált, hogy csak úgy dagadtam a büszkeségtől. Bezzeg az olyan órákon ahol egyedül vagyok és egyedül szórom köré a jutifalatot, közbe magyarázom a játékszabályt, közbe a kutyát tartom helyben, ami már így is 3 feladat egyben... nos igen ott sokkal több energiát vesz igénybe a kutyát helyben tartani és élelem megtagadásra bírni, mint amikor csak felvezető vagyok. Hát igen, az én véleményem az, hogy minden kezdő frissen vizsgázott kutyát úgy kellene belecsöppenteni ebbe a világba, hogy gazdája csak felvezető legyen. Így a kutya is könnyebben elsajátítaná a játékokat, és a gazdának is könnyebb lenne felvennie a ritmust ezzel  szakmával.

Hát sajnos így nagyobb küzdelem a friss kutyámnak Csipesznek elsajátítania a megfelelő viselkedési módokat a különböző játékokban mint amikor csak rá tudnék koncentrálni és megmutatni neki, hogy például jutigyűjtőnél csak maradjon fekve és ne egye meg a köré szórt falatot, viszont faroklopóba fusson a gyerekek után és a szalagot kapja el róluk...

Nos kicsit elkanyarodtam a témától, ami a Zsófival töltött Szegedi kiruccanásunk élménybeszámolója lenne :)
Azért is volt ez különleges és izgalmas foglalkozás, mert egy időbe, egy helyen, egy játékban egyszerre 3 terápiás kutya dolgozott. Volt már olyanra példa hogy egymás mellett dolgoztunk más kutyákkal, de akkor külön játékokat csináltunk egymás mellett, most viszont egy játékon belül 3 kutya volt jelen, méghozzá Bajszos és Alba, akik a habilitációs kutyakiképzői tanfolyamunkon az oktatóink kutyái, akiket hospitálásaink során mi is kipróbálhatunk irányítani a játékokban.

A köszönés az úgynevezett szerepcserés köszönés volt, amikor is 2 gyerek áll egymással szembe, az egyik vezeti Zsófit,ő a gazdija, a másik gyermek velük szembe sétál, mikor megérkezik a pároshoz köszönnek egymásnak, majd a vendég megsimogatja a kutyát és ő viszi el sétálni Zsófit és egy újabb gyermek érkezik vele szembe.
Zsófi egész szépen teljesítette a feladatot, még úgy is, hogy ezelőtt ezt még nem próbáltuk ki. Szépen vezethető volt, nem húzott pórázon és koncentrált az éppen aktuális gazdijára.

A második játék egy korong foglaló volt 3 kutyával. A gyógypedagógus(Erika) minden körbe elmondta, hogy most melyik kutyára kell figyelniük a gyerekeknek, és annak a kutyának a jelzésére szabad csak korongot foglalniuk.

Ezután játszottunk "ragadd meg"-et, ahol 3 kutya közül kellett kicsempészni a műcsontot.
Majd játszottunk 3 kutyás akadálypályát, ahol 3 gyerek a 3 kutyát vezette végig a gyerekekből és felnőttekből épült akadálypályát.

Végül egy faroklopóval zárult a terápiás trió foglalkozása :)

Végezetül pár sorban összegezve, egy nagyon szuper napot és élményt kaptunk Zsófival, sikerült őt lefárasztanom rendesen és a hazaúton egész sokat tudott aludni, csak sajnos nagyon kevés hely volt a péntek délután kollégistákkal tele lévő buszon.
Harcra készen állunk a vizsgára :)

Pénteki Csipeszezés

A pénteki órára Csipeszt vittem magammal a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz. Valami volt a levegőbe mert a gyerekek is és Csipesz is lélekben máshol járt mint testben. Az óvónénik is megjegyezték, hogy most a gyerekek is kicsit hanyagabbak a munkában, mint egyébként. De Csipeszre is többször rá kellett szólni helyben maradásnál és a különböző pozíciók felvételénél, ami nála egyébként eddig nem okozott problémát, ezért most rekord mennyiségű jutifalattal próbáltam a figyelmét mégis elnyerni és rávenni a munkára.

A köszönést a jó öreg pacsi kéréssel kezdtük. Persze a második kör után Csipesz már tudja a feladatot és önállósítja magát és már szinte nekifutásból állva pacsizik :D Hát igen ezen majd javítanom kell, hogy kicsit legyen türelmesebb ne pedig ennyire stréber  :)
Ezután megpróbálkoztunk egy labdacicával a Bóbita csoport fiú csapatával, ami kudarcba fulladt. A gyerekek nem merik elkapni a labdát, ha a kutya is megy érte, ami a játéknak a lényege lenne, szóval ezt a játékot inkább nagyobb gyerekekkel kell majd játszanom.
Labdacica után apportoztunk kicsit, A gyerekeknek egy hullahopp karikába kellett beletalálni egy "hurkával", majd Csipeszt kellett az eldobott tárgyért küldeniük és elkérni tőle. 
A Bóbita lány csapatával is kipróbáltuk a labdacicát, és arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal bátrabbak voltak. Velük sikerült a játék lényegét értelmezni és játszani, szuper volt.
Amit nehéz volt a gyerekeknek megérteniük, hogy ha a kutya odamegy hozzájuk ne kapkodják fel a kezüket, mert Csipesz fel fog ugrani, mert az a "hopp" trükkjének a kézjele, és miközben hívogatják és a kézjelét látja tuti felugrik. Én ezt úgy tanítottam neki, hogy a mellkasomra ugorjon, hál isten a gyerekekre nem ugrik rá, csak a levegőbe, a gyerekek meg nem értik hogy miért ugrik előttük a kutya és csak hadonásznak össze vissza, amitől csak még jobban ugrál.. Nos ez egy alapos elbeszélgetést igényelt, és persze bemutattam a gyerekeknek, hogy mit gondol a kutya mikor ők odahívják magukhoz és emelgetik föl a kezüket... meg kell érteniük, hogy ezek a kutyák kézjelre is dolgoznak és ha ők ezeket használják a kutya végrehajtja a vélt parancsot, akkor is ha a gyerek csak véletlen kapadozik.
Játszottunk még ezen kívül egy kis twistert a lányokkal, majd elköszöntünk tőlük, mert érkeztek a Pitypangok.

A pénteki nap nálam a szem-kéz koordináció, és a dobás-gurítás gyakorlásában telt. A pitypangokkal is labdacicáztunk egyet, külön köszönet az óvónéniknek, hogy beállnak a gyerekekkel játszani, mert így ők is bátrabbak lesznek és könnyebben játszanak a kutyával.
Ezután játszottunk szintén apport feladatot, valamint egy kis tűz-víz repülőt. A tűz-víz-repülő kutyásított verziója akkora siker volt, hogy 3x kellett eljátszani :)
A végén maradt idő egy kis szalagfogóra, és nagy örömömre Csipesz tudja és szereti is ezt a játékot játszani. Míg Zsófinál vért izzadok ezzel a játékkal addig Csipesz mindenféle megerőltetés nélkül játssza. Zsófi is szereti  a játékot, nem arról van szó, hogy beleerőltetem egy olyan játékba, amit nem szeret, mert amíg osztom a szalagokat vígan kiszedi a kezemből néha, csak ő olyan személyiségű, hogy ha látja, hogy a gyerekek gyorsabbak nála és nincs esélye elkapni őket, ráadásul csúszik a talpa a padlón, akkor csak lépked körbe és feladja, de látom rajta hogy küzdd, mert liheg a fáradtságtól.

A játékok végén hazahoztam Csipeszt, és indultam is Zsófival a buszmegállóba, mert jelenésünk volt Szegeden a Sólyom utcai iskolában.

Hogyan segít a kutya a testrészek tanulásában

Mai nap Zsófival két csoportnál is vendégeskedtünk a Nyolcszín virág oviban. Először a szokásos Napraforgó csoportban kezdtünk.
A mai foglalkozásom témája a testrészek tanulása, kis testséma fejlesztéssel. Elég erős kifejezés az hogy fejlesztés...Mert igazából csak játszottunk és jól éreztük magunkat :) Legalábbis egy külső laikus ezt gondolná a kutyás óráról. De persze aki egy kicsit is ért a pedagógiához az tudja, hogy minden játéknak, minden elhangzott mondatnak van miértje.

A mai köszönés most különleges volt. Zsófi egy zsámolyon ül, a gyerekeknek szembe kellett állniuk vele, és a "Helló" vezényszóval és integetéssel köszöntek neki. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy integet nekik Zsófi, így ezt a köszönést is nagyon élvezték.
Az első játékunk egy kis mozgással kísért auditív figyelem+testrész ismeret volt :) A játék lényege az volt, hogy amikor Zsófi ugatott lehetett futni, majd adott testrészt kellett a korongokra "tenniük".
Ezután körbe ültünk, Zsófi középen volt, és egyesével megbeszéltük, hogy milyen testrészei vannak Zsófinak, miből mennyi van, milyen színű, és magunkon is meg kellett mutatnunk az adott részt.

A következő játékunk egy bátorság próba volt. Csukott szemmel kellett kitalálniuk, hogy Zsófi honnan eszi meg a jutalomfalatot.

Ezután hajgumi keresőt játszottunk. Zsófin kellett bekötött szemmel hajgumit kitapogatni, ebbe már egy kis taktilis fejlesztés is becsúszott, majd kommunikáció fejlesztés is volt, hiszen meg kellett nevezniük, hogy Zsófi melyik testrészén találták meg a hajgumit.

A végén levezetésnek játszottunk egy utánozd Zsófi mozgásos játékot, és egy Mit csinál a két kezemmel el is búcsúztak a kutyától.
Ezután Zsófi begyűjtötte a várva várt finom falatokat a gyerekektől, majd átmentünk a Napocska csoportba, ahol ma voltunk először. Velük sokszor találkozunk, mert a csoportszobájuk a tornaterem mellett van, így minden alkalommal mikor ott vagyok a gyerekek meg tudják simogatni Zsófit, így nekik sem volt idegen dolog a kutyázás. Viszont ők még nem játszottak Zsófival sosem ezért nekik is tudtam újat mutatni :)
Először egy gyors simivel köszöntünk a gyerekeknek. Erika óvónénitől megtudtam múlthéten, hogy ezen a héten a cicáról és a kutyáról tanulnak, így aktuális témákkal készültem. Először beszéltem a gyerekeknek kicsit arról, hogy a kutya hogy kommunikál, hogy ha a kutya vicsorít meg morog, az nem mosolygás hanem elriasztó viselkedés, úgyhogy véletlenül se menjenek oda a kutyához ilyenkor. Megmutattam hogyan kell köszönni egy idegen kutyának, mit kell kérdezni a kutya gazdijától ha a kutyát meg akarják ismerni stb. Majd megbeszéltük, hogy hogyan néz ki a kutya, milyen testrészei vannak, milyen kutyák vannak stb... Velük is játszottunk a végén egy kis hajgumi keresést, majd nekik is megtanítottam a végén a Mit csinál a két kezem című mondókát, amit Zsófi testén el is játszottunk.

Nagyon jó volt a mai napunk is az oviban. Holnap délelőtt Csipesszel megyünk a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz, majd délután Zsófival megyek Szegedre a Sólyom utcai iskolába.

Dolgos csütörtök :)

Elérkezett ismét a csütörtök, mikor is Zsófival a Nyolcszín virág oviban kezdjük a napot. Zsófi már nagyon ismeri az utat, mikor megyünk az oviba mindig megáll először az idősek otthona kapuja előtt, majd mikor mondom neki, hogy most nem ide jövünk tudja, hogy melyik úton járunk és a következő kapu amiben megáll az az óvoda kapuja :)Még a kapuhoz se érek oda de ő már csóvál az ajtóba meg ugrál örömébe :) Hogy imádhat ennyire ide jönni...azért van egy tippem :) Mindig elhalmozzák minden jóval, szeretettel, simogatással, és finom falatokkal :) A Napraforgó csoport ismét készült Zsófinak, most körözöttes kenyér katonákat kapott óra végén a gyerekektől. A Napocska csoportból kekszet, a Mákvirágból ropit kapott :) Hát ki ne szeretne ide járni... :)

A Napraforgókkal elérkeztünk ahhoz a foglalkozáshoz, amikor meg kellett beszélnünk, hogy hogyan kell egy kutyával bánni. Ezt azért nem az első órákon tettem meg, mert mindig olyan izgalommal jönnek Zsófizni, hogy képtelenség lenne őket leültetni egy beszélgetésre, így a mozgásos csoportos játékokat részesítem náluk előnybe, mivel ők még főként kiscsoportosok.
Megbeszéltük, hogyan kell köszönni egy kutyának, mit jelent ha csóvál a farkával a kutya, mit jelent ha húzza az ínyét, ha morog stb... Majd jövőhéten kikérdezem mire emlékeznek még. Igen a kutyás terápia hátránya lehet az, ha a gyerek általánosítja azt, hogy Zsófi ilyen birkatürelmű és konkrétan észre se veszi hogy a farkán áll egy gyerek, meg nem érdekli ha néha kap egy csípést vagy ütést, de egy olyan kutya aki nem ilyen türelmes esetleg bánthatja is a gyereket. Ezért fontos nekünk elmagyarázni, hogy igen Zsófit lehet ölelgetni, de az utcán kóborló morgó kutyát nem, mert ő nem azért húzza az ínyét mert mosolyog mint Zsófi a Csíz trükkjével, hanem fenyegető magatartást mutat.

Miután hazaértünk Zsófit beraktam a boxba pihenni, mert délután vártak minket a Református Idősek otthonában.
Ide már Csipeszt is elvittem, mert a tüzelésnek úgy tűnik már vége mert nem találok sehol kóbor foltokat. szóval végre jövőhéten már őt is vihetem oviba :)
Elérkezett az idő, a kutyákra ráadtam a hámot... hát nem kellett volna... sose tanulok a hibáimból... ha a hám rájuk kerül olyan izgalmi állapotba kerülnek hogy nem végzik el a dolgukat az otthonba vezető úton...

Nos megérkeztünk az Otthonba,a lakók már nagyon vártak minket. Voltak szokásos kérdések, amiket mindig megkérdeznek, pl hogy tanítom a kutyát, mit adok neki enni, mennyibe kerül a tartásuk, mit jelent a Hanimec stb :)
Megkapták a napi sőt szerintem heti simi adagjukat is a kutyák. Elképesztő hogy mennyi szeretet árad ilyenkor a kutyák és a lakók között. A kivirult arcok, a zsebekből előkerülő nasik a kutyáknak :) Előkerültek dugi sajtok, meg kenyér darabok is a zsebekből amit szívből adtak a kutyáknak. persze ezután levakarhatatlanak voltak a nyálcsorgató ebek :)

Még az a néni is nagy mosollyal simogatta a kutyákat, aki múltkor a botjával majdnem megsuhintotta Csipeszkét mert útba volt..

A héten etológia órán nagyon sokat tanultunk a terápiás kutyák jótékony hatásáról. Ezen felbuzdulva írok majd egy olyan bejegyzést is, ahol saját példákkal támasztom majd alá  a hatásokat :)

Túl egy megterhelő héten

Zsófit múlthéten sikerült teljesen lenulláznom :) Igazából nem dolgozott annyira sokat, mert ahhoz képest, hogy tavaly mennyit volt bent velem a suliba dolgozni, ahhoz képest ez semmi nem volt, csakhát még csak most kezdünk visszarázódni a munkába, mert szeptembertől elég sok idő telt el, amíg nem tudtunk gyerekcsoportba dolgozni, csak időseknél látogató terápián. Ami persze nem olyan megerőltető a kutyának, mint mikor egyszerre 20gyerek kiabál, és közbe valaki próbálja irányítani, akinek nem érti a parancsait, mert még a bizonytalanságtól olyan halkan beszél, hogy nem hallatszik amit mond, a kézjeleket pedig még keveri. Így valljuk be azért nem könnyű a kutyák számára a terápia. Én is elfáradok az órák után, nemhogy a kutya. De persze ez jóleső fáradtság, mert Zsófi is és én is úgy megyünk el a foglalkozásokról hogy csupa jó élménnyel zárul  az aznapi fejezetünk.
Csütörtökön a Napraforgóknál voltunk. Már az óvónénik is megjegyezték, hogy mennyivel ügyesebbek a gyerekek mint 2 hete. És ez így igaz. Mérhetetlenül büszke vagyok a kis törpikre hogy mennyire nagy önuralommal képesek már végigülni a terápia azon részeit ahol nem az egész csoport dolgozik együtt hanem csak 1-1 gyerek, például mikor akadálypályán vezetik a kutyát. Két hete még nagyon új volt nekik az egész helyzet, és szinte tomboltak örömükben. :) Most már sokkal higgadtabban tudunk dolgozni, és egyre határozottabban adnak utasítást a kutyának. Persze ezen még csiszolni kell, mert nem könnyű jutifalat nélkül úgy maguknál tartani a kutyát, hogy közbe a társai hívogatják a kutyát és mikor elhalad mellettük meg is simogatják. Most tesztelem őket, hogy milyen nehézségű feladatokat adhatok nekik, és egyre komplexebb és nehezebb szabályt követő játékokat is tudunk játszani. Direkt nem adok nekik falatot, szeretném hogy úgy tanulják meg a kutyát irányítani, hogy közbe figyeljenek rá, adjanak neki utasítást stb...Jutalomfalatot csak annak adok ilyen esetben akinek nagyon nehéz irányítania a kutyát, mert annyira bátortalan, és nem szól a kutyához, nem tudja mit hogy mondjon stb..

Hú  sok mindent játszottunk, vissza se tudok emlékezni már rá hogy miket, mert képek sem készültek aznap.
De azt tudom hogy a foglalkozás végén, a csoport elhívott engem meg Zsófit a termükhöz és Zsófit megvendégelték májas kenyér katonákkal :) Így persze csak még jobban könyvelhető volt a jó élménnyel távozás Zsófiban :)

Miután hazaértünk Zsófit beraktam a boxba és pihenés volt, hiszen délután egy másik oviba a Farkas Antal utcai ovi Méhecske csoportjába voltunk hivatalosak.
Mivel Csipeszke nagyon rossz néven veszi, hogy csak Zsófival járok dolgozni, így mikor indultunk a délutáni órára Csipeszt is magunkkal vittük, persze ő a kocsiba várta végig a foglalkozást, de legalább kimozdult. Fránya tüzelés.... De jövőhétre már elvileg elmúlik és akkor ő is járhat velem a gyerekekhez.
Nos mikor megérkeztünk a Farkas Antal utcai oviba a gyerekek már nagyon vártak minket. Ők már ismerték Csipeszt, mert mikor az idősek otthonában bemutatóztunk, akkor ők is játszottak vele, szóval ők már tudták, hogy milyen játékokra számíthatnak. Sok játékot játszottunk délután is. Zsófira nagyon büszke voltam, egyre jobban teljesít. Igaz az kicsit elvonta a figyelmét, hogy mikor beléptünk a terembe már szinte kezdtük is a foglalkozást, így nem tudott körbenézni és némelyik feladatnál ő rettentően körbe akart szimatolni.... főleg az asztalok körül... :D Nagyon jó élményekkel távoztunk ebből az oviból is, két kislány úgy búcsúzott tőlünk, hogy most mennek haza és terápiásat játszanak, egyikük lesz Zsófi másik meg a gazdi :)

Péntek délelőtt ismét a Bóbitákhoz és a Pitypangokhoz látogattunk el. Ők már kaptak múlthéten házi feladatot tőlem, és el is készítették. Kapott Zsófi vagy 40rajzot :) Nagyon gyönyörű műalkotások készültek. Persze mi sem mentünk üres kézzel. Csipesz festett nekik a mancsával egy képet, amit mindkét csoport megkapott :) Jó nem egy Picasso alkotás de Csipeszke beleadta minden tudását (helyben maradás amíg én befestem a mancsát és lenyomatot készítek vele a papírra :D )

Ezen a héten is be van tervezve az óvodai és az idősek otthonába való látogatás :)

Egyre jobban teljesítünk :)

Ennek a bejegyzésnek a címe, hogy "egyre jobban teljesítünk", ez vonatkozik, mind Zsófira, mind a gyerekekre és rám is. Zsófi egyre otthonosabban mozog az óvodában, már megjegyezte az útvonalat is, szóval ma már befékezett az ovi bejáratánál jelezve hogy ő tudja hogy ide jövünk. Az oviban tudja hogy merre találja a tornatermet, és tudja hogy a gyerekektől is csak pozitív dolgokat várhat. A gyerekek is egyre ügyesebbek és egyre jobban értik és tartják a szabályokat. Sokkal könnyebben elcsendesednek ha valamelyikük dolgozik a kutyával, szóval le a kalappal előttük, hogy 2 hét után ennyit fejlődtek. Én pedig egyre kevésbé izgulok a vizsgám miatt. Igaz most mindent hibának látok, még azt is ami nem az, de nemsokára vége a vizsga előtti izgalmaknak és csak a munka szeretete marad meg bennem. :)

A mai nap a Bóbiták érkeztek meg hozzánk először a foglalkozásra. Pacsi adással indítottuk a napot. A gyerekeknek egyesével kellet magukhoz hívniuk Zsófit és pacsit kérni tőle. Mivel még csak ez a 2. alkalom hogy együtt dolgoznak a kutyával még sokat segítek a gyerekeknek a feladatok megoldásában. Mivel Zsófi elég nagy kutya az óvodásokhoz nehéz neki a gyerekek kezébe találnia pacsiadáskor, mert az van neki megszokva hogy magasra emelje a mancsát de akkor meg a gyerekek hasára adja a pacsit, szóval ezt még pontosítanunk kell.

Első játékunk egy élő akadály pálya volt. a gyerekekből épült akadálypályán kellett Zsófit egyesével végig vezetniük pórázon. Amit célként kitűztem az az, hogy a gyerekek év végére sokkal határozottabban és hangosabban irányítsák a kutyát. Igazából az alapzaj miatt és a halkan kimondott vezényszó miatt a kutya azt se tudta mit csináljon néha. Bemutattam a gyerekeknek hogy milyen az ha leültetem Zsófit és elindulok, persze Zsófi nem mozdult a helyéről, majd elmondtam a gyerekeknek, hogy figyeljék meg mit csinál ha azt mondom neki hogy "gyere", persze Zsófi azonnal utánam jött, és csináltuk a feladatunkat. Kellett a gyerekeknek, hogy lássák, hogy ki kell adniuk a parancsszavakat a kutyának, hogy együttműködjön velük.
Ezután játszottunk jutifalat gyűjtős játékot, amikor Zsófi feküdt középen a gyerekek pedig párban gyűjtötték körülötte a falatokat. Határozottan büszke voltam Zsófira hogy esze ágába se volt a jutifalathoz nyúlnia, ami nála nagy szó, mert ő itthon nagyon nagy kodé...
Ezután játszottunk egy szalagfogót. Zsófi ebbe a játékban nem a legjobb, aki ismeri őt az tudja, hogy az ő temperamentuma olyan mint az állóvízé :D A nyugis, majd lesz valami típus, úgy van vele ha valaki gyorsan fut akkor nem kell utána menni úgysincs esélye :) Viszont egész jól teljesített a játékban, persze direkt választottam segítő fogókat, akik segítettek Zsófinak elkapni a többieket, így a gyerekek nagyon élvezték a játékot.

A következő csoport a Pitypang csoport volt. Velük is pacsiosztással kezdtük a napot. Majd az első játék amit velük játszottam a kölesgolyó fújás volt. Ehhez gyorsan rögtönöztem egy történetet, hogy izgalmasabb legyen. Eljátszottam, hogy Zsófit átvarázsolom egy sárkánnyá, aki a várat őrzi, nekik pedig az ágyúgolyókkal, ami a kölesgolyó le kell bombázni a sárkányt :) Hát ezt nagyon élvezték a gyerekek, pláne hogy miután lebombázták a sárkányt odaadhatták neki a kölesgolyókat. Zsófi tök jófej volt, kibírta hogy ne egye meg a felé érkező kölesgolyókat. Hát le a kalappal előtte. Régen gyakoroltuk már ezt és féltem hogy ellopja idő előtt a falatokat, de kibírta.:)
Ezután velük is játszottunk egy jutifalat gyűjtős játékot, a gyerekek annyira be voltak zsongva hogy kissé ráugrottak Zsófi farkára, de szakmai ártalom, bírnia kell :)
Ezzel a csoporttal is játszottunk élő agilityt, viszont velük póráz nélkül. Náluk is elsődleges célom lesz a határozottság, és a hangos irányítás megtanítása. :)

Majd náluk is játszottunk egy szalagfogót, a végén pedig mindenki egy nagy simivel búcsúzott Zsófitól.

Nagyon köszönjük a Bóbita és a Pitypang csoportnak a virslit, jövőhéten hasznát fogjuk venni a foglalkozáson :)
A gyerekek még házi feladatot is kaptak a mai nap, hát igen előjött belőlem Petra néni a tanár néni, és megkértem a gyerekeket, hogy jövőhétre rajzoljanak Zsófinak. Méghozzá olyan rajzokat készítsenek amiken azt rajzolják le, hogy szerintük mi az amit Zsófi eszik, mit adnának a kutyának enni.Ezért cserébe Zsófi is fog nekik festeni valamit :)

Már várjuk a jövőhetet, mert akkor már újabb kihívások is érkeznek :)