A mai napra lett lefixálva az a foglalkozás, amit Őze Virág nyert a Hanimec rajzpályázatán iskolás kategóriában. A foglalkozást az Ifjúsági ház mellett a Gödörben tartottuk meg, mert ilyenkor az iskola udvarán már száznál is több gyermek van kint napköziben.
Csipesszel érkeztem a mai napon a foglalkozásra, tegnap is vele voltam az Árpád utcai óvodában a Méhecskéknél. Hogy miért dolgoztatom őt ennyit? Hát azért mert hétfőn lesz a nagy nap, amikor ivartalanítva lesz, és utána pár hétig Zsófinak kell egyedül vinnie a sok foglalkozást, így addig őt pihentetem, amíg tudom.
Csipesszel tehát vártuk a Kiss Bálint iskola 2. osztályos tanulóit a Gödörben. Sajnos elég rossz idő lett mára, pedig annyi jó játékot játszhattunk volna, de a szél és az eső közbeszólt.
Pacsival köszönhettek a gyerekek a kutyának, majd elkezdtük a játékokat.
Mint minden bemutató foglalkozásra, ahol tudom, hogy csak egyszeri alkalom, hogy órát tartsunk, vagy nagyközönségnek akarunk látványos foglalkozást tartani, ott mindig nagymozgásos, sok gyermeket megmozgató játékokat választok.
Persze a Játékos Mancsok című foglalkozásom keretein belül és az ovikban azért más képességfejlesztő foglalkozásokat is tartunk, de itt ilyen esetekben csak az élményterápia a cél.
Játszottunk vagyis próbáltunk korong foglalózni egyet, de a szél elvitte a korongjaimat, szóval gyorsan abba is hagytuk. Ezután a közkedvelt faroklopó érkezett, amivel nem volt baj, csak én voltam tiszta ideg, mert aki szentesi és ismeri a Gödörben az üvegszilánkok mennyiségét az tudja, hogy kb minden 5. lépésnél elvághatja a kutya mancsát egy üvegszilánk, de hál isten megúsztuk, és jó élményekkel zártuk a faroklopót.
Játszottunk tűz-víz-repülőt, meg élő agilityt is.
Mivel az osztály létszáma közel 30fő volt, így minden játékot többször is eljátszottunk, és 45perc alatt nem jutott több mindenre idő.
Elmondtam a gyerekeknek azt is, hogy hogyan kell egy kutyával kommunikálni. Mivel agilityn nekik kellett vezetni póráz nélkül a kutyát, szélben és esőben elég nehéz dolguk volt, úgy hogy nem tudták hogyan is csinálják. Megmutattam hogy a kutya szemébe kell nézniük, ki kell mondani a kutya nevét ha megszólítják, és határozott utasításokat adjanak neki.
Ez a legfontosabb a kutyás órákon, hogy a gyerekek megtanuljanak kellő határozottsággal utasítást adni a kutyának,úgy hogy csak rájuk figyeljen és ne arra hogy a többi gyerek hívogatja magához.
Bevallom nekem is nagy feladat néha az izgő mozgó Csipesz kutyámat helyben marasztalni mikor imádja a gyerekeket és mindegyik egyszerre kedves vékony hangon hívogatja magához, és látom a kutyán, hogy már reszket, hogy fölpattanhasson és odarohanhasson hozzájuk :) Nekem is kihívás dolgozni néha velük :)
Összességében egy nagyon nehéz foglalkozás volt, hogy ennyien a széltől és az esőtől is jól halljanak engem, és a szabályokat betartva játsszanak, és ne azon veszekedjenek hogy ki volt és ki nem volt az előző játékban benne. Remélem egyszer találkozhatok velük nyugodtabb körülmények között is jó időben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése