Sikerélményeink :)

Mostanában, hogy egyre több helyen megjelenünk a vizslákkal és egyre több foglalkozást tartunk egyre több visszajelzést kapok szülőktől, nagyszülőktől, gyerekektől a foglalkozásainkról.

Több szülő is mondta, hogy otthon sűrűn hallják a Zsófi és a Csipesz nevet, de amíg nem láttak minket nem is tudták elképzelni, hogy kik is ezek a kutyusok.
Olyan furcsa, hogy főként azok a gyerkőcök beszélnek otthon rólunk, akik a foglalkozásokon csöndesek és visszahúzódóak. Nem tudom mi az összefüggés ebben, de nálam az arány itt mutatkozott meg magasabb számban.

A hétvégi foglalkozásunk után volt olyan nagyszülő, aki elmondta, hogy úgy elfáradtak az unokák a játékok során, hogy a vasárnapi ebédnél annyit és olyan jó ízűen ettek, mint még soha :)
Hát igen, kívülről ha nézi valaki a foglalkozásokat annyit láthat az ember, hogy szaladgálnak a gyerekek, meg ülnek a kutyákkal pokrócon, stb.. Nos igen, de mint tudjuk minden játéknak van fejlesztő ereje, és a gyerekek nem is tudva azt, hogy a játékok során ők nagyon sok mindent tanulnak meg. Persze ez nem csak a kutyás játékokra igaz, hanem az óvodai foglalkozások játékaira is, és persze a spontán játékokra is amiket egymás között játszanak, ha pedagógus irányítja a játékot, akkor a kiszemelt területeket képes fejleszteni a játékokkal.

Hogy milyen rejtett fejlesztő ereje van a kutyás terápiának? Hát segít a szorongások, és a frusztráció oldásában. Egy nagyon kedves édesanya keresett meg engem pár hónapja, azért mert kislányának szeretett volna kutyás foglalkozásokat szervezni az óvodában, ez sikerült is. Az óvónénik és a vezető segítségével megvalósult, hogy eljuthassunk a kislány csoportjába, és tarthassak náluk terápiás foglalkozásokat.
Még csak pár hete tartanak a foglalkozások és az ismertség köztünk, de az édesanya és egy pszichológus szakember elmondása alapján már látható pozitív eredmény a kislány életében. A kislány súlyos szorongásos tüneteket produkál az új helyzetekben, nehéz neki idegen környezetben boldogulni. Sok minden megrémiszti a rohanó világunkban....
Mikor az üzenetet olvastam arról, hogy a kutyákkal már mennyit tudtunk segíteni egy kislányon nagyon meghatódtam. Azért olyan megható számomra a dolog, mert ezt a kutyáim érték el! Zsófi és Csipesz!
Az ő "gyógyító" erejük az, ami annyi gyermeknek segít leküzdeni gyermekkoruk "szörnyeit"... Felemelő érzés ilyen jó eredményekről visszajelzést hallani... Hisz mi másért lenne az embert segítő szakmában ha nem azért, hogy magából adhasson át az embereknek... És nekünk sikerült. Valószínűleg minden terápiával foglalkozó kolléga hasonló pozitív élményeket tud elmondani a munkájával kapcsolatban. Már hál'istennek nekünk is egyre több ilyen jó élményünk van :)
Köszönjük azoknak, akik bíznak bennünk és minket választanak a gyermeküknek "játszótársnak" :)