Zsófival a Mátéffy oviban :)

A mai napon elérkezett végre az idő, hogy Zsófival eljussunk a Mátéffy ovisokhoz is a beígért foglalkozást megtartani. A nagycsoportosok nem is tudták, hogy érkezünk, meglepetés volt nekik.
Mikor bementünk a terembe nagy volt a nyüzsgés. A gyerekek a szőnyeg szélén ültek és várták hogy odaérjünk Zsófival. Gondoljunk bele, 6éves gyerekekről van szó, akik a földön ülnek és eléjük áll egy magyar vizsla :) Bizony voltak akik megijedtek, hogy hoppá ez egy kicsit nagy kutya :) Zsófit gyorsan lefektettem középre és a félőseket odahívtam hogy most már Zsófi is picike meg merik-e simizni a hátát. Persze most már bátrabbak lettek, és megsimogatták Zsófi puha szőrét.
Mielőtt lekezdtünk volna játszani megbeszéltük a kutyázás szabályait. Mit szabad, mit nem szabad a kutyával csinálni stb.
Ezután jött a pacsikérés és köszönés. Azt veszem észre, hogy a gyerekek többségének ez nem természetes dolog, hogy a szemébe nézzenek egy állatnak és úgy adjanak utasítást neki. Szóval szeptembertől mikor újra kezdjük a foglalkozásokat minden alkalommal csak így fogjuk csinálni. Az állandó csoportjaimnál már elvárom, hogy ne a kutya hátának adják az utasítást, hanem szóljanak neki, a szemébe néznek és akkor adják ki a parancsot neki.
Több játékot is játszottunk a gyerekekkel. Játszottunk twister testrészekkel, csipesz gyűjtőt, bátorság próbát, vezesd a társad játékot,fújtunk kölesgolyót, meg mondókáztunk is.
Kicsit nyüzsi volt a csoport, ezért a szigorú Petra néni énemet kellett elővennem :) És szigorúan betartanom, hogy csak azokat válasszam, aki csöndben ül a helyén, nem sikítozik, hogy őt válasszam, és aki a játékban bohóckodik, vagy verekszik azt ki is állítottam, Ezzel is ösztönözve, hogy csak akkor tudnak kutyázni, ha úgy viselkednek, ahogy a kutyától pár centire illik :) Szegény Zsófi néha majdnem megsüketült mikor torka szakadtából belekiabáltak a fülébe a versenyek izgalmában. Az óvónénik meg is jegyezték, hogy de jól tűri a nyüzsit... hát mondom hozzá van szokva :) járunk pár oviba így jó sok gyereket ismer.

Volt egy kislány, aki az elején nagyon félt Zsófitól, sikongatott is tőle, a végén még a kapun is kirohant a kutya után, hogy Hiányozni fogsz Zsófi :) Olyan szép pillanatok ezek, amikor gátak szakadnak le a gyerekekben a kutya iránti kapcsolatukban, és mernek bízni ezekben az állatokban. Ezért is fontos a kutyás terápia, hogy a sok ilyen félelmet elűzzük, hiszen az ilyen félelmek miatt a gyerekek bánthatják az állatot, ami aztán a kutyatámadásokhoz is vezethetnek, ezért jó ha időben megbarátkozik az állatokkal és elhiszi, hogy nem kell tőlük félnie.


Jaj amin még nagyon csodálkoztam ma, hogy ebben az oviban csak egyszer voltunk még a kutyusokkal, nemrég az egészségnapon. És most hogy mentünk Zsófival, megállt az oldal kapunál, ahol legutóbb kijöttünk... Mondtam neki, hogy tovább, aztán megállt az ovi bejáratánál. Számomra hihetetlen, hogycsak egyszer voltunk ebben az oviban és így tudja azokat a bejáratokat ahol legutóbb be meg kimentünk... vagy oviradarja van. Mert oké azokat az ovikat ahova sűrűn járunk meg az idősek otthonát több irányból is ismeri az utat, de ezt? Ráadásul errefelé nem is szoktunk sétálni.. Szóval le voltam nyűgözve a kis eszes vizslámtól :)

A vezető óvónénivel egyeztettem, és ebben az oviban is rendszeres vendégek leszünk szeptembertől az ebekkel. Remélem már 3 kutyát fogok tudni hozni hozzájuk ;)
Ami nagyon jó élmény volt, hogy a volt óvónénim megismert, mert én is ebbe az oviba jártam :) Pedig akkor még szőke kislányka voltam :)

Zsófi pedig örülhet, mert kapott ajándékba májkrémet, meg kutyatápot :) Nagyon köszönjük, hogy itt lehettünk ma :)